Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ebből hogy lehet "kimászni"?
Már tettem fel kérdést ezzel kapcsolatban..de mostanában mintha még rosszabb lenne ez a "szerelem",ezért várok..hátha tudjátok mi lenne a legjobb
Az a baj hogy szeretek egy nős férfit...több mint egy éve ismerem.Nem elsőre szerettem bele,hanem "fokozatosan".
Nem volt semmi köztünk..Egyszer-kétszer már kezdtem elfelejteni,de mikor azt hittem hogy végleg elfelejtettem,akkor is kiderült hogy nem.Egyébként az iránta való érzéseim miatt tudtam végleg elfelejteni valaki mást(akit évekig nem tudtam)Az sem nagyon könnyítette meg néha a helyzetem hogy ő is bókolt,voltak kétértelmű viccei ,volt hogymegérintett.Volt hogy elmentünk együtt valahova (neki is oda kellett menni,ezért mondta hogy elvisz)..Volt hogy álmodtam róla,akkor nappal meg amiatt sírtam,volt hogy hazamentem és szinte rögtön elkezdtem sírni..egyszer már majdnem előtte is elsírtam magam,de ..ma már majdnem tényleg (könnyes lett a szemem,talán 1-2 könnycsepp ..de ez is "elég" volt).Nem kizárt szerintem hogy egyszer tényleg elsírom magam előtte is.Volt amikor már mondott is olyanokat viccből hogy szerelmes vagyok belé,belezúgtam..és ez azért volt rossz,mert ez (volt) az igaszság.Volt amikor zzal is viccelt hogy..meghalok amiért beleszerettem,meg a szerelmi bánattal..de ezeket ő viccnek szánt,csak mivel én szerettem,(szeretem) nem tudtam olyan viccesen felfogni.Egyszer már leírtam egy lapra az érzéseim,mintha neki írnám(nem adtam oda) hogy hátha jó lesz,egy kis ideig jobb lett,de ténylegesen nem oldotta meg.Nekem az a bajom,hogy nem akartam neki elmondani mert házas,de tényleg mi lesz ha elsírom magam előtte (mint ma majdnem)..volt amúgy bűntudatom is már amiért szeretem.Előfordult hogy nem írt napokig (utólag kiderült miért) és én már a földön sírtam,mert attól féltem hogy megtudta mit érzek,hogy rájött és már nem akar látni ezért és haragszik.
Ma,mikor találkoztam vele,nem voltam olyan jókedvű mint máskor,már a viccei sem úgy hatottak rám..Mostanában kezdtem érezni azt is hogy,mintha gyorsabban verne a szívem mikor látom.Mikor hirtelen tűnt fel a színen,akkor ez még erősebb volt,mintha kevésbé tudtam volna még állni is..Úgy érzem ,nemhogy kevésbé szeretném,hanem jobban szeretem.Néha úgy érzem megkönnyebbülnék ha elmondanám ezeket neki.De ugyanakkor meg lehet félnék és nem lenne bátorságom.Volt hogy úgy tűnt mintha ő is szeretett volna..de én már néha úgy vagyok vele hogy mindegy nekem szeret-e ,csak azért vallanám be hogy könnyebb legyen a szívem.(Főleg hogy családnak,barátnőnek nem mondhatom el)
Nem vagyok amúgy olyan aki beleavatkozik valaki más házasságába,volt is emiatt bűntudatom (néha már arra gondoltam jogos lenne az is "megbüntetne" valahogy).Csak az is rossz hogy én szenvedek.
A dilemmám legnagyobb része: lehet nem merném elmondani neki amit érzek,ugyanakkor megkönnyebbülnék és valahogy még is szeretném ha tudná hogy mit éreztem(érzek),hogy mennyire bántók voltak a viccek meg egyáltalán.De nem akarom azt se hogy az legyen hogy én "széttúrtam" a házasságát.
Ma alig tudtam visszatartani a sírást,mikor vele voltam.
Tudom hogy iszonyú hosszú de légysszives aki végigolvassa ,az próbálja megérteni a helyzetem! :(
válasza:Nem akarok belemászni a házasságukba..ki mondta ezt..
Nem mondtam el neki,de amúgy sem azért szerettem volna hogy tudja hogy bármi is történjen köztünk.Hanem mert mr sokat szenvedtem miatta,meg mert ez így nekem sem jó és..volt mikor ő maga mondott nekem olyanokat amik bántottak (pont mert szerettem)
válasza:"Nem akarok belemászni a házasságukba..ki mondta ezt.. "
Nem irtad, ezert kerdeztem.
Te hiszel benne hogy el tudod felejteni, es tovabb elni az eleted nelkule?
Légyszi ne gondoljátok hogy "bele akarok mászni" a házasságukba. Nem tehetek róla hogy beleszerettem :(
Ha olyan "típus" lennék aki belemászik a másik házasságába,akkor nem lenne bűntüdatom amiért szeretem,nem szenvedtem volna(szenvednék) miatta ennyit..és főleg nem ennyi időt vártam volna.
Az a helyzet hogy ..csak azért hogy őt elfelejtsem,azért nem akarok senkivel összejönni.
Meg,valahogy most se tetszik senki más.
És,nem is biztos hogy fog.
Azt nem nagyon tudom hogy mennyit gondolnék rá ha kevesebbet látnám ..mert volt hogy akkor is nagyon szenvedtem de volt amikor azt hittem már elfelejtem (de mint többször kiderült,nem tudtam)
Szóval ez az amit nem tudok
Szerintem akkor derülne ki hogy el tudnám-e felejteni,ha egyáltalán nem látnám,de ez (most) nem megoldható,sőt.
Ezért vagy elfelejteném,vagy nem :S
válasza:Ne ertsd felre, nem megbantani akarlak. Szinte mindig azert mennek bele az emberek az ilyen remenytelen szerelmekbe mert felnek az elutasitastol.
Amig ebben az allapotban vagy, van ra racionalis okod hogy miert nem mondod el neki mit erzel. De kozben az jar a fejedben hogy ha nem lenne hazas, akkor akar a tied is lehetne.
Ha elfogadodnad hogy o veglegesen nem lehet a tied, az nagy fajdalommal jarna, amit osztonosen megprobalsz elkerulni.
Roviden, konnyebb azt hinni hogy van eselyed csak az a baj hogy hazas, mint az hinni hogy nincs eselyed.
Ha ugy gondolod hogy egyedul nem fog sikerulni, kerj segitseget mert igy gyorsan depresszio lesz a vege.
Köszönöm hogy ennyi időt szánsz rám és válaszolsz. :)
Nem bántottál meg,csak vannak akik azt hinnék,hiszik hogy akarnék őle valamit..vagy ilyenek,de én meg nem tehetek róla ha szeretem.
Viszont,abból amit írsz nekem nem igazán derült ki mi a megoldás:( Inkább csak az hogy igazán semmi nem jó :/
A "segítség"nél konkrétan "orvosi" segítségre gondoltál?(pszichológus) vagy másra?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!