Mi a véleményetek erről a cikkről? Miért ne aludjon a gyerek a szülői ágyban?

Egyetértek. Kisfiam ezért is alszik első perctől a saját ágyában, a saját szobájában.

Sokan "nem tudják elvágni a köldökzsinórt", tehát nem azért alszanak a gyerekkel együtt, mert a gyerek igényli, hanem azért, mert ők. Ezzel nagyon nem tudok együtt élni, de elfogadom, hogy van ilyen szülő is. Tőlem egyszerűen idegen ez a dolog.

Én is egyetértek a cikkel. 2. baba a kiságyban fog aludni (remélem)

DE az én fiam 3 hónapos korában szó szerint kikövetelte az együtt alvást. Azóta is kéz a kézben alszunk. Egyik kezét én, másikat apa fogja.

Nekem hiányzik apa nagyon.

Fiam rendkívül önálló ennek ellenére, fél éve sem etetni, sem öltöztetni nem lehet, mindent egyedül csinál.

25 hónapos.

Egyáltalán nem értek egyet. :) Dehát nekem nem is kell. :) Boldog, kiegyensúlyozott Baba, Apuka, Anyuka+magzata vagyunk, akik együtt alszanak. :)

Puszi, Minden jót!

Nem értek egyet a cikkel.

Először is: az állatvilágban természetes, hogy a kicsinyek az anyjuk mellett alszanak, érzik a teste melegét, hallják a szívdobbanását. Nem ismerek olyan állatot, amelyik a kölykét születése után azonnal elkülönítené magától. Én sosem akartam rosszabb anya lenni, mint a macskám, és nem bírtam hallgatni, hogy a fiam a kiságyában utánam sír.

Másodszor: soha az életben nem feküdtünk rá a gyerekre. Elég nagy az ágyunk (180x200 cm), elférünk benne hárman is. Nekem valahogy természetes, hogy ott van mellettünk, éppen ezért álmomban, tudattalanul is vigyázok rá. Inkább ő az, aki időnként "kitúr" engem. :)

Harmadszor: a felnőtteknek szüksége van az intimitásra. Ugyanígy azonban a gyereknek is. Neki is joga van az anyjához bújva elaludni, nem értem, miért kellene egyedüllétre ítélnem őt, amikor mi, a szülők sem alszunk külön ágyban. Akkor neki miért kell?

Negyedszer: attól még, hogy velünk alszik, nincsen kiszolgálva. Magát itatja éjjel, egyedül öltözik, nagyon önálló, önállóbb, mint a kortársai. Ez nem függ össze azzal, hogy hol alszik.

Ötödször: ha intimitásra vágyunk, betesszük a kiságyba, miután elaludt. Minden megoldható, csak akarni kell.

Az viszont igaz, hogy ez nem maradhat örökre így. Most három éves, és apa ezekben a percekben rakja össze az új, csúszdás ágyát. Már elég nagy ahhoz, hogy maga döntsön az egyedül alvásról, és azt hiszem, az új ágy elég csábító lesz a számára. De így legalább nem érzi úgy, hogy kidobtuk a közös családi kuckóból, és ezután is bármikor bemászhat közénk, ha akar.