2 éves baba mellé születik a második?

nálunk 17 hónap van a két kisfiunk között, nem mondom hogy könnyű, de NAGY AKARATTAL meglehet oldani mindent. :)

Most a nagy 31 hónapos , a kicsi 14 hónapos és már jól elvannak együtt , játszanak, szaladgálnak, stb.... :)

Nekem kicsi 21 hós (nagy 11 éves lesz) de rágondolni sem merek, mi lenne, ha nemsokára itt lenne még egy kicsi.

Számomra a lányom, aki márciusban lesz kettő is még oylen kicsi baba.

Minden elimerésem azé, aki bevállalja.

kislányom 22 hós volt, mikor megszületett a fiam. Az első 3 hónap zökkenőmentes volt, majd a következő 1 év nagyon fárasztó. a fiam szó szerint mindig sírt. (most azt mondta a védőnő, h az ő megfigyelései alapján a sokat síró babák késöbb nagyon eleven, ám kíváncsiságuknál fogva nagyon talpraesettek lesznek) az én fiam éjjel 10-11 alkalommal keltett, nappal 1 alkalommal aludt jobbik esetben 1 órát.

most a lányom 5 éves, a fiam februárban 3 éves lesz.

körülbelül fél éve azt lehet mondani, h SOKKAL könnyebb. Mindenben segítenek, szófogadóak, ugyan sokszor marják egymást, de öröm nézni ahogy játszanak. 2-3 órát elvannak anélkül, h akár egy kicsit is hiányolnának. hagynak dolgozni. tehát: az eleje könnyű, majd nehéz, de megéri, mert a végén összenőnek és szuperül elvannak.

17 hónap van köztük, most 27 és 10 hósak.

Az első időszak azért volt nehéz, mert mindeninek meg kellett szokni az új felállást - főleg a nagytesónak. Nem is ment könnyen... Mióta meg kúszik-mászik a kisebb, még izgibb az élet itthon (a nagyobb rádöbbent hogy valódi konkurenciája akadt, én meg húszfelé rohanhatok percenként a kettő után), aranyat ér, ha néha-néha valakire rá tudom bízni az egyiket pár órára.

Bízom benne, hogy jól összeszoknak, mostanában előfordul, hogy már együtt is játsznak egy kis ideig, és egyre többször veszem észre, hogy eltelt 5 perc mióta kijöttem tőlük és egyik se visít :-)

Hiába próbálom bevonni a nagyobbat, nagyon nehezen haladok a házimunkával, jobbára csak ha alszanak, de ez biztos habitusfüggő is, mert nálunk a nagyobb egy extra-eleven gyerek, felér 5 másikkal, a kicsi hozzá képest egy kisbuddha, pedig csak átlagosan kíváncsi és mozgékony. De a nagy igazi többemberes, nagyon nehéz vele néha.

Az biztos, hogy most semmikép nem vállalnék be egy 3.babát, megint ilyen kicsi korkülönbséggel. Sem érzelmileg, sem fizikailag nem érzem késznek magam rá, hogy mindent megadjak nekik amire szükségük volna, szerintem egy harmadik születése MOST a másik kettő kárára válna mert kb belerokkannék.

Igazából nekem nem is a fizikai része nehezebb mint egy gyerekkel, hanem azon szoktam aggódni, hogy kevesebb törődés és figyelme jut nekik, mintha egyke lenne. A nagyobbnak amúgy kifejezetten jót is tett, hogy időben megtanulta hogy igenis az önös érdekein kívül is van ami fontos, de azért mindig lelkiismeret furdalásom van, hogy nem tudok velük annyit foglalkozni, mint annakelőtte míg csak 1 babám volt. Úgy érzem, ez a mentális fejlődésükben is tükröződik egy picit, persze lehet hogy csak bebeszélem magamnak, vagy csupán egyéni adottságtól függ, de a nagyobbik jóval több mindenben előrébb járt ilyen korban mint most a kicsi. De lehet, hogy a sok-sok foglalkozás és fejlesztés is belejátszott, aminek a kicsi bizony csak a töredékét kapja meg most. :-( Viszont ő meg utánzás révén sok mindent el is tanul a nővérétől.

AZ enyém még nem tapasztalat, de nálunk másfél hónap múlva érekzik a Pici, a "Nagy" pedig akkor lesz másfél éves...

AZt mondják, az eleje nem könnyű. Nekem most nem sok segítségem lesz, mivel férjem most külföldön dolgozik. De azért mamákra (jó messze laknak...) meg pár barátra remélem, számíthatok majd.

AZt gondolom, az első 3 hónapban - remélhetőleg - a Pici majd csak eszik és alszik. Hátha így oda tudok rendesen figyelni a "Nagy"-ra is.

És aztmondják, hogy ha a kicsi is elindul majd, onnantól egész jól ellehetnek együtt. Legalábbis remélhetőleg. Persze tudok ellenpéldát is. De miért arra készüljek? :)