Most akkor én egy betokosodott, begyepesedett ősanya vagyok?
32 éves vagyok,első kisbabám 2012.október 18-án született,3 hónapos múlt.Sokat vártunk a kislányomra,3 évet.Iszonyatosan örültem/boldog voltam/vagyok.A 9 hónapot,amíg terhes voltam,CSAK a babára szántam,ő rá készültem testileg/lelkileg.Nagyon sok szakkönyvet kiolvastam,rengeteget voltam boltokban,hogy neki mindenből a legjobbat válasszam.Ráhangolódtam,sőt csak azzal foglalkoztam,hogy egyből eljöjjön a "mindent elsöprő érzés",és hogy fel tudjam fogni az anyaságot.Már a várandósság alatt tudtam,mit fogok tenni,voltak támpontjaim,mit fogok csinálni,hogyan.A szülést is "megterveztem." Tudtam mindent meg fogok tenni azért,hogy szoptathassak,az egyik legbababarátabb kórházat választottam stb.
Nagyjából minden úgy alakul,ahogy terveztem.A szülésre felállított elméletem bejött,6 óra alatt született,zökkenőmentesen:) Ahogy tehettem mellre raktam,és már a harmadik nap volt tejem,mégpedig elég sok,és még most is csak anyatejet eszik,és kop-kop van bőven:) A szoptatásnak abszolút átadom magam,az amolyan csak ő és én,nekünk kialakított kuckóban.Rendkívül figyelek arra,hogy mit eszek,tulajdonképpen meg van szabva,azért,hogy Ő ne legyen hasfájós.Igyekszem a hasfájást megelőzni is,szoktam masszírozni,tornáztatni.Ahogy hazajöttünk a kórházból arra törekedtem,hogy napirend legyen,hamar be is állt,nem vagyok hajlandó rajta változtatni,és amikor pl jön hozzánk valaki nem ébresztem fel azért,hogy lássa.A fürdés/vacsora/lefekvés/etetések időpontja/séta,MINDIG egy időpontban van.Nem engedek tömegeket ide,hogy megnézzék,nem engedem,hogy "akárki" megfogja.Viszont ez nem azt jelenti,hogy antiszociálissá nevelem.
Soha sehová nem megyek,ő rá még nem vigyázott senki,és nem is akarok elmenni bárhová is.Ha vendégségben vagyunk,akkor is időre haza kell érni.
Ha sír nem kap cumit,én vigasztalom.
A barátnőm viszont ma a telefonban azt mondta,hogy egy ősanya vagyok.
Igaza volt?
válasza:
válasza: válasza:Ja,és nem érdekel,ha nem alszom miatta/bár átalussza az éjszakát/csak az érdekel,hogy neki jó legyen.Nem akarom rábízni senkire,és 3 éves koráig itthon szeretnék lenni vele.Mint ahogy most is napi kétszer sétálunk,biztos sokat leszünk később a levegőn,és nem fog leülni a tévé elé órákra,napi egy mese.A házimunkát sosem akkor csinálom,amikor fent van,inkább alszom egy órával kevesebbet,de amikor ébren van,csak ő van.
Nem hanyagolom el magam,a férjemmel is jól megvagyok,de jól érzem magam itthon,és nekem most csak ő van.
válasza:Nem tudom, mi az az "ősanya", már többször olvastam itt, de definíciót még nem kaptam, hozzá.
Szóval nem tudom, hogy az vagy-e. :o)
Ahogy csinálod, az nekem túl beszabályozott, nálam egy 3 hónaposnak még nincs kötött napirendje, igény szerint szoptatok.
Mindemellett nem mondom, hogy csak úgy lehet csinálni, ahogy én, ha Nektek így jó, akkor ok.
Annyi az össz hozzáfűzni valóm, hogy ez csak első gyerekkel megvalósítható ilyen módon.
válasza: válasza: válasza:Mondjuk az, hogy soha nem bízod senkire, azzal neki nem teszel túl jót.
Persze nem mostanra gondolok, ez így még teljesen rendben van, de úgy egy éves korától jó, ha szocializálódik.
Ha 3 éves koráig soha senkire nem bízod, az oviban piszok nehéz dolga lesz.
Egy gyereknek jó, ha lát másokat, más családokat, megtapasztalja, hogy nem mindenhol ugyanazok a szabályok élnek stb.
Ettől még Te leszel neki a legfontosabb. Meg apa is persze!
válasza:Szia!
Nagyjából az elején én is ilyen voltam, most 11 hós a lányom és mondhatni 5-6hónap után totál kikészültem és "megkattantam". Nem rossz ez, csak ki kell mozdulnod, kell inger érjen, mert meggyöpösödsz! Nekem is vannak kőkemény szabályaim amiket tartok is a mai napig és működik a "rendszer". De pl. van amibe meg nagyon laza avgyok, pl. öltöztetés, nem öltöztetem halálra a gyereket, nem fogom egész nap a kezembe, nem dajkálgatom, nem játszok vele 24órát... Viszont pl. én vezetem 1 füzetbe az elejétől, mikor mennyit eszik, mennyit kakil, mikor alszik, mennyit... Nekünk is van napirend, viszont én hagyom néha, h párom vigyázzon a lányomra én meg elmegyek edzeni, szépítkezni stb... Volt már, h baby szitter vigyázott rá (2×)... Viszont nagyon érdekes, h kb. 2-3ember van akiben bízok annyira, h nyugodt szívvel, hagyom rá a gyereket! Féltem őt, és valamiért azt érzem, h csak én tudom őt a legjobban ellátni... Lehet ez beteg dolog, de ez van! Kicsit lazyts, én is rájöttem, h kell néha! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!