Tanácstalan vagyok. Mit csináljak?

Sziasztok! Előre is elnézést, ha kicsit hosszasra sikerül a történetem. A barátnőmmel 7 hónapja vagyunk kapcsolatban, viszont nemrég elhagyott, és nem tud dönteni mi legyen. A barátnőm a munkatársam már 5 éve. Már elsőre megtetszett amikor a munkahelyemen megismerkedtünk. Én akkoriban magányos farkasként éltem, nem igazán kerestem a párkapcsolatot, csak alkalmi szexre vágytam akkoriban. Volt pár csalódásom, ezért kissé gátlásos is voltam a tartós kapcsolattal szemben, úgy gondoltam nem kellek senkinek és nem is kerestem állandó partnert. Link alak voltam, ittam is rendszeresen, csak a mának éltem. Ebből a "megtetszett" érzésből, azonban lassan szerelem lett, ahogy jobban megismertem. Ezt nagyon sokáig titkoltam, nem mertem kezdeményezni mert féltem az elutasítástól. A barátnőmnek is volt egy hatalmas csalódása az első kapcsolatából. Hosszú évekig együtt élt a volt párjával, ebből van egy 10 éves kisfia. Az akkori párja elkezdett teljesen lezülleni. Ivott keményen, az ismerőseitől nagyobb összegeket kért kölcsön, amit nem adott vissza. Ekkor barátnőmnél betelt a pohár és kirakta a szűrét és szétmentek. Már 7 éve egyedül neveli a gyerekét, nem volt azóta kapcsolata, nem is érdekelte senki. Azóta nehezen nyíló, zárkózott, bátortalan és bizonytalan lett. 7 hónapja rászántam magam hogy szerelmet valljak neki. Ebben még a főnök asszonyom is sokat segített, aki amolyan őrangyal és közvetítő tipus. :) Én a nagy vallomás előtt, elkezdtem felhagyni a rossz életvitellel, letettem az italt végleg, teljesen megváltoztam. (Hozzáteszem hogy Édesanyám tavaly novemberben meghalt, és változtatnom kell magamon. Természetesen nem csak e-miatt, hanem magam végett is. ) Mikor szerelmet vallottam a barátnőmnek, azt mondta hogy még nem tudja hogy akarja-e a kapcsolatot. Aztán 2 nap múlva közölte hogy próbáljuk meg. (Közben főnök asszonyom elmondta hogy tetszek neki, nem közömbös irántam. ) Minden jól alakult, romantikus randik, mindketten nagyon szerett (j) ük egymást. Minden nap sms-t küldünk egymásnak, én még szerelmes verseket is. Bemutatott a rokonságnak is, a szülei is kedvelnek, a gyereke szeret engem, én is szeretem a kis huncutot. Én még többet változtam érte, mind külsőleg, mind belsőleg. Ő az akivel le szeretném élni az életem, vele illetve velük boldog vagyok, ahogyan ő is Egy boldog és jobb ember lettem. Közben teljesen kiismertük egymást. Szexuális téren is egyezünk, iszonyatosan be tud gerjedni és felizgulni, odafigyelek rá. és az előjátéknál már el szokott élvezni. Ő is szeret kényeztetni, a végén mindig simogatjuk, ölelgetjük egymást hosszasan. Még nem költöztünk össze, számára még korai. Még mindig az a bizonytalan, félénk típus. Ezt ő is tudja magáról, én is tudom, látom rajta. Sokszor nem mondja ki ha zavarja vagy bántja valami dolog. Néha szeret egymaga is lenni. Látom rajta ha gond van, ismerem minden rezdülését, pillantását. 