Ezt én nem értem. Szerintetek? :/

Én linkelek ha te is:)

13L ronda lány):

Áhh, figyelj, a fiúk később érnek, és vannak akik csak úgy odadobják hogy ronda vagy... És te ezt el is hiszed akár 1szer mondják is. Ne ezeknek higgy! Ott vannak a barátaid, akik azt mondják szép vagy, higgy nekik és ne vedd figyelembe ezeket... Persze a tini lányoknál jellemző hogy mindig a hibát keresik magukban, ne azt keresd! 8.-os vagy, ilyen korban természetes hogy pattanásos azzal ne is törődj... Az a lényeg hogy a jót keresd magadban hidd el nekem!

16/L

a szépség tényleg relatív, ami nekem szép az a barátnőmnek nem, ami a barátnőmnem szép, az az egyik fiúbarátomnak csúnya, ami a fiúbarátomnak csúnya, nekem szép. nincs olyan, hogy valaki azt mondja, hogy csúnya vagy, akkor az vagy, és mindenki úgy gondolja. ebben a korban a fiúk mindig szekálják a lányokat, még akkor is ha komoly beszólásnak tűnik. a fiúk pedig általában farkasfalkát alkotnak, és aki felül áll, azt követik az "alatta állók". és lehet, hogy a te osztályodban is van egy vezető egyén, akinek lehet hogy valóban nem tetszel. és mivel a többi fiú menő akar lenni nem akar "szembeszállni" a vezetővel ezért hihetően eljátsszák hogy ők is ezt gondolják.

kb. 6.-os lehettem, volt egy osztálytársam, akit gyűlöltem csak úgy minden ok nélkül. persze voltak indokok, hogy "eképzelt meg bunkó" (tényleg az volt) .. amikor az osztályban kb. 8-an elmentek fagyizni, hívtak megkérdeztem ki megy, mondták hogy kik és felsorolták XY-t is. mondom na jó akkor én biztos nem megyek. szívemből utáltam. és ő is engem. ha tudta hogy megyek valahová akkor nem jött. mindig mondta hogy csúnya vagyok meg idegesítő.amikor így sokan elmentünk moziba kerültük egymást, stb.

aztán volt egy pillanat hogy MSN-en valamiért beszélgettünk, és én vagy ő már nem tudom melyikőnk, megkérdezte hogy "mi tulajdonképpen miért is utáljuk egymást?!" és mondta hogy "nem tudom, nincs semmi okom rá". és onnantól kezdve már eltűrtük egymást. aztán nyári szünet, majd 7.-ben ráeszméltem hogy szerelmes vagyok belé. sokat álmodoztam róla, pedig igazán nem is ismertem. tulajdonképpen lehet hogy valami megfogott benne. szerintem minden lány álmodozik egy tökéletes pasiról, vagy legalábbis tudja, milyen számára a tökéletes. én vele azonosítottam az általam tökéletesnek tartott pasi tulajdonságaival. beképzeltem hogy ő olyan. aztán bizonyos megnyilvánulásai ráeszméltek hogy nem, ő még mindig olyan bunkó, és beképzelt, mint volt, csak elvakított a szerelem. ami inkább fellángolás volt. most undorodva gondolok rá, mert tudom, ismerem már hogy milyen, és nem tudom elképzelni, hogy tetszhetett egy olyan személy, mint ő. az ÖSSZES rossz tulajdonságot megtestesítette. igaz, amikor még szerelmes voltam belé, akkor szerintem én is tetszhettem neki mert volt egy összejövetel az egyik osztálytársunknál, ahol csak ültünk az ágyon és kibeszéltük magunkat. majd elfáradtunk a sok szaladgálásban, beszédben, ezért mindenki fekvő pozíciót vett fel. majd a társaság egyik fele lement, a másik fele fennmaradt. én és ő, meg mág páran fent maradtunk. teljesen sötét volt, és tökre össze voltunk bújva... és mindig tett célzásokat, hogy szép vagyok. (mondom neki: "te mindenkiben találsz valamit, így sose lesz barátnőd" csak ilyen dorgálás szerűen mopndtam neki, mintha a nővére lennék, ő meg mondta hogy " neem nem mindenkiben, például te szép vagy" meg ilyeneket mondott ami persz ejólesett)

de valahogy a buli után meg már most is (már másik suliba jár) valahogy undorodom a történtektől, meg hogy hogy tetszhetett.. most mindent megtestesít, amit utálok egy fiúban..

