Van itt olyan nő aki soha nem akar gyereket?

Jelen.

Most úgy gondolom nem akarok.

Van.

Nincs hova, nincs mitől, nincs kitől ... 34 vagyok egy 10 éves kapcsolat után anyagilag a padlón ... amire helyrejövök már nagyinak is öreg lennék.

én sem akarok

22/L

Hát, ha nem változik ez a mocskos világ, akkor én sem akarok. Minek, azért, hogy ne merjem elengedni sehova, hogy már az iskolában is féltenem kell, mert kiforgatják a zsebeit, és megverik a kis zsebpénzéért, telefonjáért, vagy az uzsonnájáért? Szemét rabló világot élünk, fényes nappal megtámadnak embereket forgalmas utakon, utcákon.

22N

Nagy hiba, nem ítélek el senkit.Csak egylink:

" Elmondom az én kis történetemet.

45 éves vagyok.17 évesen ismertem meg a férjemet,Első látásra beleszerettük egymásba.20 évesen férjhez mentem hozzá,és bár mindenki szerint ideje lett volna egy gyermekáldás,de a férjemmel megbeszéltük,hogy addig amíg anyagilag nem vagyunk stabil helyzetben nem vállaljuk be a babát.Így éldegéltünk kettesben,dolgoztunk,spóroltunk..Idővel,vettünk,Budapesten egy kis lakást(kertes ház),majd lett autó,szép bútorok minden ami kell.Persze mi meg csak öregedtünk tovább.30 évesen még több igények,és még több minden kellett..Akkor jött az,hogy menjünk nyaralni,vegyünk még egy autót,vegyünk jobb bútorokat stb..Még mindig azon voltunk,hogy kell még gyűjteni egy babához.35 évesen volt az az év amikor mindent odaadtam volna egy babáért! Hiszen akkor már minden rokonnak,barátnak voltak gyermekei..De akkor vesztette el a férjem az állását,és közben beteg lett.Így megint nem vállaltunk babát.38 évesen teherbe estem,de el is vetéltem.Majd nem sokkal rá újra terhes lettem,újra elment.A férjemet akkor láttam életemben először sírni.Akkor mondta nekem,hogy nagyot hibáztunk,hogy csakis az anyagiakat néztük..Amikor nem mertünk bátrabbak lenni..Ma mindenünk megvan,talán több is mint másnak,de a büntetésünk az,hogy ne tudjuk senkinek sem átadni az örökségünket.Rájöttünk dolgoztunk egész életünkben.Hajszoltuk a pénzt,de végül is miért? Nincs senki akiért csinálhatnánk tovább.40 évesen utoljára megint terhes lettem,de ez sem maradt meg..Ma 45 évesen már nem reménykedem.A férjemmel szépen éldegélünk mint két jó barát.Már nem hoz lázba minket a nyaralás,a vagyon..Ez mind fiatalkori álom..Ma esténként ketten megvacsorázunk,és nézzük a tévét vagy olvasunk.Nálunk nincs gyerekzsivaj,én mi nem készültünk soha lázasan az óvodai előadásokra,vagy soha nem mehetünk el a szalagavatóra vagy esküvőre..Az én arcomon senki nem fogja látni azt az öröm mosolyt/könnyet amit én látok pár barátnőm arcán amikor a fiúk/lányuk sikeréről,boldogságáról mesélnek..A férjemnek is hiányzik,hogy nincs gyermeke aki tovább vinné a vérvonalat..

Már nem öröm az sem,hogy dolgozunk,és van pár millió a bankban..Mit értünk el vele??? Mindent megvehetünk amit akarunk csak egyet nem.A gyermek kacagást,az unokák örömét..Néha eszembe jut,hogy mi lesz ha egyszer én vagy a férjem meghal..Mi lesz avval aki itt marad egyedül? Nem lesz egy vigasz kar sem aki ilyenkor mellénk állna.Mi lesz ha mindketten meghalunk? Akkor kinek mondhatom el,hogy mindent érted tettünk,azért dolgoztunk ennyit,hogy mindened meglegyen??

Hiszen nincs senki akinek evvel örömet adhatnánk..

Szóval 45 évesen én mélységesen megbántam,hogy a felfogásom az volt,hogy gyermeket szülni csakis akkor ha már mindened megvan..

Nagy a különbség aközött, hogy "nincs meg valamid" vagy semmid sincs.

Miért nem fogadtok örökbe?

2.