Szerintetek akik évek óta csak a munkának élnek, azok egyszer csak hirtelen akarnak párkapcsolatot és családot, vagy minél több ideig vannak egyedül, annál inkább hozzászoknak?

Hát én ismerek olyat, akinek egyszer csak lett párkapcsolata, és onnantól 100%-ban belevetette magát a kapcsolatosdiba.

Ismerek olyat is, aki mindig is karrierista volt, a párkapcsolat csak másodlagos neki, és nem is akar gyereket/családot.

Illetve olyat is, aki már családos emberként is állandóan a munkájával foglalkozik, de az persze családfenntartóként.

Én az vagyok, akit utóbb írtál, a munkámra+hobbimra koncentrálok, és egyre kevésbe tudnám elképzelni magam egy kapcsolatban - de én igazából sose voltam egy kapcsolatra való ember, sose tudtam elképzelni magamat kapcsolatban, nem akarok családot stb.

Az a tapasztalatom, hogy aki akar kapcsolatot, az akkor se fog “beleszokni” az egyedüllétbe, ha sokat van egyedül - maximum kifogásnak használja, hogy “jaj, úgyse lenne időm egy kapcsolatra a munka mellett” - aztán amint sikerül összejönnie valakivel, egyből beleéli magát, és háttérbe szorítja a munkát.

Érthetetlen dolog ez számomra, hogyan lehet a munkának élni ha nincs motivációd az ellenkező nem révén?

Ha nincs senkid, hogyan lehet belevetni magad a munkába, mégis mi értelme és haszna van számotokra?

#5 A kommented azt mutatja, hogy Te nem szereted a munkádat.

Nekem nincs szükségem “külső motivációra”, maga a munka motivál. De ehhez hozzájárul, hogy érdekes, változatos, és emberekkel kapcsolatos.

5: Én nem azért dolgoztam sosem, hogy az ellenkező nemrw költhessem a megkeresett pénzem. :D Te igen?!

Az értelme az, hogy jó, persze ez csak akkor igaz, ha szereted, amit csinálsz. 4es voltam.

Hát ja, nem létezhet munka amit szeretnék.

Örömet sosem tudna okozni a munka, ezért eszemben sincs belevetni magamat. Furcsa hogy egyeseknek ez örömforrás, felfoghatatlan

A Saját tapasztalataim alapján azt mondám. (Kórházban dolgozom.)

Hogy örülök, hogy egyáltalán van szabadidőm.

Most kaptam 6 nap szabit ami 8 lett volna csak a nincs ember a műszakba.

Fogalmazzunk úgy hogy jófejségből oda adtam 2 napot.

Szóval én biztos, hogy nem fogok semmilyen, se párkapcsolat, se családalapítás. Semmi ilyesmivel foglalkozni. Pedig elvileg nem nézek ki rosszul.

De a szabadidő az szabadidő. Ezt egyébként a szüleimmel is tisztáztam.

Üdv egy ápoló.

Szeretem a munkáimat, szeretem a szabadságot hogy nem kell beszámolni senkinek arról hogy mikor és mennyit dolgozom.

Hiába dolgozom havi 250-300 órát, mégis szabadabb vagyok mintha tartanék egy barátnőt.

Nem keresek mindenáron kapcsolatot, boldog és stabil vagyok egyedül, de ha jön valaki azzal lehet hogy megpróbálnám.