Vállaljak-e vagy ne?

Jó lenne ha stabil párkapcsolatod lenne, egy NORMÁLIS pasival, aki családszerető, gyerekszerető, hogy lehessen rá számítani és ne már most azon kelljen gondolkoznod hogy mi lesz ha elhagy...

Persze jó lenne megteremteni az anyagi feltételeket is, de minimálbérből persze nem könnyű.

Én nem állami gondozásban nőttem fel, de ettől függetlenül hasonló a helyzetem.

Stabil kapcsolatba vállaltam gyereket, előtte vettünk közösen házat, tehát egy fél házam már van, ha bármi történne.

Nem úgy tűnik így 10 év után, hogy bármikor is elválnánk, de ha mégis, akkor tudom, hogy a férjem mindent megtenne, hogy a gyerek és én normális körülmények között éljünk. Mert ő ilyen ember. Valószínűleg ő menne el, és hagyná nekünk itt a házat, amit a fizetésemből is fennt lehetne tartani.

Tehát olyan párt válassz, akiben teljesen megbízol, egyenlőek vagytok, sose éreztesse, hogy te kevesebb vagy, mert nincs háttered...

Nekem szerencsém van, anyósom anyám helyett is anyukám. Jó a kapcsolatom az egész családdal, szóval én a férjem által kaptam egy "rendes" családot. Ahol szeretnek.

Mi? Bentlakásos óvoda? Nincs ilyen óvoda, hogyan is lenne??? EGy kisgyereknek szerető családra van szüksége, nem heti egyszer látni a szüleit hétvégén. Hét közben akkor ki szeretgetné, ki gondoskodna róla Amit te keresel azt úgy hívják intézet, ott elég évente kétszer meglátogatnod a gyereket, de azért meg ne szülj hogy oda add be a gyereket...!!!!

Max a pároddal beszélj hogy te most szeretnél gyereket stb. de ha nem változnak a körülmények akkor szerintem inkább ne szülj... Olyanban meg ne gondolkozz hogy csak hétvégén akarod látni a gyereket!

Legtöbb helyen a nagyszülő segít. Engem is egyedül nevelt anyukám mert 1 éves koromban elváltak a szüleim aztán apukám korán meg is halt.

Rám mindig a nagymamám vigyázott amikor beteg voltam, egy időben szinte velünk lakott, rengeteget volt ott.

Esetedben a férjed segítségére kéne támaszkodnod, vagy olyan munkahelyet keresni ahol nem 3 műszakban dolgozol hanem mondjuk 8-tól 4-ig. Illetve még azt lehet hogy összebeszélsz valakivel (szomszéd, vagy más kisgyerekes anyuka), akik mondjuk délután tudnak vigyázni a gyerekre amíg hazaérsz. Van aki otthonról dolgozik.

De neked elsősorban először a férjedre kéne számítanod, hiszen elvileg nem egyedül vállalod a babát.

10-11 éves korban már otthon is lehet a gyerek pár órát amíg hazaérsz, addig viszont meg kell oldani.

4-es vagyok.

Én vendéglátásban dolgoztam mindig. a szakmám szakács, és érettségim is van.

Amíg otthon voltam gyeden, elvégeztem egy tb-bérügyintéző tanfolyamot.

Most bölcsis a fiam, hétfőtől péntekig 8-4ig dolgozok, nem minimálbérért...

Szóval TANULJ! Az nem lehet életcél, hogy mindig 3 műszakos betanított munkásként dolgozz...

És akkor nem lennél ilyen kétségbe esve, hogy mi lesz, ha egyedül maradsz. Mert van lehetőséged.

Sziasztok!

Evidens, hogy a kérdező abban gondolkodik, hogy hetes ovi, bölcsi, iskola, stb, stb. Hiszen, Ő maga is állami gondozott volt, nincs előtte a család kép. Ne bántsátok Őt ezért. Figyeljkedves Kérdező

Ma Magyarországon senki sincs biztonságba, se te, se más.

Én, ennyi tapasztalással amennyi nekem van a hátam mögött, ha az anyagi részét nézem, akkor egyetlen egy gyermeket sem lenne szabad vállalni, de ha az erkölcsi részét, akkor azt mondom, hogy egy nőnek ha szeretne gyereket, mert szereti, és nem a "pénzt" látja a gyermekben ahogy sokan azért szülnek, mert akkor nagycsaládosokká válnak, és minden hónapban a gyermek 18 éves koráig jön a családi, van mit elkölteni a kocsmába, az bizony vállaljon csak nyugodtan gyermeket, hiszen a gyermek az, aki előrébb viszi az embert mint erkölcsileg, érzelmileg, és kitartásban.

A gyermek az, aki sok mindenre megtanítja az embert, pl, az önzetlen szeretetre, az odaadásra.

Természetesen a ti esetetekben, és még nagyon sok más esetében mindig a kettőtök döntése egy gyermek, viszont a kérdezőnek jogosan fordul meg a fejében, hogy mi lesz, ha a párja elhagyja... Én azt gondolom, hogy addig ameddig dolgozol, ha nem is sokakat, de próbálj meg kevés pénzt félre tenni. Gondold át, mi az ami nagyon fontos, mi az amit ha nem vásárolsz meg magadnak, akkor sincs semmi gond... Nézd, ha nem szülsz gyermeket, akkor abba negyven- ötven éves korodra belebetegedhetsz, ha szülsz, és csak egyet, azt az ember még fel is nevelgetheti, természetesen csak akkor, ha szereti. Amúgy a sok "okos" aki azt gondolja, hogy csak akkor szeretem a gyerekem, hogy az első nyekkenésre mindent megadok neki, az borzasztóan rosszul gondolja... Azok a gyerekek akik minden nyekkenésre mindent megkapnak, na azok az elkényeztetett szeretetlenségben felnőtt gyerekek, akik majd felnőttként vágynának egy igaz testvérre, és fogják azt mondani az anyjuknak apjuknak, hogy inkább csináltatok volna sámlit... Nem attól boldoga gyermek, ha minden, de minden kézzel fogható tárgy élelmiszer ruha játék stb megadatik neki, hanem attól boldog a gyermek, ha az édesanyja ha kell, felveszi, odabújhat az anyjához, ha játszik vele, "no nem fejlesztő és hasonló játékokat", hanem fogócskázik vele, paciztatja a térdén, ha együtt énekelnek, ha együtt sétálnak, ha nem zavarja el magamellől, hogy jaj menj be a szobába, stb. stb. Szóvalszáz szónak is egy a vége, az igazi szeretet nem az anyagiakban van, hanem az önzetlenségben...

És, akkor most elmondom, hogy miért írom ezeket. 9 gyerekem van, a legkisebb most 5 éves. Igaz, soha nem volt rengeteg játékuk a gyerekeknek, de az én gyerekeim mindig tudtak kihez jönni, ha betegek voltak, ha örömük volt, ha bánatuk, és soha nem mondtam egyiknek se, hogy "hagyj békén".