Nőkhöz szólok. Ti úgy vagytok együtt a párotokkal, hogy tisztában vagyok vele és elfogadtátok, hogy bármikor lecserélhet titeket egy fiatalabbra, dögösebbre, bevállalósabbra vagy csak simán másmilyen nőre?

Igen en igy vagyok a kapcsolatokbqn hogy amig meg se kér addig szandékában áll az is hogy kilépjen majd "nyitva hagy egy ajtót" es 50-50 van velem vagy lép le.

Persze ezt nem tini vagy diákszerelemre értem hanem komolyabb pl egyutt élős kapcsolatokra.

Tudni kell a mának élni és megélni hogy ma minden szép, es azt kimaxolni, nincs garancira 5 10 20 80 évre előre senkire. Valojában egy fèrjre se, de az legalább már a többi felett van mert döntött is mellettem.

Én is simán lecserélhetem egy sármosabbra, gazdagabbra, izgalmasabbra.

Amúgy meg nekünk nőknek is kellenek az új ingerek és az újdonság érzése, mert mi is megunhatjuk azt ami van.

Egy nő soha ne függjön egy férfitől se érzelmileg se anyagilag, így nem lesz sok változás, ha mégis lelép. Max pár ruhával kevesebb lesz és nem kell annyit takarítani meg főzni.

Miért csak a férfi privilégiuma lenne lecserélni a párját egy "jobbra"? Megteheti ezt a nő is.

Egyébként, hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, én pl. úgy élek, hogy belekalkulálom, hogy semmi sem biztos. Nem azért, mert rettegek, hogy elhagy a férjem, hanem mert sehol senki nem ígéri, hogy a holnapunk biztos. Lehet nem kelek fel reggel, vagy ő esik össze és hal meg délután. Lehet szerelmes lesz másba, lehet, hogy én hagyom el egy csúnya vita után. Lehet baleset ér valamelyikünket és lerokkanunk, vagy becsapódik egy meteorit pont a mi házunkba...

Egy biztos. A jelennek kell élni és értékelni a pillanatot, nem állandóan azon stresszelni, hogy mi lenne, ha...