Miért ilyen velem apukám?

Tudom elég sok az ilyen kérdés,de remélem erre is fogok olyan választ kapni ami igaz.

Kezdem az elején egy 13 éves lány vagyok,nem pasizok,nem iszok,nem bulizok,tanulok most hagytam ki 2 évet az álltalánosból,mert megyek középiskolába.De a lényeg:

Apukám mindenért piszkál.Most augusztusban nem volt olyan nap,hogy ne ORDÍTSON velem,tudom elviselhetetlen vagyok,utáljon ha kell,de ordibáljon velem mindenért pl.:

Tegnap összepakoltam nagyon szépen a konyhát csillogot minden és utána főzött,persze nem pakol el magaután mert az hogy nézne már ki??ÉS akkor ma egész nyáron vettem a bátorságot mivel beteg vagyok,lázas voltam reggel fél tizenegyig aludni hazajön és torok szagatdávól ordít velem,hogy milyen egy paraszt vagyok,hogy még a konyhát se tudom összepakolni,na hát akkor pattantam ki az ágyból és pakoltam a konyhát meg kiterigettem-->tudom ennyi elvárható tőlem,magamtól is mindig megcsinálom,de miért kell RÖGTÖN ordítani velem?utána meg meg se köszöni..!

Meg az a baj,hogy itthon voltam,jó erre akor holnapra megbeszéltem egy találkozót,erre apu mondja reggel,hogy KÖTELEZŐ mennem velük xy helyre,erre mondtam,hogy de én és rávágja,hogy nem kell megmagyarázni mindent.Jó lemondtam a találkámat.Elhiszem,hogy mindent ebben a korban túl dramatizálok ,de kicsit lehetne megértőbb és nem mindenért röktön ordíbálni vele, meg semmit se megköszöni.Ha nem megyek sehova hanme az egész lakást összepakolom amíg ANYA dolgozik,akkor is talál valamit amiért ordíbálhat mondjuk miért nem megyek sehova??Ha meg elmegyek itthonról akor meg:Ha már nem vagy itthon legalább össze porszívozhatnál ha meg mind a kettőt megcsinálom akkor is van valami baja.Nem szeretnék regényt írni.De a lényeg:EGy miért csinálja?

2.SAJNOS érzékeny vagyok és ilyeneket rögtön elkezdek sírni ,mert már meguntam,hogy ez van,ezen próbálok változtatni,de nem tudom visszatartani ezért is sokat szokott b*sztatni.Ne írjátok légyszíves,hogy beszéljem meg vele,mert nem lehet vele leülni beszélni.Ja egyébként tegnap is hajnalba jöttek valahogy haza ,mert kocsmába volt,ívott,meccsre jár stb.. mikor nincsen pénzünk,de Ő megteheti,de mi anyuval maradjunk k*ssba->ezt anyu mondta.

Annyira zavar már,hogy néha nem szeretek hazajönni,mert nincs kedvem hallgatni,hogy ezt-azt csináld,de egy paraszt vagy és ilyenek.Egyébként nagyon szeretem meg tisztelem Őket,hisz anya dolgozik ,hogy én boldog legyek,és tudom,hogy én örüljek,hogy van fedél a fejem fölött.De mit tudok tenni ez ügyben?LEgalább,hogy ne bőgjem el magam??