Úgy érzem, mióta megszületett a lányom, Őt jobban szeretem, mint a kisfiamat, érzett valaki hasonlót?
Nagyon szégyellem magam, és természetesen eszem ágában sincs ezt kimutatni a kisfiam irányában, de valami nagyon furcsa érzés kerített hatalmába, amióta világrajott a kislányom, aki már 3 hónapos is elmúlt...
Amikre gondoltam, mint lehetséges okok:
1. A kislányomat születése óta TUDOM SZOPTATNI, míg a fiamat sohasem tudtam, Ő sajnos tápszeres volt.
2. A kislányom a nap 24 órájában velem van (talán főleg a szoptatás miatt is), hordozom magamon, míg a nagyobb gyerekem, aki már másfél éves, nagyon sokat van távol tőlünk, mert annak idején családi okok miatt inkabb nagyszülők vigyáztak rá, most meg már bölcsődébe jár.
3. A kisfiam most lépett nem olyan régen a dackorszakba, ami tudom, hogy teljesen normális majdnem 2 éves kisgyereknel, tehát akaratoskodik néha, hisztizik, és féltékeny a kishúgára.
A lányom teljes mértékben az én feladatom, Vele vagyok egész nap, mióta csak a világon van, és imádom szinte rajongásig, mellettem alszik az ágyban egy kis babaöbölben.
Úgy érzem, Őt a szívem mélyén, kimondatlanul sokkal jobban szeretem, mint a nagyobbik gyerekemet.
Érzett valaki hasonlót? El fog ez múlni?
Természetesen a fiamat is imádtam mindig, de valahogy az van bennem, hogy elképzelni se tudtam korábban, hogy egy pici babát ennyire nagyon is lehet szeretni, mint a kislányomat... Tőle elválaszthatatlan vagyok, mindent együtt csinálunk, alig teszem le, és kimondom: azt érzem, hogy Ő tett engem igazán Anyává...
válasza:Szegény kisfiad.. dehogynem mutatod ki, csak nem veszed észre.
A gyerekek hiper érzékenyek mindenféle külső behatásra, hidd el megérzi hogy épp feldúlt érzelmi irányába megszületett egy riválisa, akit anya jobban is szeret.
Keress fel egy pszichológust, mert ennek semmi köze a szoptatáshoz. A gyereked fogja egy életre megsínyleni.
válasza:Eszembe jut egyik ismerős, hasonló felállásban a már középiskolás gyerekeinél simán kimondta hogy a problémahalmaz (értsd a fia) után kapott egy jófej gyereket. Ugye mondanom sem kell hogy melyik gyerekkel milyen a viszony, ugye?
Egyébként a helyzeten az egyes javaslatai mellett azzal tudnál segíteni, ha lefejtenéd magadról pajszerral a csodagyermeket egy időre, és a nagyot nem lepasszolnád bölcsibe meg egyéb helyekre, hanem vele is foglalkoznál, és megpróbálnál kötődni hozzá.
válasza: válasza:Nekem is az jutott eszembe, hogy a nagyot a bölcsiből ki kéne venni. Nyilván nehéz a két gyerekkel együtt otthon, de így most a nagy (dehogy nagy! 2 éves sincs!) valóban ki van rekesztve az anyukája életéből. Azért ez nem ugyanaz, mintha dolgozni járnál és azért menne bölcsibe.
(Egyébként én úgy tudtam, ha a szülő nem dolgozik, nem is járhat a gyereke bölcsődébe, de úgy látszik, rosszul tudtam.)
válasza:Félreértitek: a fiammal ugyanúgy foglalkozom, foglalkoztam mindig! De ezt bele is írtam a kérdés alatti leírásba, hogy természetesen Őt is imádtam mindig, CSAK korábban elképzelni sem tudtam, hogy ennél sokkal jobban is "oda tudok lenni valakiért, mint Érte"... valahogy így....
A kisfiam egyébként szeret bölcsibe járni, 2 nagyon jó kis barátja is van, egyikül egy kislány.. imádják egymást a 'hármas banda tagjai'.
Nincs vele kiszúrva, sőt, nagyon is el van kényeztetve: elég, ha valamire rámutat, megkapja.
Szóval nagyon is tévhit, hogy Ő valami mostoha gyerek lenne, ezeket sürgősen eloszlatnám!
Egyszerűen úgy érzem, hogy (átmenetileg) a kislányom hozta meg nekem azt az érzést, amire mindig is vágytam: sikerélmény a szoptatás terén, elválaszthatatlan ragaszkodás, mellette élem meg az Anyaságot a leginkább.
Ez később még szerintem változhat, de inkább kioktatás helyett a hasonló szituációkon keresztül ment édesanyák véleménye érdekelne.
válasza: válasza:Ahogy nagy betűkkel írod büszkén, hogy tudsz szoptatni, illetve az anyaságot is mindig nagy kezdőbetűvel írod..
Kisfiadat sokat le kellett passzolnod, kudarcélmények értek a szoptatás alatt, és ez miatt bűntudat árnyékolta be a fiaddal való kapcsolatodat. A mindent megvesztek amire rámutat is, ezt kompenzálja.
Az hogy a lányodat tudod szoptatni, és jó anyának érzed magad, amit ki is hangsúlyozol a nagy kezdőbetűvel, ez szimplán abból adódik, hogy vele problémamentes az életed.
Azt kell magadba elrendezned, hogy az hogy tápszeres volt a fiad, és kevesebb időt töltöttetek együtt az nem a gyerek hibája, és ne érezz bűntudatot miatta. Neked itt lelkileg kell rendbejönnöd, hogy rájöjj a dolgok miértjére. Ezért kell szakember.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!