A szívem mélyén másokat lenézek, rosszat akarok nekik, beképzelt vagyok, egyszóval gonosz. Mit tegyek?

Valójában magaddal vagy elégedetlen, magaddal vannak problémáid. Nincs az életedben elég öröm. Ezeken változtass és akkor majd mindent másképp fogsz látni.

És igaza van az előzőnek: ha így állsz az emberekhez, megérzik azt, és te sem fogsz sokkal többet kapni tőlük.

Szerintem se ettől leszel rossz ember.:) Ha az emberek a gyűlölettel ölni tudnának már nem lenne élet a földön.:)

Amúgy régebben én is lenéztem egy-két embert, ma már ők a barátaim. Viszont most a régi barátaimat nézem le, csak most annyi a különbség, hogy régen az embereket azért néztem le mert stréberek voltak, bárki beszólt nekik stb., addig ma már azért nézek le másokat mert felvágnak, nagyképűek és önzőek. Nem igazi barátjuk egymásnak, és ez nagyon látszik.

Amúgy, ha nem változol akkor ilyen marad a természeted. Biztos ebből is tudsz hasznot össze hozni az élet során.:)

Pszichológus: Ha mindig figyeled magad és felismered ezeket a reakciókat magadban, majd tudatosan egy másik reakciót gondolsz el, pl. tudatosítod magadban, hogy ez sajnálatra méltó dolog (ami vele történt, rossz jegy, ilyesmi), illetve keresel valamit amiben felnézhetsz rájuk, amit elismerhetsz bennük, akkor idővel átalakul ez a dolog benned, csak elég kitartóan és gyakran kell ezt csinálnod. Gyakorolhatod is az utcán, figyeld az embereket és keress olyasmit bennük, amit el tudsz ismerni (pl. magas, jólöltözött, jókiállású, csinos, szép, kedves stb.), és amiben együtt tudsz velük érezni. Mindig találni, csak kiben melyikből többet.

Igazából meg tudod ezt oldani így magad is, gyerekpszichológus nélkül. ;)

Mindenképpen jó hogy felismerted a hibádat. Mindenképp olvass önismereti könyveket, mert így hoy felismerted a hibát és tenni is akarsz, meg nem szabad hogy elfajuljon, ezért a megoldás már csak egy lépésnyire van.

Én elég érdekelt vagyok az ilyen témákban, nagyon tudom ajánlani, hogy ne értelmetlen ideológiát követő könyveket vagy amerikai önámító károsnak igen mondható könyveket vegyél a kezedbe hanem ami meghagy téged teljesen függetlennek és csupán tényekre világít rá. Nagyno tudom ajánlani a kedvencemet, Osho-t, nem csak magadat ismerheted meg vele hanem tulajdonképpen az összes "élet nagy kérdéseit" átlátod majd vele. Rá fogsz jönni, hogy miért van ez neked, és hogy nem kell ellene semmit tenni. Mivel több száz könyv van a beszédeiről ( szó szerint leírták, nem írt ő egy könyvet sem ), ezért ajánlok néhányat, melyikkel jó kezdeni, amikkel érdemes elkezdeni a "kutatást".

[link]

ezzel érdemes kezdeni, én ezzel kezdtem utána ajánlom az Intimitást, Szabadságot, Kreativitást, Bátorságot.

Ha úgy érzed jó lenne valakivel megosztani a kérdéseidet, tapasztalataidat az önismerettel kapcsolatban akkor írj bátran!

Amúgy az én személyes véleményem a problémáiddal kapcsolatban:

1. Azért van jó érzésed efelől, mert ez egy bizonyíték, hogy jobb voltál másoknál. De érdemes elgondolkozni azon, hogy miért is? Életeken át folyton ugyanannyiszor kellett megtanulnod ugyanazt. Meg kellett tanulnod olvasni, történelmet, írást, nyelveket kellett tanulnod. De amikor meghalsz, mikor továbblépsz elveszíted. A tested hozzád tartozik, kitűnő jármű, de nem te vagy. Ugyanígy az elméd is, a memóriád, amit a dolgozatok során használsz az agyadhoz tartozik. Egy betegséggel akár el is vesztheted a memóriád, és újra kellene tanulnod mindent. (lehet hogy nem taulsz olyan sokat, csak megjegyzed, stb. de ez is hozzá tartozik.) Múlandó, nem örök. Az elme, az agy a tiéd, de nem te vagy. Ezért nem lehetsz jobb valakinél. Lehet, hogy jobb az emlékezőképességed, mint a padtársadé, de nem alacsonyíthatod le. Ezt az ego teszi. Az egonk nagyon szemét. Nagyon sokmindent hitet el velünk, még olyanokat is, amiről azt hinnék, teljesen egészséges. Pl ez egy kitűnő példa rá. Amikor pedig "hátulról támad" vagyis igazából nem, ez rossz kifejezés.. csak van amikor jó dolgokkal azonosít, pl. nyertél egy versenyen, ilyenkor azt hiheted hogy nagyon jó vagy, stb. önbizalmat ad, stb. Ez nem baj, ezt is meg kell tanulni élvezni. Igazából a lényeg az, hogy ennek a jó dolognak van egy velejáró ellentéte, az érme másik oldala, amikor nem sikerül valami, és ezt hiszed, hogy ettől te senki vagy, szerencsétlen vagy, hogy semmi vagy, hogy rossz vagy. Ezzel nem szabad azonosulni, mert az ego sem te vagy! Meg kell tanulni megfigyelni a dolgokat, ahogyan ezeket is. És ha elmélyülsz az önismeretben (igazából ez sokkal több mint önismeret, csak nem is tudom hogy nevezzem, vallás, de nem olyan ahogy a köznapi értelemben értjük, vallásosság, de nem úgy, ne a templommal, ne az egyházakkal ne a papokkal azaonosítsd...) akkor megérted...

