Létezik a magányos farkas típus, szerintetek?

Lehet durrogni meg gender studies kutatásokat mutogatni, de igenis vannak alapvető eltérések a férfi és a nő természet között.

A férfiak sokkal jobban tolerálják a magányt, sokkal kevésbé függenek más emberektől meg úgy amblokk sokkal kreatívabbak, vagyis képesek olyan dolgokat kitalálni, amik által nem lesz unalmas az egyedüllétük. A nők ezzel szemben olyannyira rettegnek a magánytól, hogy sok esetben inkább évekig megmaradnak egy agresszív faszparaszt mellett, hogy addig se kelljen egyedül lenniük, vagy ha nincs férfi, aki mellé beállhatnának, inkább szereznek maguknak egy halom macskát, állatmenhelyen önkénteskedő emberként tanúsítom, hogy az adoptált macskák egy nagyon nagy hányadát 30-40 éves egyedülálló nők viszik el, bár manapság inkább a kistestű kutyákat viszik, mert egy kutya természete jobban hajaz egy gyerekére, mint egy macskáé, ezek a nők pedig az állatokkal akarják pótolni azokat a gyerekeket, amiket soha nem kaphattak meg.

Visszatérve a természetre. Mivel egy férfi jobban tolerálja a magányt, mint egy nő, így értelem szerűen eleve kevésbé motiváltabb párkeresés terén, na mármost éppen ezért van a férfiaknak 8-9-szer akkora libidójuk, mint a nőknek, mert ez az a motivációs erő, ami végső soron egy párkapcsolatba beleviszi őket. Egy férfi nem azért házasodik meg, hogy legyen mindig meleg élet az asztalán meg simára legyen vasalva a nadrágja, hanem azért, hogy az állandóan csúcson járó szexualitását ki tudja élni. Ha nem lenne ez a motivációs erő a férfiakban, akkor már rég kihalt volna az emberiség, hisz enélkül egy férfi soha nem keresné fel egy nő társaságát, hisz a túlélést tekintve egy nő semmit nem tud nyújtani egy férfinak, amit az a férfi magától ne tudna biztosítani magának, persze ilyenkor jön az a kontra, hogy "dehát a gyerek mer a férfi nem tud gyereket csináni", de azt elfelejtik, hogy egy gyerek megléte vagy nemléte nem befolyásolja egy férfi túléléstét, az a fajfenntartást szolgálja, nem az önfenntartást.

Ezt a sok száraz szart azért írtam le, hogy láthassátok egy férfinak mennyire nincs szüksége egy nőjelenlétére az életében. Egy nő, legyen akármennyire önálló meg emancipált, valamilyen szinten mindig függeni fog valakitől, jellemzően férfiaktól, míg egy férfi simán megteheti, hogy vesz egy tanyát, vagy akár épít egyet, kiköltözik oda és önfenntartó életmódot él, hisz rendelkezik azzal a fizikai erővel és kreativitással, ami által elérheti ezt, olyat valahogy sose lehet hallani, hogy nők tömegesen vonulnak el és élnek saját erőből, de tényleg a szó valós értelmében vett saját erőből, vagyis, hogy egyedül művelik a földeket, egyedük építik a házakat, egyedül terelik az állatokat, ők max. annyit tehetnek, hogy keresnek egy öreg, önmagát fenntartó férfit, megvárják, amíg meghal és átveszik a helyét, a tanyavilágban egyedül élő nők is mind úgy kezdték, hogy volt mellettük egy férfi, aki felépítette mindazt, amit ők megörököltek. A férfit arra kondicionálta az evolúció, hogy meglegyen egyedül is. A magány végső soron semmi más, mint igény egy másik ember jelenlétére valamilyen okból, mármost egy férfi, mivel képes előteremteni szinte mindent, amit szeretne, nem sok szüksége van egy másik emberre az életben maradáshoz, így értelem szerűen nem is igényli olyan mértékben mások társaságát, mint egy nő.

Igen, szép volt 12-es, de te is megkapod majd a magadét a neofeminista páholytól...

Tudod, ami jár, az jár :)

Valóban igaza van a 12-es hozzászólónak, nekem egyből az jutott eszembe erről, hogy női remetékkel nem nagyon találkozni, és a történelem folyamán se tudok olyat, hogy nők remeteként, elszigetelve élték volna kezdetektől fogva, férfi nélkül az életüket.

Az meg valóban egy borzasztó közhelyes baromság, hogy az ember társas lény. De még ha igaz akkor sem jelenti a társ egy másik ember személyét. Mert ha már itt tartunk mondjuk egy kutya is lehet ugyanolyan társ. Sokszor még értelmesebb mint bármelyik ember.