bocsi hogy elkalandoztam a témától!

igaz, az emberek sokkal inkább bántják azt, akinek nincs önbizalma. sok lányt ismerek, akiknek sok önbizalmuk van, és valahogy nem mernéd a szemébe mondani, hogy csúnya!

illetve amit gondolsz magadról, mások is azt fogják!! mindenki csodálkozik hogy a plázacicákat miért tartják szépnek.. első ránézésre sokan annak tartják őket.. mert ők azt gondolják magukról hogy szépek, ezt sugározzák kifelé, és ez fog meg benne először. aztán az a te dolgod, hogy rájössz, hogy igazából az-e vagy sem.

ha azt sugárzod hogy " csúnya vagyok, önbizalomhiányos és mindenki utál" akkor ezt fogják érzékelni, és azt fogják gondolni, kár időt fecsérelni rád..

próbáld meg le*szrni őket! ha akülsődet szeretnéd javítani, esetleg menj el fodrászhoz, vágass új frizurát, járj rendszeren kozmetikushoz, hordj egyedi, de trendi ruhákat, mosolyogj sokat, és léyg kedves!

14/L

Utolsóval maximálisan egyetértek. :)

Mint "megváltozott" lány, próbálok neked segíteni egy-két mondattal. Anno szép kislány voltam (nem beképzeltségből írom ezt, csupán egészséges önbizalom), már óvodában és elsőben-másodikban is eléggé elvoltak velem a fiúk (arcra puszi, szájrapuszi, kergetések, meg volt 1-2 durva beszólás is, amik nem 7-8 évesekhez valók, úgyhogy inkább nem írnám le; voltak akik szülinapomra aranyos ajándékokkal fejezték ki, hogy tetszem nekik, stbstb). Aztán olyan harmadikos-negyedikes korom körül megváltoztam. Meghíztam. De ez még nem volt elég ok, arra, hogy ne "szeressenek", és hogy önbizalomhiányos legyek. 5.-es koromban persze már csökkent a népszerűségem, mert volt pár szép, vékony lány a suliban. De szintén 5.-es koromban, olyan november-december tájt levágattam a szép, hosszú, hullámos hajamat, és lett belőle csúnya, rövid, göndör haj. Ezzel szekáltak állandóan. Csak emiatt. Mert így az összkép már nem volt szép. Rettentően önbizalomhiányos voltam, mert állandóan piszkáltak (az egész iskola), utáltam iskolába menni, mert percenként jöttek a beszólások. 6.-os koromban megelégeltem ezt a helyzetet, akkor csináltam egy rövid diétát (-5 kg, bár abból 1 év alatt 4 kg visszajött - ja, elfelejtettem írni, ekkor voltam (talán 5.-ben) 155 cm és 64 kg), de még nem javítottam így semmin. Úgy egy hónappal később vettem hajvasalót, hogy akkor már legalább a hajam miatt ne piszkáljanak. Elejében mikor egyenes hajjal jelentem meg a suliban, akkor jött pár olyan beszólás, hogy: jééé nézd kivasalta a haját, meg 1-2 durvább is, de olyan 2 hét alatt megszokták, és egyre ritkultak a beszólások, úgy 2-3 fiú osztálytársammal is jóba lettem (ismét). De még mindig nem voltam szép. Valamikor a nyáron már sminkelni is elkezdtem (nem durván, ekkor voltam 13)

