Miért baj, ha szeretném hogy udvaroljanak nekem?

Arany középút... azt én is szeretem nőként, ha egy férfi érezteti, hogy PONT ÉN kellek neki, és nem csapja az összes nőnek a szelet, de tapasztalatom, hogy a normálisabb férfiaknak igenis szükségük van biztatásra, megerősítésre. Tehát ha érzem az első jeleket, hogy bejövök valakinek, akkor én is adok neki biztatást, hogy érezze, van esélye nálam. Ebből alakul ki az udvarlási folyamat. Ennek kölcsönösnek kell lennie, nem egyoldalúnak!

Ha zárkózott és nehezen oldódó vagy, akkor azt a férfi akár elutasításként is megélheti, és akkor persze, hogy nem fog udvarolni. Senki nem akar olyan helyen keresgélni, ahol úgy érzi, nincs keresnivalója. Egy általad rendesnek titulált férfinak nagyon sok biztatásra van szüksége ahhoz, hogy lépni merjen. Magas labdákat kell feldobni, amiket lecsaphat.

Nagyon rossz helyen keresgélsz,vagy mozogsz.

Sok olyan férfit ismerek a köreimben,köztük én is ilyen vagyok,aki kitartó,és és udvarolni is szeret.

Csak minket a nők észre sem szoktak venni,ha látnátok hogy átnéznek rajtunk az egyetemen is.

Mintha ott sem lennénk,és mindezt azért,mert nem születtünk helyesnek,nem vagyunk bunkók,és nem kiabálunk,nem feltűnősködünk,hanem normálisan,értelmesen beszélgetünk egymással.

Azt írtad,az aki hajt rád ilyen.Tehát valamiért ilyenek hajtanak rád.Tehát ha ez nem tetszik,akkor kezdeményezz Te,és menj oda olyanokhoz akik tetszenek neked,és úgy gondolod hogy lehetne belőle valami...

24/F

Kedves kérdező!

A személyleírásod alapján olyan vagy mint a volt párom, akivel 7 hónapig voltam együtt. Gyönyörű szép, okos, intelligens, humoros, kedves, ugyanakkor zárkózott és nehezen oldódó, stb.

Csakhogy ő sosem tudott teljesen megnyílni. Éreztem és tudtam hogy valami nyomasztja, de sosem mondta el nekem, mi bántja, mitől fél, hiába kérdezgettem. Semmi volt a válasz. Eléggé labilis állapotú lelkileg, érzelmileg. (7 évig nem volt párja, az előzőtől van már egy 10 éves kisfia. Nem is keresett magának sose senkit, elfogadta hogy ő egyedül marad, ez így jó neki stb. Emiatt majdhogynem antiszociális, védőfalat húzott maga köré, makacs, olykor nem toleráns, félénk stb. Eléggé ingadozik a hangulata)

Én bevallottam neki hogy szerelmes vagyok belé és összejöttünk. Nálam annyi volt a gond, hogy szinte túlzásba vittem a szeretetet és sok voltam neki.

7 hónap után egy összekaptunk egy hülyeségen és magára hagytam hagy higgadjon le. 1 hétig hozzám se szólt, majd azt mondta szakít velem, mert sose volt belém szerelmes, bla...bla...bla... (csakhogy ez nem igaz.)

Rá egy sms-t küldött hogy találkozzunk. Csókolóztunk, ölelkezdtünk, mondta hogy nagyon hiányzom neki. De nem tudja akarja-e folytatni.

2 hónapig húzta az agyamat ezzel a bizonytalansággal. Hiába mondtam neki üljünk le higgadtan, őszintén beszélgetni. Nem. Mindig csak megígérte hogy majd beszélünk.

Egyszer aztán tudtunk találkozni, ingerült is, és zavarban is volt. Hazudozott, mellébeszélt, letagadott dolgokat stb. Így vége lett. Összeroskadtam. Még most is szeretem, minden hibája ellenére. Rátesz egy lapáttal, hogy nincs már olyan barátnője, akivel összejárna beszélgetni, sajnos.

Kiderült egy hozzá közeli ismerősétől, hogy bevallása szerint az ő fejében van a hiba, nem bennem. De nem meri elmondani stb.

Egyébként hosszabb és bonyolultabb ez a sztori.

Én is csúsznék még a földön érte.