6 hete történt valami a kapcsolatunkkal. Szokás szerint mentem fel hozzá meló után. Éppen szobafestés utáni takarítás, és még ablakkeret festés volt. Kérdeztem hogy segíthetek-e. Nem kell, mondta. Én meg kérleltem hagy segítsek neki. Ellent mondott, meg kérdezte hogy ő nem lehet egyedül nyugodtan? Én erre mondtam neki hogy :-Akkor magadra hagylak, majd keress ha hiányzom stb. Még 1-2 dolgot hirtelen egymás fejéhez vágtunk. Én hazamentem. Hozzáteszem, ő nagyon dolgos, szinte látástól-vakulásig dolgozik, munkahelyünkön és otthon is. Nem lazítós típus. Mindig segítek neki mindenben ha hagyja. Ő legjobban egymaga szeret mindent csinálni. Tudom hogy nagy rajta a teher. Pont az összeveszés előtt jött haza 1 nappal a kisfia a Balatonról, ő ott volt egész nyáron. (Mi is elmentünk nyaralni júliusban 2 hétre hozzá, mert rokonjuknak a nyaralójában volt. ) Most neki a gyerek fontos volt, mert régen látta, vele akart foglalkozni, ezt megértem. A kisfia is örült nekem, egyből a nyakamba ugrott mikor felmentem aznap. Én ahogy hazamentem, utána 1 hétig hozzám sem szólt. Hiába kértem hogy beszéljük meg mi a baj. Majd 1 hét múlva azt mondta nekem hogy ő ugyan szeretett, de nem szerelmes, hagyjuk abba, nem érez úgy ahogy én iránta, nem tud előre tervezni. Rosszul esett, bánatos és szomorú voltam, rettenetesen hiányzott. De tudtam hogy ez nem igaz, amit mondott. Csak fél és bizonytalan. A szemében mindig azt a ragyogást, szerelmet, ragaszkodást és vágyat láttam és látom. Az ölelésében is. Sokszor nagyon szorosan ölel és húz magához, puszilgat, simogat. 3 hete kissé megtört a jég, küldött sms-t, és találkoztunk. Egymás karjaiba borultunk, pityeregtünk, ölelgettük és puszilgattuk egymást, csókolóztunk. Azt mondta nagyon hiányzok neki. Ő is nekem, ő a mindenem. De még nem tudja eldönteni hogy folytassuk-e, mindig nagyon bizonytalan. Mondtam neki hogy tudom hogy szeret engem, látom rajta, különben nem keresne, nem írna nekem stb. Nemrég írtam neki egy hosszú levelet az érzéseimről, gondolataimról, hogy mennyire bánt engem, amiért nem mondja ki nekem a valódi okát a bizonytalanságának. Egyik munkatársam mondta nekem hogy nagyon örült a levélnek és szárnyalt a boldogságtól. Este írt nekem egy sms-t hogy, ne várjak rá, mást nem tud mondani. Ma reggel megkerestem és szerettem volna választ kapni a kérdéseimre, mert úgy tartom helyesnek, ha ezt közli velem. Megkérdeztem hogy nem bízik bennem, Azt mondja nem tudja. Kérdeztem hogy érez irántam valamit? Erre azt felelte hogy nem. Kérdeztem hogy elmondja a döntése okát? Mi a baj? Azt mondta nincs baj. Majd megint ölelgetett, puszilgatott, simogatott, mosolygott és könnyezett is. Mondta hogy nem tud dönteni. Nagyon labilis és bizonytalan. Megkérdeztem tőle, hogy a függetlenségét nem akarja feladni, Azt felelte, valami olyasmi. Azt mondta hogy majd megbeszéljük. De úgy érzem ez nagyon nehéz lesz. Nagyon nehéz döntenie. Ő régen húzott maga köré egy falat, amit csak ő tud lebontani. Egyszer már elkezdte lebontani de megállt. Főnök asszonyom azt mondja hogy várjak türelemmel, mert a türelem rózsát terem. Végképp nem tudom, mit akar, miért nem mondja el őszintén a döntés képtelenség valódi okát, a bizalmatlansága okát. -Hogy kezeljem ezt a helyzetet? -Mi lehet ennek az oka? Teljesen tanácstalan vagyok, összezavart teljesen. Iszonyúan fáj nekem hogy nem kapok választ a kérdéseimre tőle. Kérem hogy olyan válaszoljon, aki volt már hasonló helyzetben. Előre is köszönöm a válaszokat!