Miképp reagálnátok arra, ha a párotok, azt mondaná nem érzi szeretve magát?

Ez sokmindentől függ, lehet egy hamis manipulatív mondat, de egy őszinte lelkiállapot is.

Meg kellene ezeket beszélni nyugodtan, aminek nem veszekedés a vége. Lehet hogy valóban egyoldalú a kapcsolat, és jogosan érzi így.

Ha én egyébként (tényleg) szeretem, megkérdezném tőle, hogy ő mitől/hogyan érzi szeretve magát?

Lehet, hogy neki több érintés kell, én meg azt hiszem, hogy 100%-osan kimutatom az érzéseimet, hiszen esténként megkérdezem tőle, hogy milyen napja volt.. Közben ő meg az ölelések által érzi, hogy fontos és szeretem.

A következő lehetőségeket látom:

1. Tényleg nem szereted. Vannak emberek, akik egyszerűen nem képesek mély intimitásra és a ragaszkodást nevezik szerelemnek. Ez a másik fél számára, aki viszont vágyik a mély intimitásra és képes is lenne rá, borzasztóan fájdalmas. Megoldás: vagy tudatosítod, hogy ennyire vagy képes és keresel inkább olyat, akinek ez elég - sok ilyen van - vagy elkezdesz kőkeményen dolgozni magadon, ami már a mélylélektan területe és pszichológussal lehet átalakítani az egyén kötődési mintázatát, hosszú és kőkemény munkával.

2. Szereted, de nem érezteted vele. Nagyon sok ember van, akik belekényelmesednek a kapcsolatba, azt gondolják, hogy nem kell kimondani, kimutatni a másik felé az érzéseiket, hiszen a másiknak tudnia kell(ene), hogy szereted. Ez egy nagyon hibás berögződés. Egyrészt a másik nem gondolatolvasó, nem kell tudnia, mi van benned, másrészt ha tudja is, azért mindenkinek jólesik, ha néha emlékeztetik, hogy fontos a másiknak. Megoldás: ez egyszerű, kezdd el tudatosan kimondani, kimutatni. Ha napközben eszedbe jut, írj neki egy kedves üzenetet, vegyél neki egy apró figyelmességet, legyen sok minőségi idő és főleg beszélj az érzéseidről.

3. Szereted is és ki is mutatod, de neki nem megfelelő. Ilyen is van. A kapcsolatban az összecsiszolódás arról is szól, hogy "tanuljuk" egymást, hogy a másik hogy működik, mi esik jól neki. Megoldás: kérdezd meg, hogy mitől érezné szeretve magát - és viszont, te is mondd el, hogy te mitől érzed szeretve magad. Lehet, hogy te azt nyújtod, ami neked esne jól, nem azt, amire ő vágyik. Ezen lehet tudatosan dolgozni.

4. Ő nem szeret, ezért nem tudja fogadni amit nyújtasz. Ez is benne van a pakliban. Megoldás: ez esetben az első pont lép életbe, csak megfordítva.

Ha szeretem a páromat eléggé sz.rul esne hogy neki az semmi, meg fel se tűnik kb mintha nem is szeretném.

Kb megsemmisülve néznék rá hogy ezekszerint ő semmit nem érez abbol amit én..akkor hiába lenne a szó is..

Elszomorító lenne.

Ha nem szeretem a párom és jól érzi, akkor nem is fogom erre azt hazudni hogy szeretem, általában visszakérdezek ilyenkor es beszéljen. Aztán ugye beszél a másik és azokra reagálgatok csak. Ugy kb lesz.rom.

Egy szivbol szerető embernek ez fájdalom szerintem vagy sértés is lehet.

Ez egyfajta "megvádolás", a másik érzelmeinek semmibe vevése.

Nem is tudom szerelmesen hogy lehet ilyenre jol reagalni.

Én szakítani szoktam, ha nem szeretek valakit, szóval tegyük fel, én szeretem a párom.

Megkérdezném, hogy mi hiányzik, mire vágyik, én valósnak tartom e amit ő elmond. Ha igen, megvizsgálnám, hogy én is vágyok e ezekre, vagy meg akarom e adni neki, mert nem aránytalanul kellemetlen dolog számomra... Ha igen, elfogadhatónak tűnik, akkor megtenném.

De hát vannak olyan emberek is akik nem is szerelmesek a másikba, csak megszokásból vannak vele, vagy mert így kényelmes... és akkor nem csoda ha nem érzed magad szeretve, mert nem is történik meg...

Szal... nem lehet, hogy azért nem érzed magad szeretve, mert valóban nem szeretnek??? Ahogy leírtad, hogy jajj nem azt a reakciót kaptad, amire te áhítozol... Lehet ki kellene húzni a fejed a homokból és szembe kellene nézni a tényállással, hogy hupsz, hát valóban nem szeretnek, és ezt nem fogom tudni kierőszakolni...Jajajj. Nem érem el, hogy az legyen amit én akarok... Na akkor be kellene látni, hogy szakítani kellene, csak hát persze az kényelmetlen, mert ki kell lépni a megszokásból.