Akik ide járnak mindent a nagykönyv szerint csinálnak?

Szia,

az elsőnél teljesen a nagy könyv szerint betartottam mindent. A másodiknál a hozzátáplálást 6 hóskortól betartottam, mert volt bőven tejem. Viszont előbb adtam neki kekszet, kiflit. Kicsit lazább lettem, de nem vállalnám be a kockázatot, azzal, hogy allergiája alakuljon ki, vagy csúnya legyen a bőre. Akinek a gyerekének nem lett semmi baja, az hangoztatja, hogy ő már mennyi mindent adott sokkal korábban, de az a kevés százalék, ahol mégis valami baj lett, gondolom nem dicsekszik vele...

A mozgás dolog: ültetés, járatás... Ugyanez, én nem kockáztatok feleslegesen.

Szerintem mindenki "mérlegel" a saját vagy a környezete tapasztalatai alapján, orvosa véleménye alapján.

Mi nem 6 hósan kezdtük el a hozzátáplálást, de pl nem volt ültetés, járatás, bébihordózás csak max napi 5 percet, mert ezzel meg szinte 90 %-ban rosszak a tapasztalataim.

Egyik barátnőm nagy anyatej-mániás (én is szoptattam, még mielőtt valaki félreérti), de erőlteti az ültetést és a gyerek bent poshad a lakásban, max hetente 2x megy ki vele.

Szóval van akinek ez a fontos, van akinak az :)

Én részben azért jövök ide olvasgatni, hozzászólogatni, mert sok érdekességgel (néha baromsággal) lehet találkozni.

Emellett könyveket is lapozgatok, mert néha besokalok a neten olvasottak miatt.

Sokan túlzásokba esnek (nem lakkozzák a körmüket terhesség alatt stb.) Érdemes a józan paraszti eszünket is használni. Megfigyelhető, mennyi bizonytalan anyuka van. Persze sokszor mást mond a védőnő, mást a gyerekorvos. Én áldom a Jóistent, amiért az Édesanyám annyi mindenben segít a gyerekekkel kapcsolatban. Ha Ő nemlenne, biztosan én is azzal kezdeném a napot, hogy megkérdezzem itt, hogy "szerintetek pulcsit is adjak ma a kislányomra, nem fog megfázni?"

Jó kérdés. Tudjátok nekem egy ötvenes-hatvanas, nagyon elismert gyermekorvosom van. Aki 3 hós volt a babám, mikor megvizsgálta és azt mondta: Na itt az idő! 2 hétig almalé, aztán pép, aztán hajrá! Csak anyatejes volt. Hát lesten nagyokat, mert ugye a FÓRUMon nem ezt olvastam, de gondoltam csak nem a piacon vette a diplomáját, szóval inkább rá hallgattam, mint az anyukákra. Most 9 hós, tejet és hulladék kaját /párizsi, májas stb/ természetes nem kap, de azon kívül mindent megeszik. Darabosat, pépeset, gyümit, zöldséget, húst, sajtot, falatokat, evett már szalonnát is /jól van na kinézte a számból...:-)/. Napi 3szor szopik a mai napig, és a reggeli kivételével eszik szilárdat is minden étkezére. Nem kövér, sőt. Kemény husijú és sosem volt beteg, bukós, hasfájós...

Minél később kezdjük a hozzátáplálást /értem ezalatt 6-7 hós/ - doki mondta, nem én vagyok okos, annál nehezebb lesz és annál válogatósabb lesz a bébink.

Én is nagyon precíz voltam kezdetben, Domestos kendővel rohantam a vendégek elé és mindent vasaltam, túlöltöztettem... Ma már csak röhögök az egészen, mikor a babám végignyalja a szőnyeget. Nem biztos, hogy a tökéletes ott kezdődik, hogy kifertőtleníten, 4:00kor etetem, és ha vlk az ölébe veszi ülve kizavarom a házból, mert még nem ül a baba magától stb. Aki így viselkedik az tuti begolyózik, mikorra a gyereke elindul és senki nem áll vele szóba. A gyerknek az a jó, ami természetes, amit te érzel, amit rajta látsz, hogy mire kész és mire nem. Nem ez a mesterkélt verem magam ara, hogy ki tudok olvasni egy könyvet, amiről azt sem tudom mi a tudományos alapja és ez alapján élek, mert a szomszéd csaj is /azt mondja hogy/ így csinálja.

:-D

a hozzátáplálásra probáltam figyelni, anyatejes és tápszeres volt a babám, 4,5 honaposan kezdtuk, mert a tej mr elment, és amugy is kiszenvedtuk ezeket a honapokat. komolyan megváltás volt, mire áttértunk a kanalas kajákra, még ha utána egy ideig kérte a fiam a tejet is...