Jött a 7. osztály, a hajam is megnőtt, sminkelni is tudtam, a fő "beszólogatósok" már elballagtak, így senki sem piszkált. Október végén egy fiú rádöbbentett arra, hogy változtatnom kell. (nem beszólás volt, sőt nem is mondta, hogy fogyjak le. Egyszerűen csinált valamit, ami miatt eldöntöttem, hogy megakarok felelni magamnak, tetszeni akarok a fiúknak) Ekkor még nem volt elég akaratom, úgyhogy úgy egy hónapig ábrándoztam arról, hogy majd lefogyok...Aztán november végén erőt vettem magamon. (165 cm és 74,5 kilósan) Kb 2 hétig tartott a fogyókúrám, nem csináltam semmi brutálisat, azt hiszem, 3 és fél - 4 kgt fogytam. Majd pihentettem egy "kicsit" a fogyókúrát, aztán január 7.-én újult erővel újra nekivágtam...És azóta csinálom. Persze voltak csalónapjaim, nyaralás alatt nem sajnáltam magamtól a kaját, stbstb. Voltak rossz napjaim, mikor sírtam, hogy visszajött 1-2 deka, volt mikor nem teljesítettem az elvárásomat, de SOSEM ADTAM FEL, mert volt egy célom. Mindig apró célokat tűztem ki magam elé, pl szülinapomig (március eleje) lefogyni 65 kg-ra (szóval 2 hónapot adtam magamnak arra, hogy lefogyjak 5 kgt). Mindig sok időt adtam magamnak kevés fogyáshoz, így 1 kivétellel mindig sikerült "határidőre" lefogyni az adott kg-ra. Nyaralás előtt nagyon belehúztam, akkor volt egy "durva" időszakom, mikor alig ettem. Najó, nem csak akkor volt olyan időszakom. Talán már kicsit beteges, amit csinálok. Néha azt érzem, megfelelési kényszerem van. Sokszor rosszul vagyok attól a gondolattól, hogy nemmondomkimennyi kalóriánál többet egyek. Azért nem mondom ki, hogy mennyi, mert tudom, hogy sokan beszólnának, hogy koplalok, vagy, hogy anorexiás vagyok. Igen. Kövérnek érzem magam. Igen, keveset eszem. (Mostanra 165 cm, 55 kg) De mint van a mondás "a szépségért meg kell szenvedni". Áldozatokat kell hozni. Irigylem azokat, akik bármennyit ehetnek, mégsem hízom meg, de én sajnos nem olyannak születtem. :)

A barátnőim azt mondják, nagyon megváltoztam. Lefogytam, sminkelek és jól öltözködöm. Huhh, nem is tudom összeszámolni, nyaralás alatt hány JÓPASI fütyült nekem, szólított le, vagy mondott valami kedveset. :D Itthon is minden megváltozott. Az ÖSSZES fiú osztálytársammal jóban vagyok, mindig megvédnek, ha kell. Még akik megbuktak, azokkal is tartom a kapcsolatot. Már nem csak össze-vissza hívogatnak ismeretlenek engem chatelni, hogy vetkőzzek kamerába, chatszexeljünk vagy járjak velük, hanem több felkérésem volt (járás), normális, egész jó pasiktól. :D Azt gondolom mondanom sem kell, hogy mostanra csöppet sem vagyok önbizalomhiányos. Najó, talán egy picit. De csak azért, mert a régi énem még nem tért teljesen vissza, és mert emlékszek a múltra, ami nem is volt olyan régen. De tudom, hogy egyszer újra önmagam leszek.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mindenen lehet változtatni, csak akarni kell, de NAGYON. Mindent elérhetünk, csak bíznunk / hinnünk kell magunkban, TUDNUNK kell, hogy sikerül, amit kitűztünk magunk elé, és nem szabad tétlenül ülnünk a fenekünkön.

Nem tudom, hogy rád miért mondják, hogy ronda vagy. Hidd el, én igazán ronda lánnyal még nem találkoztam. Hiszem, hogy mindenkiben van valami szép, és azt a szépet kell kihangsúlyozni magadon. Írd fel egy papírra a jó tulajdonságaidat, és hogy mi szép arra, és koncentrálj azokra, valamint próbáld meg hangsúlyozni őket. Ha az arcod pattanásos, akkor javaslom látogass meg egy kozmetikust, illetve használj korrektort / alapozót / púdert. Ha pl a szemeidet találod legszebbnek magadon, akkor szép sminkkel hangsúlyozd azt, ha a szádat, akkor pedig azon legyen a hangsúly. (sötét rúzs / ajakbalzsam / szájfény)

+ ha szépen vagy felöltözve, az is sokat dob az összképen. Nézegess divatmagazinokat, divatblogokat. Vegyítsd a divatot és a saját stílusodat egybe. A barátnőiddel menj el vásárolni, ha van rá pénz, akkor cseréld le az egész ruhatáradat. :D

Ha már a külsődön javítottál valamit, akkor hidd el, jönnek majd a megjegyzések, hogy csinos vagy, szép vagy...:) És akkor majd talán picit nő az önbizalmad. Ne legyél félénk, visszahúzódó! Tudom, nehéz, de próbálj kicsit bevállalósabb, nagyszájúbb lenni! Társaságban ne félj megszólalni! Nevettesd meg a többieket! Néha játszd el a "szőke nőt", akinek egy-két buta mondatán lehet nevetni.

Lehet, hogy sokan nem egyeznek majd velem, de nekem ez vált be.

14/L