Az első 2-3 hétre mondanátok 'túlélési' praktikákat?

Egy ilyen pici babának a legfontosabbak: evés/ivás (nem biztos hogy éhes, lehet hogy csak szomjas a meleg miatt, akkor is szoptasd meg), pelus tele, bár ez annyira nekem sose zavarta, és a nagyon fontos az alvás. Ha fáradt, akkor nagyon nyűgös tud lenni.

Vagy lehet hogy a pocakja fáj, esetleg puki bántja, ilyenkor levetkőzteted, és a combját feltolod a hasához, kicsit megmozgatod, úgy könnyen kijön a puki.

Nekem sokszor volt olyan, hogy csak sírt, nyűglődött, levetkőztettem pucérra, mert már semmi nem segített, utána újra pelenkáztam, és elaludt. Biztos nyomta a pelus valahol. Ilyenekre is gondolni kell.

Valami nem jó egyszerűen, akkor is sír.

Ja, és aludj-aludj-aludj, amennyit csak tudsz! :)

A babával együtt, és nem leszel hullafáradt.

Anyahiány, szopiigény kielégítetlensége.

Ne feledd, hogy a kisbabád 9 hónapon át a pocakodban volt, amikor kikerül egy számára idegen és kellemetlen világba, egyetlen dologra vágyik: rád. A szívverésed hangja, a tested illata, közelsége megnyugtatja, a szopizásra pedig az éhségének kielégítésén túl is szüksége van, gyakran szoktak a babók - főleg az első időkben - komfortszopizni. Érdemes nekik megengedni, sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek tőle, s idővel folyamatosan csökken a cicin töltött idő, de az elején úgy érezheted, hogy szinte non-stop cicin lóg. Ez azért is jó, mert legalább megvan a megfelelő stimuláció és az igény szerint mellre tett babáknál nem szokott probléma lenni a tej mennyiségével.

Már a második babóm is 11 hónapos, a nagyobbom hároméves, mindkettő igény szerint szopizott és rengeteget voltak ölben, kézben, mellettem aludtak - a nagyobbom másfél évesen egyik napról a másikra szokott át saját ágyába, a kicsi a sajátjában alszik el és éjjel egyszer ébred szopizni, amikor kiveszem és onnantól mellettem alszik tovább, így nincs éjszakázás nálunk soha. Egyik sem sírós, bárhová el lehet velük menni, kiegyensúlyozott, jó gyerekek.

Az első idők "túléléséről" pedig annyit, hogy soha olyan könnyű nem volt a gyerekekkel, mint az első hónapokban. Ettek, aludtak, ébren nézelődtek békésen, biztos vagyok abban, hogy azért, mert soha egy pillanatra sem hagytam sírni őket, bármikor, bárhol kaphattak cicit is, az első 1-2 hétben szinte csak szopiztak meg aludtak mellettem - teljesen rendben volt így. Ahogy nőttek, úgy voltak egyre többet egyedül is - mindkét gyerekem pár hónapos kora óta akár órákat eljátszik egyedül is.

Ja, a kicsi 3 hetes volt, amikor már a Balatonon nyaraltunk, szuper volt! :-)

Mi se hagytuk soha sírni a csöppet, de ennek ellenére nem eszik-alszik helyzet volt vele az első hónapokban, sőt, még most sem. 3 hónapos.

Én is a sok pihenést mondom, nálunk hasfájás volt sokszor a nyűg oka, has masszírozás is jót tesz, finoman a köldöke körül, vagy melegítés, akár csak a kezeddel. Aztán túl kell élni, visszanézve így 3 hónap távlatából túlélhető, de az első hetekben én pl. nagyon ki voltam, akkor azt se hittem, hogy túlélem 3 hónapig. :)