Mit csináljak? (. )

14 éves vagyok.

Nem tudom mihez kezdhetnék. Baráti fronton nem állok tól jól. Az osztálytársaimmal már nem tudok elbeszélgetni. Három legjobb barátnőm van, az egyikőjüket nagyon szeretem, és őt tartom a legeslegjobbnak, de ő szerintem engem nem.Osztályomba jár. A másik ő is osztálytársam, de csak akkor vagyunk együtt ha a suliban én megyek oda hozzá, ha én kezdeményezem a beszélgetéseket. Régen sokat voltunk együtt, de már úgy érzem hogy sokkal jobban elvan azzal a lánnyal akit én utálok.

A harmadik lány másik suliba jár, mint én, és nagyon megváltozott, újak a barátai, és vele sem olyan már mint régen.

Járok most egy nyelvtanfolyamra és mielőtt elkezdtem volna, úgy mentem oda, hogy "na csupa egykorú fiú és lány, nagyon sok barátom lesz ott is, stb." erre ők se nagyon foglalkoznak velem, szünetekben amikor "csoportokban" álldogálunk, akkor bele-beleszólok a témába, amit ugyebár tudok, de semmi, a metróra is együtt szálltunk fel, ők előbb leszálltak és még nem is köszöntek nekem.

Lehet, hogy csak pont nem jó társasággal találkoztam? Mielőtt még elkezdtem beszélgetni 1-2 lánnyal, fiúval, az egyik lányt nagyon különlegesnek találtam, azt hittem hogy annyira jóban leszünk majd, hogy az órákon kívül is fogunk találkozni, de rájöttem hogy ő is elég felszínes. Egy fiúval meg szemeztem is első pár órán, de ő is olyan gyerekes mint az osztálytársaim. Attól félek, a gimiben sem lesznek barátaim.. Arról álmodozok, hogy gimiben majd lesz egy olyan barátnőm aki előtt semmit sem kell szégyellenem, akivel nem hullámzik a kapcsolatunk, akivel nem fogynak el a témák. Hogy legyen egy ilyen lány, illetve haveri szinten legyek jóba szinte majdnem mindenkivel az osztályban, legyenek közös programok, stb. koncertekre járni, elmenni sátorozni, elmenni a Balatonra...

amúgy amellett, hogy egy ilyen pörgős és izgalmas életről álmodozom, ugyanakkor egyre csendesebb vagyok, már nem röhögök mindenen, mint régen, már nem beszélek annyit. Feleslegesnek tartom. Az osztályban a lányoknál is és a fiúknál is olyanokról folyik a beszélgetés amihez egyáltalán semmi kedvem hozzászólni. Pl. milyen ruhát viselt XY, a fiúkkal pedig nem lehet beszélgetni, mert még ott tartanak, hogy "csöcsike, höhöhö".

Csendesebb vagyok, és itthon pedig egyre inkább a művészetek felé nyílik az érdeklődésem. Komolyzenét hallgatok, olvasok, írok, festek, rajzolok, nyelvet tanulok, meg ugye simán tanulok. Illetve álmodozom a "gimis életemről".

Ugyanakkor nagyonnagyon pozitív a gondolkodásom, tehát elintéztem ezt a dolgot is azzal hogy a tanfolyamon pont nem olyanokkal találkoztam, és hogy "majd gimiben".

Meg fogok járni táncolni és sportolni, gondolom ott majd barátkozom. Csak az a baj, hogy a tanfolyam előtt is ezt gondoltam..

Szóval pozitív vagyok, de ez az egyetlen dolog mindig elbizonytalanít. Igazából már "talpra álltam", tehát nem vagyok a mélyponton, mert úgyis tudom, hogy a gimiben lesznek barátaim, de azért kérnék tanácsokat, hogyha megint a mélypontra süllyednék, stb.

Amúgy a megoldásom az, hogy csinálom amihez kedvem támad, a suliban pedig kedves leszek, aktív, stb.