Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám végre túltenni magam Rajta? Ő hogyan csinálja, hogy nem szenved?
Néhány hete ért véget egy komolyabb kapcsolatom, és életem első nagy szerelme volt Ő.
A nők biztosan jobban megértik, ha azt írom: hogy amolyan tipikus szőke herceg volt a pasi :)
Sajnos nem jöttünk ki jól egymással, hiába húztunk le együtt pár évet, nem csiszolódtunk egymáshoz, sok volt a vita...totál ellentét volt a jövőképünk is.
Sajnos elkezdtünk egy se veled-se nélküled szindrómát, és egyre nehezebb volt kilépni, mindig újrakezdtük. Ha Ő nem, mentem én. Ha nem én léptem, akkor keresett Ő.
Végül -mivel mindig előjöttek ugyanazon bajok-feladtuk.
Ez 2hete történt. AZóta nem beszélünk, kicsit flegmán viselkedett velem amikor utoljára beszéltünk, de láttam a szemében,hogy szerelmes még belém.
AZóta semmit sem tudok Róla.
De őrülten szenvedek, rettegek naponta,hogy mikor látom majd mással, egyre többet gondolok Rá, s gyomorgörcsöm van, feszült vagyok...szabályosan megmérgez a stressz és a bánat.
Ilyenkor próbálom kicserélni a gondolataimat. S inkább igyekszem a rossz dolgokra emlékezni, hogy miért NEM ment...de néha nem sikerül és marad a kínszenvedés és az hogy fáj...magam előtt látom az arcát, átölelném...megőrülök. Most is sírok, pedig a munkahelyemen ülök.
Eljárok otthonról, a barátaim segítenek, buli...csajos est..vásárlás...de otthon is lenni kell. Persze a családom is támogat, de megőrülök.
nagyon szenvedek, megöl a bánat, hiába minden sgítség nagyon szenvedek.
Sokszor szakítottam már, de ilyet...sosem éreztem.
Egyre többet gondolok Rá.
És mellette csak azon kattogok,hogy Ő lehet már ismerkedik...pedig2hete még engem csókolt, rám nézett szerelmesen...de lemondott rólam.
Hihetetlen,hogy mivel nem keres...nem is gondol rám...?
Hogy lehetséges ez? Hogy csak nekem fáj ennyire, s neki könnyű?
nincsen semmi arra utaló jel a közösségi oldalon sem,hogy pl. lenne valakije, vagy csajozna, vagy új ismerősei lennének...
De inkább a facebookról is letöröltem magam, mert naponta 3x is megnéztem az adatlapját.
Nem bírom elengedni.
Tudom,hogy az utolsó találkozásunkon direkt volt mogorva és direkt beszélt velem csúnyán,hogy megbántson és könnyebb legyen neki is...-vagyis gondolom.
De tudom buta vagyok-mindezek ellenére is Ő az a férfi számomra.
És az is megőrjít,hogy akárhol látok egy igazán jó férfit, aki jóképű és rám néz vagy rámosolygok-a flört kedvéért, azonnal Őt képzelem mellé...és kész...ott megöl mindent a gondolat..és jön a jól ismert szúró gyomorfájdalommal vegyített lelki sajgás.
válasza:Bár a leírtakból nem derül ki egyértelműen, de ha jól sejtem, ő szakított veled. Ezért teljesen természetes, hogy nem keres már, hiszen azért szakított, mert nem szeretne veled lenni.
A leírtak alapján ebben a kapcsolatban te voltál "alul", vagyis jobban szeretted a párodat, mint ő téged. Így természetes, hogy most te érzed rosszabbul magadat. Mivel mind a barátaidtól, mind a családodtól kapsz bőven támogatást, nincs más dolgod, mint türelmesnek lenni. Idővel majd enyhül ez az érzés és elfogadod, hogy vége.
Nem írtad, hogy hány éves vagy, de ha huszonpár éves, akkor bőven van lehetőséged új férfiakkal megismerkedni.
Köszi a választ. :)
Nos, először én szakítottam Vele...elköltözött...majd bocsánatot kértem. Újrakeztdük.
Utána megint én mondtam hogy elegem van az undok, egoista modorából. Ismét szakítottam.
Majd összekaptunk és Ő ment el.
Most 2hónapja ÉN költöztem végleg el Tőle. Újrakezdtük, mert szó szerint sírt utánam, s láttam hogy szeret.
Végül csúnyán összevesztünk, és Ő mondta hogy itt elég, ezután emelt fejjel, látszólag büszkén eljöttem, mondván "Egyetértek!"
Utána amikor beültem a kocsimba rámtört a sírás.-de ezt már nem látta
Én 24leszek
Ő 32múlt
válasza: válasza: válasza:Ebben az esetben egyszerűen megunta a drámát.
Valószínűleg úgy van vele, hogy tud ő találni olyan lányt, akivel nem kell valami szappanoperába illő magánéletet élnie. Vélhetően igaza is van ebben.
24 évesen pedig neked sincs okod az aggodalomra. Magadhoz képest most válogathatsz a legtöbb érdeklődő férfiból.
Engedd el. Eleget szívtátok már egymás vérét.
válasza:AZ utóbbi időben erősen elgondolkodtam azon,hogy mely dolgokon kell változtatnom.
Én valóban meg is próbáltam, azonban amikor nem olyan volt a kedvem, amilyenre Ő számított akkor kész volt a vita, mondván: én mindig duzzogok.
De szerintem senkinek nincsen naponta jókedve, mindenkinek lehet rossz napja.
Én teljesen leadtam mindenemet, akkor is mentem bocsánatot kérni, amikor Ő bántott meg.
Tudjátok, igaz: sok kérdést kiírtam.
De az amit az ember ilyenkor érez leirhatatlan, s néhány írásból nem lehet megítélni más érzéseit.
Gonosznak hisztek, pedig a kapcsolatunkat én próbáltam menteni, viszont igaz: nekem sem ment minden nap a bájolgás, én is eltörtem.
válasza: válasza:Saját magamból indulok ki: ha van egy rossz kapcsolatom, akkor fokozatosan épülnek le az érzéseim a másik iránt, és mire eljutunk a szakításig, addigra már csak a megkönnyebbülést érzem. (Bárki mondja is ki végül, hogy vége.)
És ha én valamit lezárok, az le van zárva. Eszembe nem jutna kapcsolatba lépni azzal, akivel szakítottam. És nem, nem fáj, mert ilyenkor már előre szoktam nézni, nem a múlton kesergek. Ha valami nem működött, akkor örülök neki, hogy vége van.
Emlékszem, volt olyan szakításom, amikor délelőtt szakítottunk, délután már fent voltam társkeresőn. Nem feltétlenül jó megoldás, már nem így tenném, adnék magamnak egy kis időt a regenerálódásra, de akkor sem keseregnék valamin, ami amúgy rossz volt. A magam részéről nem is tudom megérteni azokat, akik így tesznek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!