Miket engedtek meg a 2 eves gyereketeknek az ujszulott pici tesoval kapcsolatosan? (Bovebben lent! )

15 honap van a ket fiam kozott. En is tartottam a feltekenysegtol meg attol hogy bantani fogja, de nagyon kellemeset csalodtam. :)

Elso nap mikor hazajottunk a korhazbol, sirt a pici. Nagyobbik fiam odament hozza es elkezdte bokdosni az ujjaval, azt hitte hogy ki lehet kapcsolni...:) Eleinte nem nagyon foglalkozott vele, tudomasul vette hogy van es kesz. Mondjuk igyekeztem figyelni ra hogy ne erezze magat elhanyagolva, ha pl. etettem a picit akkor kozben vele beszelgettem, konyvet nezegettunk, amikor aludt akkor csak vele foglalkoztam. Kesobb mar elkezdte tanulmanyozni, megmutattam neki hogy hogy kell szepen simogatni, azota is csinalja. Most hogy a pici mar lassan 7 honapos nagyon jol elvannak egyutt. Ha sir akkor odaadja a szajaba a cumit, szokta simogatni, kukucsosat jatszik vele. Ha veletlenul durvabban nyul hozza, vagy elveszi a jatekat (azt is ugy veszi el, hogy visz neki helyett masikat) akkor szepen elmagyarazom neki hogy nem szabad. Persze azert figyelni kell rajuk ha egyutt vannak pl. a foldon, mert nagyobbikom hajlamos a masik hatara pakolni dolgokat, labanal fogva huzni stb. Bar a pici nem banja, jokat kacag. :))) Termeszetesen ilyenkor is raszolok.

Szerintem az a lenyeg hogy ha megszuletik a pici ne erezze magat elhanyagolva o sem. Vond be ot is a baba koruli dolgokba, nalunk pl. odahozza a cumit, pelenkat ha kerem, mindig nagyon megdicserem hogy milyen ugyes nagyfiu hogy igy segit anyanak es ilyenkor olyan kis buszke magara. :)

Sok sikert!

A lányom 20 hónapos volt, amikor megszületett öcsike. Én is tartottam a testvérféltékenységtől, de kellemeset csalódtam. Bár a lányom sosem volt igazán bújós, nem várta el előtte sem, hogy egész nap dajkáljam.

A baba kezdettől fogva nagyon tetszik neki. Első nap, amikor hazavittük, és sírt, nagyon ki volt rajta akadva. Ment oda hozzá, simogatta, puszilgatta, és mondta, hogy semmi baj. Persze ettől még a baba nem hallgatott el. Ezen nagyon meglepődött. Aztán látta, hogy cumit adunk neki, azóta mindig viszi neki a cumit. Bár most már 6 hónapos, már nem kell neki, de játékból tőle még elveszi. Tőlem már nem fogadja el.

Eleinte etetni is akarta, a legfinomabb falatokat félretette neki. Nagyon kellett figyelni, hogy ne tömjön a szájába semmit. Amikor meg elkezdtem a hozzátáplálást teljesen ki volt akadva rajta, hogy nem szabad a babát etetni. Mondtam, hogy most már szabad. Aztán ő is megpróbálta, persze üres kanállal. Öcsike nagyon meg volt rajta lepődve, hogy üres kanalat dugdoznak a szájába, de aztán benne volt a játékban.

Néha muszáj őket kettesben hagyni, pl. amikor wc-re megyek. De azért nem merem sokáig otthagyni őket. Nem bántaná, attól nem félek, csak azért vigyázatlan, sokszor dobálózik, vagy ugrál.

Sokszor durván nyúl hozzá, én megijedek, de a baba csak vigyorog. Ő már megszokta. Persze mindig rászólok, hogy ne bántsd a babát. Erre a lányom megsértődik, és mondja, hogy én szeretem a babát.

Azt elég nehezen érti meg, hogyha a baba alszik, akkor nem zajongunk. Sajna már többször felébresztette. De most már egyre ritkább, ő is ahogy nő jobban megérti a dolgokat.