6 hosan már ment a husi, 7 hosan a kifli, piskota, 10 hosan joghurtok, sajt, turo, miután elmult egyéves, ette a miénket (már ami ízlett neki). szoval azt hiszem, nem tul drasztikus táblázatot kovettem, nekunk így megfelelt. az édességeket meg a nasit még mindig nem nagyon tuszkolom felé (17 honapos) és legtobbszor tiszta vizet iszik a fiam ( nem cukros teát), de ettol még talán nem vagyok elvetemult. a hordozás biztos jo dolog, de...

ha igényelte a fiam és nagyon nyugi volt, akkor neki szenteltem az idomet, és leginkább olyankor dolgoztam, amikor aludt, de igyekeztem inkább ugy, hogy vele, hogy megszokja.

szoval érdekesek ezek az uj javaslatok meg divatok, de én valahogy kozéput párti vagyok és igyekeztem oket ugy alakítani, ahogy nekunk megfelelt. Most épp azért vagyok rossz anya, mert bolcsibe adom a fiamat....:(

Az enyémek már nagyok, de érdeklődéssel és csodálkozással olvasom néha a hozzászólásokat.

Azt nem értem, hogy miért gondolják a mostani anyukák, ahogy ilyen isznytató komoly szabályok vannak, amiket megszegni "halálos bűn". Egyrészt régebben más ilyen szabályokat mondtak, másrészt külföldön már újabbak vannak. (pl az ételallergiákra azt mondják ma nyugaton, hogy minél hamarabb, még a szoptatós időszakban kell találkoznia a gyereknek liszttel, tejjel, akkor kevésbé alakulnak ki allergiák)

Valamint amikor leírnak olyanokat :"a méz méreg a gyereknek" akkor nem gondolnak arra, hogy az emberiség generációi nőttek fel csecsemőkorban mézzel.

A legszomorúbb azonban az, hogy szerintem a nagy szabálykövetésben egy dologra nem figyelnek, és a a gyerek. Ahelyett, hogy adnának a kicsinek valamit és figyelnék a reakcióját azzal vannak elfoglalva, hogy a látogatóknak magyarázzák, hogy ők az anyák, ők tudják a legjobban mi a gyereknek és kidobják a nagyszülőket a lakásból.

Tehát zserintem semmi végletes nem jó. Én szoptattam a gyerekeim 1 évig, de 6 hónaposan már ugyanazt a vacsorát kapták amit a család evett. (valamit összenyomva, van amit felvagdosva) Az apjuk ha a gyerek kért az ecetes uborkát és a szalonnahélyat is odaadta nekik, olyan boldogok voltak, hogy azt eszik amit ő (miközben grimaszoltak az ecettől) 1-2 falattól semmi bajuk nem lett. És nem fertőtlenítettem a lakást, bár mindíg tiszta volt és az sem zavart, ha szegény macska farkát huzigálják, vagy beköltöztek a kutya mellé. Tudtam, hogy oltott állatok, nagy baj nem lehet.

Valamint olyanokat sem éreztem, hogy most az lenne a feladatom, hogy csak a gyerekért éljek.

Igenis nagyon fontos marad a férjem, hiszen vele száándékoztam leélni az életem, a gyerkeim kirepülnek. És igenis otthagytam a gyerekeim a nagymamákra, unokahugokra és elmentünk a férjemmel, mert nekünk nagyon fontos volt, hogy a mi kapcsolatunk is élő maradjon.

Megdöbbent néha az a szinte harcias elszántság amivel egyesek itt JÓ ANYÁK akarnak lenni. Sőt ahogy már anyák akarnak lenni, vizsgálatokra rohangálva, hőmérőzve, már 1 hónap próbálkozás után. Hány olyan párt ismerek, akik a hatalmas akarást feladva simán teherbe estek, amikor már nem ez volt a kijelölt cél.

Mindenen keresztül és mindenki ellen, akarnak gyereket és gyereket nevelni, csak azért is. Nem hiszem, hogy ennek jó vége lehetne.

Biztos követtem el én is hibákat, de a gyerekeim okos eyetemisták már, mindegyik sportol, soha nem voltak nagyon betegek, nagyon jó a kapcsolatunk, örülök, hogy jönnek és megbeszélünk majdnem mindent, és a férjemmel ma is úgy szeretjük egymást mint az elején.

Azt hiszem egy kicsit kevesebb görcsölés, a dolgok kicsit könnyedebben vétele, több lazaság jót tenne a pároknak.