Játszhat a gyerek az étellel?

[link]

Szia Szerintem erről van szó. Az igény szerinti szoptatás után az igény szerinti hozzátáplálás. Érdekes, el lehet rajta gondolkodni. Bár lehet, hogy a dolgok egy részét eddig is így tettük, függetlenül attól, hogy hallottunk-e módszerről.

Érdekes cikket màsoltàl be,bizonyàra megoszlanak a vélemények.

Én akartam egyszer a szomszéd kislànyàval ételekböl(kukorica,magvak stb.)

kézügyeskedni,de jött a vàlasz:

-Én nem jàtszhatok,mert anyu megtiltotta hogy étellel jàtszak...

Meglepödtem,hisz az iskolàban technika oràn is elöveszünk ehetö dolgokat,amit nem evés céljàra hasznàlunk abban a percben.

Nos a kitérésem utàn.

Egyetértek a cikkel,én a gyerekemnek megfogom engedni mig kicsi,hisz egy aprosàgra én nem is lennék köpes ràcsapni,bàrmit tesz,de idövel probàlnàm elmagyaràzni,hogy van egy bizonyos hatàr is!

Szia!

Én tegnap óta engedem a kisfiamnak. 10 hónapos.

Tegnap az uzsonnát nem akarta megenni, bárhogy próbálkoztam. A végén elmentem a konyhába másfajta kajciért, és mire visszaértem hozzá, könyékig a tányérban maszatolt:) Nem tudtam rá haragudni, olyan aranyosan összeknent mindent. A vége az lett, hogy az eredetileg nekiszánt kaját meg is ette, hol a markából, hol a kanálból. Telemertem a kanalat, és visszatettem a tányérba. Ő pedig ügyesen a szájához emelte, és igaz hogy 25ször megforgatta a szájában, de elfogyott a kaja.

Ma szintén ezt csináltuk az uzsonnánál:) Anyum is mondta, hogy engedjem neki, hagy gyakoroljon...

Hát, kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből később:)

Ez sztem hülyeség. Ha a gyerek játszik az étellel, akkor az játék lesz és nem étel, ráadásul sztem megvan az a veszélye, hogy megszokja, a játékot meg lehet enni, ami mondjuk műanyag játékoknál már kellemetlen. Szintén nem értem, mit lehet vele elérni. Nekem soha nme engedték, hogy játszak a kajával (persze én még attól pancsoltam, meg kiköptem az elmondások szerint), de a lényeg, hogy nem értem ez mi jóra vezet, anélkül is megtanulja értékelni az ember az ételt, hogy szétpancsolná, és akkor a szülőknek sem kell takarítani.

Talán ez a rész keltette benne ma gyanut az író egy kontár, és fogalma sincs az emberi viselkedésről: "és csak mosolyogj- még akkor is, ha a végén a te szádban is lesz étel, és a hajadban krumplidarabkák egyensúlyoznak." Szerintem nincs az az anya/apa, aki ezen mosojog, talán először, másodszor még igen, de egy idő után szentnek kell lenni, hoyg valaki ezen mosojogjon... Én legalábbis tuti kibuknék egy idő után.

Én ezen a kérdésen még sosem gondolkodtam. Ez kialakul. Megkapja az előkéjét (a puttonyos fajtát, amibe potyoghat a kaja, lemosható etetőszék és viaszos asztalterítő, aztán eszik. Úgyis csak Ő egyedül szeretné etetni magát, én pedig hagyom. Már két éves lesz.

Sokszor lepotyog, sokszor már kézzel halássza ki a husi és zöldség darabokat a levesből, mert a kanállal nem sikerül. És sokszor jókat mosolyog Ő is és mi is a felfedezéseken, hogy milyen csúszós tud lenni a csigatészta. Van mikor kenyeret mártogat a levesbe vagy megelégelve az eredménytelennek tűnő kanalazást, kiissza a tányérból. Van mikor eleve olyan kajcsi van, amit bátran ehet kézzel.

De vannak határok. mint például, ha már elkezd csapkodni a villával, kanállal. Mikor tényleg nincs értelme a további evésnek, mert az már ...nem is tudom hogy írjam. Ezt felismerni. Na, akkor onnantól levesszük a nyakibékát(így hívjuk a béka kinézetű előkéjét) és uzsgyi, lehet menni játszani.

Na, ne már! Az étel nem játék. Ezt szajkózták belénk gyerekkorunkban, ezért nem "láttál úgy enni felnőttet, mint egy kilenc hónapos baba", nem azért mert "kialakul az illendő viselkedés". Ugyan mitől alakulna ki ha hagyják neki a malackodást???

Persze, megfoghatja a kanalat, akár egyszer-egyszer bele is nyúlhat, de az, hogy kiönthető az étel és szinte kézzel-lábbal maszatoljon?! És még mosolyogjak is? Na, nem.

Én nem szimpatizálok ezzel a módszerrel. Természetesen azzal nincs semmi bajom, hogy a gyerek bele-bele nyúl a kajába, megérinti, megtapasztalja, hogy az milyen, de sosem hagytam neki, hogy dobálja, kiborítsa. Olyankor elvettem tőle, és ha azt láttam, hogy tényleg éhes, és nem csak játszani akar, akkor kapott megint, ha tényleg éhes volt, akkor nem pancsolt a kajával.

És most, 15 hónaposan már mindenféle előke nélkül eszik, még a száját is alig kell megtörölnöm, villával már önállóan tud enni, pohárból egyedül iszik, szóval nem hiszem, hogy rosszat tettem volna neki azzal, hogy nem engedtem neki disznóólat csinálni a konyhából.

Amúgy játszik az én fiam is az étellel, de nem így. Ő azt játsza, hogy ő etet engem. Na az tényleg mosolyogni való, amikor fogja a poharát és engem itat meg, meg a kanalát az én számba dugja, ez ellen semmi kifogásom nincs, de ha azt látom, hogy belenyúl az ételbe és utána a hajába keni, akkor azt nem engedem neki többet csinálni, akkor már látom, hogy nem éhes. Az étel nem játék.

Szia!

Ez érdekes téma. Kicsit hagyni kell játszani vele, de tudni kell hogy hol a határ.

Azt én sem hagytam, hogy sültkrumpli a hajamba, vagy az ővébe kerüljön. De ha kézzel beletapicskolt az ételbe, nem szóltam rá. Fontos, hogy "kijátsza" magát az étellel, mert később már nem az lesz a fontos, hogy játszon vele, hanem hogy megegye.

Nekemaz első gyerkőc 4,5 éves, amikor "kicsi" volt állandóan játszott az étellel (nem szétdobálta, meg a hajába kente), most az oviban kifejezetten megdícsérték, hogy milyen szépen eszik.