Fürdetni segít, ami persze csak annyi, hogy simogatja a baba hasát, amíg fürdetem. A popsiját szereti bekrémezni, ami persze azt jelenti, hogy a baba egész popója krémes. De én nem bánom, édesek így.

Viszont most kezd mászni a fiam, és eléri a játékait. Ebből esz konfliktus, azt már látom. Rám nem volt féltékeny, de a játékait jobban félti. Elég durván veszi el tőle. Rá szoktam szólni, erre visz neki másik játékot.

nálunk sokkal később kezdődtek a "gondok". Amíg csak feküdt a baba, max befeküdt mellé meg dumált neki. Aztán mikor már a kicsi is nagyobb lett és mondjuk betettem a kiságyba, mert kimentem a vécére, egyszer csak hallottam a kicsi hangját a vécé elöl és kérdeztem a nagyot, itt a Zalán? s mondta nagy büszkén, igen, ki akart jönni és kibukfenceztettem a kiságyból (a kicsi volt másfél éves a nagy meg 3 és fél)Meg aztán történt / történik még ilyen hogy a nagy segíti a kicsit (most 2 és 4 évesek)amiben nem kéne. Sőt van amit a nagy már tud, hogy nem szabad és akkor küldi a kicsit, hogy csinálja meg ő. A kicsi meg csinál mindent nagy boldogan.

És a féltékenység pedig akkor volt, amikor a kicsi úgy 1 éves lett és már jött ment, de még nem stabilan. És akkor ahányszor a nagy hozzáért elesett. Amit a nagyobb épített, folyton feldöntötte, ráesett, a mesekönyvet eltépte- akkor volt, hogy dobjuk ki a Zalánt, mert semmit nem lehet vele kezdeni. De ahogy ügyesedett a kicsi ez el is múlt.

Utolsó előtti vagyok. Igen, azt én is hallottam, hogy onnantól kezdődnek majd a bajok, ha a kicsi eléri a játékait, és tönkreteszi, eltépi. Már most is egy-két mesekönyvnek annyi lett. Ezt a lányom nem nagyon tolerálja. Ha épít, és a baba odamászik, akkor is visít, hogy menj innen. Szóval az biztos, hogy nem lesz egyszerű.

Én vettem egy könyvet, az a címe, hogy Testvérek féltékenység nélkül. Igaz, már nagyobb gyerekekről szól, de elég hasznosnak találtam. Remélem a gyakorlatban is bejön.

Nálunk 21 hó van, és nagylányom imádja a kislányom.

Egyedülhagyni semmi pénzért nem lehet őket, csak úgy ha a kicsi biztonságos helyen van, és a nagy nem fér hozzá-bár az esély arra akkor is megvan, hogy pl bedog-rádob valamit.

Én "mindnet" megengedek neki, a kezébe veheti, ha leül terpeszbe, az ölébe teszem és fogom a kicsi fejét, ő meg öleli:-) Imádja, sokszor kéri, tegyem az ölébe.

Segít pelenkázni, hozza a pelenkát, popsitörlőt, popsikrémet, vetkőzteti, segít fürdetni, odaül a kiskád mellé a nagykád szélére, mosdatja , keni a fürdetővel, fésüli, cumit ad neki, fogja a cumisüveget...

Amibe lehet, vond be, és jó lehet az is, ha veszel neki egy olyan babát, amivel lehet ilyen dolgokat csinálni (fürdetni, öltöztetni, pelenkázni, cumiztatni...) és ő csinálja a babával, amit te a kicsivel.

Nagyon vigyázni kell, mert szeretni akarja, de nincs tisztában azzal, hogy vigyáznia kell, és fáj, amit tesz a kicsivel. Nagylányom mindig mellé akar fekdüni, rákönyököl, rátámaszkodik, szinte ráfekszik-mert nem érzékeli a távolságokat, erőket.

Később majd etetni akarja, mindent neki ad, amit nem kéne...

Nem könnyű, de nem kivitelezhetetlen.:-)

Kislányom ár fél éves, és még él:-))

És most elolvasom a többiek válaszát is, mert érdekel:-)