Van még valakinek olyan anyósa, aki semmivel sem foglalkozik?

Az én anyósom, apám, nagyszüleim sem nyúlnak a gyerkhez. Nem segítenek semmit, igazából azt sem tudják eszik-e vagy isszák ezt a gyerekezést, de én nem is bánom. Ha anyósom egyszer is próbált csinálni valamit az csak esztelenség volt (7 hónapos volt a kicsi mikor robbanós cukorral akarta etetni, meg hasonlók)

A legjobb ha nem viszik sétálni (sétálni.... WC-re nem merek úgy elmenni, hogy a férjem ne vigyázna addig rá, anyósra nem merem hagyni), nm etetik... (ma a dédnagypapa koszosan, mosatlanul, szőrősen adott neki oda egy barackot, mert "ő nem gondolta, hogy beleharap" ....) Szóval, inkább SENKI ne nyúljon hozzá, akkor talán felnő egészségben.

Nekem messze lakik az anyósom, de a 21.században ez sincs elég messze. Nekem telfonon nyomja a baromságait. Refluxos a kislányunk, és amíg a doki nem váltotta le a HA-s tápszert AR-re addig sugárba jött vissza a gyerekből. Erre anyósom jött a diplomás sok eszével, hogy egyek B vitamint, mert az jó hányingerre, és akkor a gyerek az anyatejen keresztül megkapja tőlem, így hátha nem fog annyit hányni. Hiába magyaráztam neki, nem értette. Mikor kiderült, hogy refluxos, megmondták az orvosok, hogy meg kell emelni az ágy fejrészét 35-45fokos szögbe. Ekkor jött azzal, hogy ez így egészségtelen, mert az összes vére a végtagjaiba fog menni és hogy az nem is tudom (már nem emlékszem hogy milyen baromságot mondott) milyen problémákat és fejlődési lemaradást fog okozni nála, mert hogy a kis agya sem kap elég vért. Aztán egyszer azzal akasztott ki, hogy eljött (kb. 2 hónap után), és pont akkor fájt a hasa a gyereknek evés után. Fél óra üvöltés után cseresznyepárna, orvos által tanított masszírozás, "gyomrozás" és homeós bogyók után enyhült annyira a fájdalom, hogy már vigyorgot is. De még nem volt teljesen jól, láttam rajta. Erre mondja anyós, hogy most már nem kell masszírozni, mert már nem fáj a hasa, csak kinyomom a gyerekből a kaját. MErt hogy közben bukott is. Nem értette, hogy ez nem azért van, és hogy attól, mert ő nem látja, hogy fáj még a gyerek hasa, attól még fáj, mert én látom. Mikor leakartam tenni aludni, mert már teljesen jól volt, akkor meg azzal jött, hogy nem is álmos a gyerek. Még egy órát kínozta azzal, hogy játszott vele. Persze a gyerek sírt, nyűgölt. Megkaptam, hogy el van kapatva. A kedvenc heppje a bébivíz. Az őrületbe kerget vele. Nehogy adjak a gyereknek forralt csapvizet, mert a sok nehézfémtől autista lesz. Majd ő vesz bébivizet, azt adjam. Ja, havonta küld egy dobozzal. Az elég is a gyereknek ugye? Mindegy ott gyűlik a szekrénybe, mert én meg nem vagyok hajlandó adni neki belőle. Meg hogy miért 8kor fürdtem, miért hagyom hogy reggel 8ig aludjon? Mi lesz majd ha bölcsibe kell vinni, akkor hogy fog felkelni a gyerek, ha most ilyen sokáig alszik? A múltkor beteg volt a kis drágám, lázas is volt. Erre mondja, hogy csukjam be az ablakokat, mert megfázik mégjobban. 440 fokban????!!!! Meg se mondtam neki, hogy még sétálni is leviszem.

Mint ahogy azt sem, hogy megcsípte egy fertőzött szúnyog és a csípés gennyes, ótvaros lett. Kapásból az lenne, hogy én retkes vagyok, meg ilyesmi.

ÁÁÁÁÁÁ totál kész vagyok tőle!

Bocsánat, csak most egy kicsit kipanaszkodtam magam.

Cserélnék a kérdezővel egy kicsit...

az én anyósom is magasból tesz a gyerekemre. amikor elmondtuk neki, hogy 7 év után végre lesz unoka (első egyébként), annyit tudott hozzászólni, hogy ti tudjátok. még csak azt se kérdezte, mikor... az anyukám meg kapásból a nyakába ugrott a páromnak, ott bőgött örömében a vállán, pdig egyébként ők sem puszipajtások.

azóta már féléves is elmúlt a babám, de anyósom eddig kb. 3x fogta meg, amikor a férjem a kezébe nyomta. etetni, öltöztetni, pelust cserélni, sétálni meg végképp nem. pedig egy házban élünk! mondjuk nem is bánom. egyszer bíztam rá 3 percre a konyhában, mert ki kellett szaladnom a postáshoz egy ajánlott levélért. mire visszaértem, a gyerekem vörösre bömbölte a fejét, a mama meg nyomta ezerrel a mákdarálót, nem is hallotta, hogy sír... erről ennyit.

de ha sír is, fel nem venné, vagy nem dumálna neki, vagy ilyesmi, inkább jön utánam és szól, hogy sír.

eddig 1x vett neki ruhát, névnapjára, az legalább aranyos volt. viszont a tanácsok jönnek: adjak neki cumit (öklendezik tőle), miért nem rághat kenyeret, kiflicsücsköt 4 hónaposan fog nélkül a csak anyatejes baba, miért használom még mindig a gyógyszertári kozmetikumokat stb. stb.

szóval inkább örülj! majd pár év és tud vele mit kezdeni, akkor majd érdeklődni fog iránta tuti!