2. Ehhez nem tudok újat hozzáfűzni, a lénygege ennek is tulajdonképpen ugyanaz mint amit az első ponthoz írtam, csak esetleg több felszínes, értelmetlen dologra is kiterjed, pl. nem csak az iskolai memória-próbákra terjed ki, hanem származás, kinézet, társadalmi befolyásoltság, vagyon, csomagolás (külső).

3. Ez évekkel ezelőtt még velem is előfordult, pl a bajos csajokban szimpatizáltam Reginával de mondjuk Cadie-vel is..

A filmekkel szeretnek azonosulni az emberek pl sírnak a moziban, annyira beleélik magukat a jelenetbe...

Nem csak a Bajos csajokban hanem minden ilyen tinifilmben úgy vannak beállítva ezek a lányok hogy nagyon szépek, divatosak, gazdagok, befolyásosak népszerűek de felszínesek, buták és a véégén mindig próul járnak..

Az emberek mindig mások akarnak lenni. Hányszor halljuk mások szájából hogy " de jó lenne ha olyan lennék mint ..." vagy ehhez hasonlók.. Miért nem magunkra akarunk hasonlítani?

Az a baj, hogy az oktatás és a szülők nevelése, ill. a társadalom azt kényszeríti ránk, hogy nem jó amit csinálunk, csináljuk máshogy, nem vagyunk jók ahogy vagyunk. Még azok is, azok a női magazinok is amik azt hirdetik hogy "legyél olyan amilyen vagy" azok is ördögien tudnak ránk hatni. Na de hogyan legyünk olyanok amilyenek vagyunk? Miért kell egyáltalán megkérdezni azt hogy hogyan? Mert mindent belénk neveltek. csináld így, csináld úgy. Azt mondják legynk olyanok amilyenek valójában vagyunk, ésakkor máris az jön fel: Én erre nem vagyok képes, nem tudok magamra hasonlítani, segítség! Rosszul csinálom. Önmagamnak kell lennem, önmagam akarok lenni.

Sose beszélünk erről.

Nem tudom miben eredhet ez a fajta látásmód (ugyan én is mindig a gonosz szereplővel tudok leginkább azonosulni, de amúgy ezzel nagyon sokan így vannak!) mert mindenkinek máshol.. de én nekem az a meglátásom, hogy szép, jók a ruhái, gazdag, helyes pasija van és körül van rajongva, annak ellenére hogy mindenki tudja róla hogy milyen gonosz. Vagy az van hogy tudat alatt arra vágysz hogy hasonlítson az életed a filmre, vagy .... A film valószerűtlen ugyanakkor! Nagyon meseszerű, ilyen nincs a való életben. Persze van, de nem megy az ilyen nyíltan. Vagy megélni mindazt egyáltalán nem olyan amilyen annak képzeled. Én nekem az volt hogy a film elején Cadie vel és Reginával is azonosultam, mert tetszett hogy Cadie hiortelen menő lett, és hogy Regina milyen menő stb. de amikor elkezdték szívatni Reginát, akkor máris Cadie maradt csak és élveztem hogy szivatják. Ennek a filmnek van egyfajta hangulata, és n agyon könnyen bele lehet élni magadat. Ugyanakkor amellett hogy vicces stb amellett szerintem azért minden végletes karakternek (mivel mindenki elég végletes) van egyfajta mondanivalója.. Mind a négy lány, a meleg fiú és Janice is az életünkben oly sokszor felbukkanó emberek végletesített alakja... De erre mostmár te gyere rá!

Hirtelen ennyi jutott erről eszembe. Ha érdekel olvasd el a könyveket amiket írtam.

Írj ha szeretnél! :)