Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
22 évesen totál elvesztettem a hitemet hogy lesz barátnőm valaha. Tényleg az egész hátralévő életemet egyedül kell leélnem?
Pár dolgot leírok magamról. Egyetemen tanulok egy gazdasági szakon(elég jó eredményekkel), harmadéves leszek, magyarral együtt három nyelven beszélek, sportoló vagyok/voltam, vékony(kb 75-80), magas(180cm), szemüveget nem hordok.
Önbizalmam már nincs(főleg a sikertelenségek miatt), becsületesnek tartom magam, viszonylag keveset beszélek, nem vagyok nagydumás, nem vagyok felvágós, sőt, inkább próbálok nem feltűnősködni.
Sok lánynál próbálkoztam, de még esélyt sem kaptam. Természetesen nem is kell mondanom, hogy még egy lánynak sem tetszettem.
Nem tudom, mi az, amibe még lehet kapaszkodni, lassan életem felét leéltem, és nem úgy tűnik, hogy bármi is változna.
Az nem is valódi önbizalom, ami összeomlik mások vagy negatív élmények hatására. A valódi önbizalomnak semmi sem szab gátat, semmi se képes lerombolni.
Előbb magadat kell rendbe tenned, majd utána a lányoknál próbálkozni. Ha végre megbékéltél önmagaddal, akkor a kisugárzásod is jobb lesz, sokkal oldottabb leszel más emberek, esetleg lányok társaságában, és nem fogsz lényegtelen dolgokon görcsölni. Na majd akkor megkapod a lányok figyelmét.
Nézd, én egy rettentően magamba fordult ember voltam, rengeteg gátlással és keserűséggel, végtelen öngyűlölettel. Egyszerűen olyan mélyen voltam, hogy onnan már csak felfelé vezetett az út, nem volt hova tovább süllyedni.
Egyébként Eckhart Tolle hangoskönyveit tudom nagyon ajánlani, számomra nagyon hasznos volt.
A próbálkozásaimat le tudom írni.
Először is voltak olyanok, amiket barátságból próbáltam volna továbbvinni. Egészen pontosan kettő ilyen volt, de mindkettő lánynak csak barátként voltam jó, többet nem szerettek volna tőlem(ez nem azt jelenti, hogy csak két lány barátom van/volt, csupán náluk próbáltam). Volt a klasszikusnak mondható bénaság. Suliban láttam lányokat, nevüket tudtam, vagy megkérdeztem ismerősöket, facebook on bejelöltem, rájuk írtam. Ezek a kísérletek olyanok amilyenek. 1-2 esetben még jó és hosszú beszélgetés is kialakult, de hiába, volt, aki azt mondta, hogy ő nem szeretne ennél többet, de volt olyan is, hogy egyik napról a másikra nem írt vissza.
Aztán megpróbáltam a társkeresőkön is, mondom hátha... Az se hozott eredményt.
Iskolában nem tudok ismerkedni, nem tudok olyan szituációt kialakítani sajnos, hogy beszéljek lányokkal. Most szaktársaimat leszámítva mondom, közülük senki sem olyan- akinek nincs kapcsolata-, hogy bepróbálkozzak.
Bulizni nem járok, nem vagyok partyarc, barátaimmal szoktam eljárni, de még így sem adatott esély.
Attol ne felj, nem leszel te se olyan szerencses, hogy meguszd...
Nekem pl 25 evesen lett eloszor baratnom, es en is azt hittem hogy sose lesz...
ma 15:05
Dolgozok is, te tetű. Nem igazán értem ez hogyan jön ide.
ma 14:58
Természetes az igazság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!