Te mit tennél másképp, ha újrakezdhetnéd a babázást?
Az első 1-2 hónapban nem igény szerint hanem 3 óránként szoptattam, mindenhol ezt javasolták, nem néztem utána.
Éjjel keltettem, azt se tenném, amikor eltüntettem az ébresztőórát magától is szépen kelt 2x, 1x, mostmár alszik. Szegény sokat sírt, mennyivel jobb lett volna, ha nem az időt nézem :-(
Anyám, anyósom sokat volt itt, bár inkább én foglalkoztam volna vele többet, nem az hogy zombi vagyok, anyós meg 1 órája áll vele a szoba közepén, nem mer leülni, mert arra felébred és még nincs kajaidő.. nem is tudom mit csináltam addig.
Az elején vettem volna kendőt.
Nem mértem volna minden szoptatást.
Terhesség utolsó hónapjaiban itthon voltam, azt az időt jobban kihasználtam volna, mondjuk a kisruhákat válogatni, hogy ne most találjak olyat amit már kinőtt. Kb. semmit sem csináltam, bár nagyon jó volt :-D
Nem ittam volna meg a kakaót és a madártejet amit a rokonok hoztak. :-D
Igen, én is hasonló dolgokat csinálnék másképp.
Sokat sírdogált az első hónapokban, a mai fejemmel vennék egy kendőt, mert kézben jól el volt.
Én is próbáltam a 3 órát tartani, aztán inkább az igény szerinti jött be.
A tömkeleg rokont a helyére tettem volna hamarabb, mert nagy nehézséget okoztak nekem az első hónapokban.
Összeségében, azt gondolom, hogy sok anya csinálna másképp valamit, de ezek nem megbocsáthatatlan dolgok. Én sok-sok szeretettel, és odafigyeléssel próbáltam/próbálom kompenzálni az első időket.
3 hónapos, eddig ezek:
- nem keltetettem volna enni (4 napos koráig keltettük, azóta alszik éjjel)
- többet tenném hasra
- én a terhesség utolsó heteiben sokat írtam (a pregnancy brain miatt nem túl jókat sajna), mert elhittem másoknak, hogy legalább 6 hétig nem fogok semmit, ez is hiba volt, mert egy hetes korától tiszta, friss aggyal tudtam ismét írni
- hamarabb megműttettem volna az aranyerem, de a védőnőnek elhittem, hogy elmúlik, hát inkább szakorvosnak hiszek ezentúl.:)
- nem aggódnék, hogy milyen lesz a gyerekorvos, mert tökéletesen egyezik a gondolkodása a miénkkel
- nem aggódnék, jól alszik-e majd, jól eszik-e majd, mert így van kezdettől
- hamarabb beszéltem volna anyuval és az anyósommal, hogy nagyon nem oké, ahogyan viselkednek, mert akkor már régebben nyugi lenne körülöttünk.
de azért lemenedzseltünk egy lakáseladást, lakásvételt, lakásunk kiadását, albérletünk elhagyását, új albérletünk kivételét ebben a 3 hónapban, kisgyerekkel, szóval ezek kb semmik, amiket fenn írok:)
Miután a lányom nagyobb lett sokat gondoltam én is rá hogy mennyi mindent másképp csinálnék mai ésszel. Aztán megszületett a fiam és egy csomó dolgot másképp is csináltam, mint annak idején. Most a harmadik babát tervezzük és megint azt érzem hogy na majd ha újra kezdem mennyi mindent másképp csinálok majd.
Leginkább a szoptatással kapcsolatban, mert sajnos túl hamar bepánikoltam amikor picit kevesebb volt a tejem mint amennyire a babának szüksége volt. Így elkezdtem tápszerrel pótolni a hiányt. Ma már sokkal kitartóbb lennék. A másik dolog a túlaggódás. Úgy érzem, most a harmadiknál már talán rugalmasabban állnék a dolgokhoz.
3 eve hamarabb adtam volna tapszert is az elso lányomnak, szegény sokat sirt az elso 3 hónapban.
Nem hasfájos volt hanem éhes,( ezt a másodiknal mar megtettem)
Tobbet tettem volna hasra, kicsinek ezt szinten a másodiknál mar 2 hetesen is megtettem
Vettem volna pihenő széket is, ez is pipa másodszorra
Es igen hamarabb rokonmentesitettem volna magam ez is megvolt most..
Az elso lanyom abszolút úttörő volt ️️
Nem csinálnék semmit máshogy. Még szülés előtt egyetlen "kéretlen" jótanácsot kaptam a szüleimtől, de jól jött:
"Ne legyél olyan hülye, mint mi voltunk. Hazahoztunk a kórházból, aztán 3 óránként felébresztettelek, mert attól féltünk, hogy kiszáradsz, ha nem iszol/eszel egész éjjel. Úgy megragadt ez a szokás, hogy fél évesen megszámoltam, 14-szer(!!) keltettél minket. Szóval okulj a hibánkból."
A gyerekorvost is megkérdeztem, ő azt mondta, hogy 1-2 hetes koráig azért legalább egyszer ébresszük éjjel, de utána tényleg nem kell. Ha valamire szüksége lesz, felébred magától. Szerencsére nagyon gyorsan átaludta az éjszakákat és ez a mai napig így van, már két éves.
Sokkal hamarabb elvittem volna gasztroenterológiára. (7 hónapos és holnapután megyünk)
Az első hetekben aludtam volna napközben, amikor aludt - bár a hasfájás miatt annyit azért nem aludt.
Az első hónapban vettem volna kendőt, mert 3 hónaposan nem tudta elfogadni.
Próbálnám lazábban kezelni az egészet, nem számoltam mikor mennyit eszik (tápszeres) amíg szopott is nem mértem volna állandóan. Nem olvastam volna el sok könyvet, már a legelejétől hagyatkoztam volna a megérzéseimre.
Kicsit jobban utánaolvasnék, hogy milyen szempontoknak is feleljen meg a babakocsi.
Kb ennyi jut az eszembe hirtelen.
Ja a szoptatás. Amit el lehetett rontani az el is rontottam. :( ezzel kapcsolatban amit másképp csinálnék: teszek a kórházi csomagba bimbóvédőt, nem pelenkázom át a kórházban szopi előtt (mert annyira felhergelte magát, hogy utána nem akart szopni), keltettem volna 2-3 óránként enni amíg beindul a tejem (5-6 órát aludt egyben éjjel a kórházban), nem stresszelek az egészen, komolyan veszem a vízivást. Szóval rendesen elrontottam. :( végül 5. nap lett 10 mili tejem, hiába csináltam bármit nem lett több, a baba ordított szopi után és 2 hetes volt amikor elutasította. Ezt nagyon nagyon bánom, hogy így elrontottam.
8-as
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!