Elhagyni a gyermekemet?

Csak olyat ismerek ahol azt jàtszàk a szülők,hogy egy hét itt egy hét ott. Hàt... Nem egy kiegyensúlyozott személyiség a gyerek.

Én el nem hagynàm a gyerekemet semmi pénzért. Apuka fizessen gyerektartàst. Úgy màr több esélyed lenne. Valahogy mindenképpen megoldanàm,hogy velem legyen a gyerek.

Mondjuk meg is oldottam,egy hónapos volt a fiam amikor otthagytam az apjàt. Nagyon nagyon nagyon nehéz volt. Volt,hogy csak vajaskenyér jutott nekem,de velem volt a gyerek és ő mindig mindent megkapott amire szüksége volt.

Én SOHA nem tudtam volna megtenni!2.5 éves volt a fiam,amikor szétmentünk,1995-ben.Nekem csak a Gyes-em és a családi pótlékom volt-mint anyagi-plusz a vagyontárgyak fele(amiben volt egy autó is,plusz bútorok,háztartási gépek,stb.)Kerestem munkát,a kicsit olyan oviba tudtam íratni,ahol volt fizetős részleg(ne horror összeget képzelj el,napi párszáz ft-ra jött ki kb.)Szerencsére azon az útvonalon volt,ahol melózni jártam(szerencse,hogy bp.-i vagyok,így azért a lehetőségek elég bőségesek).1 nap alatt találtam albérletet is....aztán eltelt pár hónap,a gyerkőc szeptembertől normál oviba ment,engem a volt férjem visszahívott melózni(mivel pénzügyi céget vittünk/viszünk,elég bizalmi állásról van szó).Ennek 21 éve,a fiam felnőtt,egyetemista,és nagyon nagyon jó a kapcsolatunk.Hálás,amiért nem mondtam le Róla,és nem hagytam,hogy az Apja nevelje.Bár 20 évesen szültem Őt,soha nem gondoltam arra,hogy ne velem éljen!Voltak nehézségeink,de mindig minden megoldódott(lett saját lakásunk,normális kocsi,taníttattuk-a volt férjem anyagi támogatásával-a gyerekünket).Különben azóta az élet kárpótolt,lett egy nagyon jó férjem,született 2 gyerekünk,akiket a legnagyobb nagyon nagyon szeret(a kicsik pedig Istenként tekintenek Rá).

Én bölcsibe adnám-lassan 2 éves lesz-és magam nevelném.Segítséget elfogadnék,nem pedig én nyújtanék segítséget(mert ugye ha az Apjánál él Te "csak" segítesz,ha Nálad,Ő segít,de Te vagy az állandóság).

Szüleiddel/nagyszüleiddel milyen a kapcsolatod? Tudnál hova költözni gyerekkel?

Azért vedd azt is számításba, ha most 2-3 évig az apjával él a gyerek, kisebb lesz az esélye, hogy visszakapd. (A közös felügyelet ellenére is!)

Nem értek egyet és tudom, hogy meg fogod bánni, mert imádod a gyerekedet. Nem ismetem az apját, se téged. De bizonytalanra nem mennék, hogy ha majd jobban élek, magamhoz veszem. Ez később akármiért is probléma lehet, ne csináld.

Inkább intézd a bölcsit, nem ördögtől való. De nem is értem a megfogalmazást, hiszen semmiféle elhagyásról nincs szó, valamiért viszont te magad is így érzed. Akkor ne tedd.

A közös felügyelet és a gyerektartás nem függ össze.

A kicsik az anya hiányát viselik nehezebben, akármennyire is szuper az apuka. A helyedben újra átgondolnám ezt a döntést.

Neked nincs senkid, aki tudna segíteni? Szülők, nagyszülők?

Én csak saját magunkból tudok kiindulni, szüleim elváltak, engem anyukám egyedül nevelt, dolgozott, én bölcsibe jártam, ő esti iskolában folytatta a tanulást, albérletben éltünk. Nagyszülők abban tudtak segíteni (messze laktak tőlünk) hogy szünetekben ott lehettem.

Nem volt könnyű, de annyira nem is gondoltam én ezt olyan furának, mert azért elég sokan élnek még így.

Én most várok babát és el nem tudnám képzelni, hogy ha bármi történik, ne éljek vele.