Nők, akik voltak már több férfival, különböző társadalmi rétegekből! Mennyibben volt más, ha gazdagabb volt?

Gondolom le leszek pontozva, de sokban.

Van 2 diplomám, 2 felsőfokú és 3középfokú nyelvvizsgám, egy felsőfokú szakképzésem. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem keresek szarul.

Nem nézek le senkit, és nem ítélek meg senkit a munkája alapján. Az első élettársam rendőr volt, a második hosszútávú kapcsolatomban szakmunkás volt az illető férfi. A férjem gépészmérnök végülis.

A legfőbb különbségek pl. a leküzdhetetlen kisebbségi komplexus volt, amiért én tanultabb voltam (holott nem hangoztattam soha), ez általában abban nyilvánult meg, hogy ha valamiben igazam volt rögtön jött a "jó, mert te mindent tudsz", meg "nagyokos" meg hasonló sértődős, bántós, piszkálódós megjegyzések. Nem éreztem fairnek, hogy büntessenek azért, mert küzdöttem, tanultam.

A másik, az állandó spórolás. Hogy ne én fizessem, mert az milyen már, majd ő; de neki annyira nem telik; ne menjünk sehova mert az drága - ne együnk meg egy pizzát, mert az pénzkidobás, ne vegyünk új bútort, mert az felesleges, ne legyen új csomag zokni, mert jó a lyukas is (komolyan volt ilyen...)

Az állandó nézethangoztatás, miszerint "csak a kétkezi munka a munka", "az irodában csak ülnek, nem dolgoznak és közben százezreket keresnek", "haggyábékén fáradt vagyok, én dolgoztam te meg csak az irodában ültél".

A kilátástalanság, a jövő bizonytalansága. Hogy én tennék félre,megalapoznám az életünket, a másik veri a fogához a garast de még úgy sem jut semmire. Az ambíció, indíttatás hiánya, hogy előrelépjenek...

Három is volt, akik bőven átlag felett kerestek.

Nos egy s..gfej volt köztük, aki próbált felvágni, mutatni, hogy ő mennyivel különb. Ezért is lett vége.

A másik kettő normális volt, az egyikkel az egyéb különbözőség miatt lett vége, a másik meg szimpla barátsággá szelidült.

Én pont most ismerkedek egy nagyon gazdag sráccal, de ez csak véletlenül derült ki róla, az elején nem tudtam, és annyira jó érzés, hogy ő végre nem irigykedik rám, amiért gazdag családom van, és egyáltalán nem sznob, felvagos, nagyon rendes.

Ellenben az exem, akinek semmi pénze nem volt, folyamatosan ezt rótta fel nekem, hogy én milyen elkényeztetett vagyok, folyton kinyaljak a seggemet, és állandóan csak leakart húzni pénzzel... Pl. elmentünk egyszer kajálni, és én fizettem, ő meg természetesen a létező legdrágább luxus kaját kérte, meg még ilyen öntet, olyan ital... Számomra ez undorító viselkedés. Én nem nézem le a szegényeket, semmi bajom azzal, ha nem mindig a pasi fizet, de nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak. :/

20/L

Húszas éveim elején jártam úgy, hogy a pasi elvitt valami kocsmába randizni. Ugye ittunk egy kört. Kitalálja hogy hoz második körrel is és 20 ft-osokból fizetett !! Odaadott egy marék aprót.

A mostani párom az átlaghoz képest jól keres. Használtan vett luxusaútóval jár pl. Totál normális gondolkodású és törekszik arra hogy normális áron/olcsón vegyen termékeket, de jót. Ha meg kaviárt kíván, akkor azt eszik.

Nagyon jó ember, helyén van a szíve.

En Nagyon jo csaladbol jovok,mindig jol eltunk,mindenem megvolt plusz egyetem,jol meno munkahely.Volt egy pasim aki evek ota munkanelkuli volt Es emellett alkoholista,es mindig nekem kellett mindent fizetnem.Nem kerte,szamara evidens volt hogy en fizetek,plusz ajandekok borzalmas volt ott is hagytam.

A gazdag pasi konkretan annyira gazdag volt hogy szerdan mondta hogy menjunk el Miami-na egy hetre es szombaton mar a repulon ultunk.O pont a szegeny pasi ellentete volt,mindennel elhalmozott de a Prada taskatol kezdve Max Mara ruhak meg mindenfele.Ot is elhagytam,de Nem ezert:-)

Az ex ferjem Nem volt gazdag de szegeny sem,viszont szegeny csaladbol jott es ezert mindig garasoskodott,en viszont tokjol kerestem szoval ebben sem ertettunk egyet.

A jelenlegi ferjem gazdag, konkretan kulon kulon is azok lennenk Es vele mukodik,amiben nyilvan benne van az is h tehetos csaladbol jovunk mindketten,hasonlo a neveltetesunk,az ertekrendunk stb. Elertem egy szintet a karrieremben amit Nagyon jol megfizetnekbes amiert rengeteget dolgoztam,az hogy egy olyan pasival legyek akinek haromszor Meg kell gondolnia hogy beuljon ez egy ebedre valahova az szamomra kizart.

Ez huszonevesen meg oke volt,de igy 30 evesen mar nem.

Volt mindenféle, a szegényből soha többet! Azt hittem, ez csak valami ideiglenes állapot és majd elmegy dolgozni és rendbejön anyagilag, aztán leesett, hogy rohadtul cseszik elmenni dolgozni, csak sajnáltatja magát. A pénzemen meg a jóindulatomon élősködött, meghivatta magát, hogy majd visszaadja, úgyis nemsokára lesz munkája, aha...

A tehetősebbnek meg alap volt, hogy meghív erre-arra, nem volt neki probléma egy buli, egy kávé, vagy akármi. Sokkal jobb így. Elértem egy szinten az életben, ez alá nem adok.

Szegény barátom nem nagyon volt. Általában gyűlölködve kezelnek az emberek, ha kiderül számukra, hogy jóval magasabb a havi jövedelmem, mint nekik. Jó magyar szokás szerint feltételezik, hogy én ezért semmit nem dolgoztam, csak "beszoptam" magam a munkámhoz, és egyébként is engem csak azért fizetnek, hogy üljek egész nap a gép előtt és ne csináljak semmit. Hát persze...

Az a baj, hogy a szegény emberek teljesen másképp gondolkoznak. Ők az úgy nevezett maslow piramis alján tengődnek, és örülnek, ha nem aggódnak hó végén a kaján. Ha valakinek futja okos telefonra vagy egy xboxra, már luxus van. Heti egy pizza rendelés már igazi Kánaán.

Nem fogják megérteni, hogy te feljebb akarsz jutni, tovább képezni magad, szakmai sikereket elérni, és újabb célokat teljesíteni. Sőt az sem érdekli őket, hogy te ezek által jutsz impozánsabb fizetéshez. Ő ebből csak annyit fog fel, hogy a te munkád "könnyű", te ott ülsz a gép előtt, te dugsz a főnökkel (aki akár nő is lehet oly mindegy), és csak ezért jobb neked, mint neki. Szóval dögölj csak meg. Ez az átlag szegény magyar manapság...

Mondanom sem kell milyen felemelő szakmai kérdésekben vitatkozni a párommal, és karrier tervekről beszélni. Mi közösen húzzuk, motiváljuk egymást. Ezt egy szegény ember sem volt képes eddig nekem megadni. Általában fel se fogják érdemben, hogy miről beszélek. És ezt nem sértésként mondom, hanem tényként.