Mivan ha nem is akarok vele élni?

Sokszor érzem úgy hogy nem akarok vele élni, hogy mellette nem sokra viszem, vissza tart, hogy unalmas vele... nem ugyanazt akarjuk ,nem csinálunk igazán semmit ...6 év alatt alig lépünk előrébb...

Én feszt dolgozok, ő meg sokszor tappenz munkanélküli,mindig vált..

Lehet én nem tudom elengedni magam? Nekem vannak nagy elvárásaim?! Nekem biztos nagyobb, tőlem gyerekként is többet vártak el mint tőle...

Sokszor aludni se tudok, annyi gondolatom van...

De amúgy Sokszor a viselkedése miatt is gondolok erre.. pl Sokszor úgy beszél ahogy én sose beszéltem még olyannal akit szeretek...

De ezektől eltekintve is van hogy szeretem, bár van amikor nem , és nem tudok dönteni hogy tényleg az én életembe van a hiba vagy ő is okozza a feszültséget bennem.

Nem haladunk az életben sehova, nem tudok félre rakni se ,mindig hó vége a hó vége és nagyon idegesít hogy ő lenne a férfi és mégis én dolgozok állandóan...

Most én is váltani akarok,de félek is váltani mert nekem azért nem kell folyton nagyon korán kelnem se meg nag,olyan későn se érek haza ,vannak rövidebb napjaim és ezek valószínű nem lesznek de nem birom hogy nem változik semmi.... Egyszerre otthon lenni se jó mert akkor csak filmezés telefonozás megy csak... ha meg egyedül vagyok én takarítok, családot meglátogatom,hasznosabban telik.

Nekem nincsenek barátaim, úgyhogy ha este ő elmegy az is idegesít... már gondoltam arra is hogy ha egyedül lennék újra baratkozhatnék ,lehet lennének izgalmasabb esték is, lehet egy olyan társaságba tartozhatnék ahol a fiú is elhiv...

Nem tudok biztosra semmit csak azt hogy nem szeretem így az életem és sokszor bosszankodok 😄