Az normális, ha már semmit sem tudok tolerálni a pasiknak?

"senki se normális"

Aham, mint az autópályán, amikor mindenki szembejön, ugye. Fel sem merült, hogy esetlen, talán, nem kizárt, hogy veled van vmi gond, hogy ennyire képtelen vagy bárkit is elfogadni.

Olyannal soha nem fogsz találkozni, akinek semmi hibája nincs, szóval vagy megtanulsz újra egy kicsit elfogadóbbnak és nyitottabbnak lenni, vagy egyedül leszel.

Amúgy én is ebben vagyok, csak én férfi vagyok, csak én már felismertem azt, hogy jelenleg képtelen lennék kompromisszumokat kötni akár csak a legkisebb dolgokban, ezért inkább nem is randizgatok, nem keresek társat.

Időre van szükségem, hogy újra elfogadóan és nyitottan tudjak a nőkhöz hozzáállni.

Nem, nem normális, és így az lenne a legjobb, ha randizgatást kicsit szüneteltetnéd.

Senki sem tökéletes, te sem, a pasik sem, és ez így van rendjén. Vannak dolgok, amik fontosak, és nem érdemes belőle engedni, de vannak olyanok is, amit érdemes figyelmen kívül hagyni.

Kicsit ilyen gazdasági szemmel nézz a dologra, hogy az összes jó, amit a kapcsolatba belead, mennyire ellensúlyozza a rosszat, és akkor jó, ha "nyereség" van.

Nekem kicsit az az érzésem, hogy téged most mindenki felidegesítene, még azt is elmarnád magad mellől, akivel jó párt alkotnátok, ha egy nyugalmasabb időszakban kezdtek el ismerkedni.

Így csak garantált lesz a kudarc és a csalódás.

Nem kötelező járni valakivel, koncentrálj egy picit másra, és majd akkor ismerkedj, ha átfut az agyadon, hogy már azt se bánnád, ha néha idegesítene, csak találkozhass VELE.

Én is így érzek. Én is nagyon nagyon sokat randiztam. Gondoltam, hogy visszaveszek a tempóból, már csak havonta járok randizni.

Simán én is kizárok valakit egy szó, esetleg egy szokás miatt. De megfigyeltem, hogy már azt is jobban szelektálom, kivel megyek el randizni.

Én tudom mitől van, de nem tudom, hogy kellene tennem ellene.

Az a baj, hogy úgy érzem, már ismerem azt az embert, az alapján az 5 mondat után, amit elmond magáról, és abból, ahogy elmondja.

De már arcvonásokból is képes vagyok következtetéseket levonni.

És eddig mindig bejöttek.

Néha úgy érzem magam, mint valami dr.house, vagy az a másik sorozatszereplő, a hogyishívják.

Persze nekem is van barátnőm, aki hasonlóan gondolkozik, mégis egy számomra ellenszenves alakba van belezúgva, pedig ő is jó emberismerőnek tartja magát. Szóval lehet, hogy tévedek én is. Viszont mikor megpróbálok több esélyt adni nem szimpatikus embereknek, folyton bebizonyosodik, amit sejtettem róla, így pedig sosem jutok ki az ördögi körből. Kb 150 randin voltam már életemben, pedig csak 25 éves vagyok és több ezer férfival beszélgettem a neten.

Eddig egyszer voltam szerelmes, annak ellenére, hogy láttam a másik (elfogadható)hibáit, de volt valami, ami miatt nem érdekelt. Ezt a valamit keresem, de nagyon nem találom.

"Kb 150 randin voltam már életemben, pedig csak 25 éves vagyok és több ezer férfival beszélgettem a neten."

És ezek után mondja még valaki, hogy a nőknek irreális elvárásaik vannak.