Mit tegyek, ha ez már a társkeresésre is rányomja a bélyegét?

Nekem évekbe telt felejteni, eléggé felülírta egy lány az ideálomat. Az idő végül segített, csak elég lassan.

Azzal viszont gyorsítottam, hogy elkezdtem csak simán beszélgetni mindenkivel, aki legalább kicsit is szimpatikus. Tehát eljártam programokra, segítettem másoknak, barátokkal elmentünk nyaralni, stb. stb... tehát nem egyedül tölteni az időt agyalással, hanem nyitottnak lenni, hagyni hogy érjen új input. Eleinte semmi kedvem nem volt ehhez, nehéz volt elkezdeni, aztán pár alkalom után már ment, és rá tudtam kapni, jó volt megismerni új embereket, és mai napig is tartjuk többekkel a kapcsolatot.

Másrészt az sokat segített, hogy belegondoltam, hogy mennyi időm ment el a kukába fölösleges gyásszal. Ezt senki nem adja vissza. Ezalatt tanulhattam volna, utazhattam volna, stb. tehát elkezdtem sajnálni az időt arra, hogy passzív depresszióval menjenek el hónapok. Próbáltam találni olyan célokat, amik húznak, hogy legalább legyen valami, amit fel tudok mutatni, és hasznos dolog legyen. (pl tanfolyam, nyelvtanulsá, stb.) Ez is kizökkentett, mert lett új rutin.

Lehet még kell idő. Addig ne is ismerkedj. Várj még vele.

Nekem ma egy éve hogy meghalt a párom. 5 évig voltam vele. Abszolút nem állok készen kapcsolatra még.

N 31

5 vagyok.

Mondjuk ez más mer mi jó kapcsolatban együtt is voltunk.