Kedves Anyukák! Megszánnának egy kialvatlan apukát?

Én azt tanácsolom, hogy próbáljanak kitartani.

Nálunk is ez volt, amikor megtanult felállni, éjjel ezerszer felállt, és visítva sírt.

Volt, hogy aludt, amikor felállt, és állva ébredt meg, és sírt, gondolom nem értette, mi van.

Nehéz időszak, de el fog múlni.

Én azt tanácsolom, hogy próbálják meg a kiságyba lefektetni, ha feláll, akkor újra, aztán újra, aztán újra...

Kb. milliószor kell ezt végigcsinálni, de megéri, mert el fog aludni, és a kiságyában fog elaludni.

Sajnos első pár éjszaka éjjel is meg kell ezt csinálni.

Ha már így is, úgy is sírás a vége, akkor érdemes megpróbálni, hogy mindig visszafektetik, ha feláll, aztán majd megoldódik ez a probléma pár nap alatt.

Mi hetekig szenvedtünk, mire rájöttem, hogy mindenkinek az a jó, ha ezt végigcsináljuk.

Azóta alszik szépen az ágyában, éjjel, ha felébred, feláll, visszafektetem, megsimogatom, és alszik tovább a helyén.

Ezek a nagyobb mozgásfejlődési előrelépések sajnos a napirend, és a megszokott dolgok rovására szoktak menni...

Üdvözlettel: 16 hónapos lányka anyukája

Teljesen egyetértek az előttem író anyukával. Sajnos a nagymozgások valóban ezzel járnak, plusz hozzájön még egy kis szeparációs szorongás, éjjel megijed, és nincs ott mellette anya, akkor katasztrófa alakul ki:)

Türelem, és kitartás. Vissza kell tenni, simogatni, nyugtatni, de következetesen mindig a kiságyba, mert később még nehezebb lesz visszaszoktatni. Mi is végigcsináltuk, egy hét után már nem volt gond, addig valóban vért izzadtunk, és kóvályogtunk egész nap a férjemmel, de megérte, mert a gyerek már nyugodtan alszik egész éjjel, így mi is.

"míg ki nem vesszük az ágyból sír"

azért sír, mert kiveszitek az ágyból. Tudja, hogy beválik. És ahányszor ki lesz véve az mindíg megerősíti ebben és képes egyre tovább sírni, mert tudja, hogy ez a módja, hogy elérjen valamit, hiszen eddig is bevált.

Az elején még rövid sírás után abbahagyta volna,most már ki kell bírni hosszabb időt,ami nehezebb a gyereknek is és a szülőknek is, de más út nincs. (vagy amostani megoldás, ami szerintem nem megoldás)

Tehát nem kivenni, be lehet hozzá időnként menni, lehet, hozzá beszélni, meg lehet simogatni, de ha csak egyszer kiveszitek, az megerősítése annak,hogy ez így működik és a következő sírás megint hosszabb lesz.

Tehát kitartás és legközelebb először gondolkodni,lehet, hogy az a megoldás ami jónak tűnik rövidtávon,hosszútávon rossz mindenkinek.

Így van!

Sajnos vissza kell szoktatni mielőbb az ágyába! Nálunk is ez volt, mikor megtanult felállni a lányom (20 hónapos). Pár éjszaka kemény lesz, de aztán helyre fog jönni minden. (az embernek fáj a szíve, amikor üvölt a gyerek, de muszáj keménynek lenni!)

Sok sikert!

09:52 újra

Valamiért meghalt a gépem írás közben, szóval újra nekifutok.

Az elutazás alap esetben is megbolygathatja a kicsi alvási szokásait, de gondolom, ebben az esetben nincs mit tenni.

Azért próbálkozni a nyaralás(?) alatt is szabad.

Az a helyzet, hogy minél kevesebbszer alszik a szülői ágyban, annál könnyebben sikerül visszaszoktatni a helyére.

Hamar hozzászoknak a jóhoz, és ahhoz is, hogy sírással ezeket a dolgokat könnyen ki lehet zsarolni! ;)

Ja, és sajnos kitartóan hagyni kell sírni! Egy idő után belefárad. Rájön, hogy nem kapja ki az ágyból senki, beletörődik, és visszafekszik aludni.

Csak a szülőnek nehéz megállni...