Te mennyire "játszod meg" magad, csak azért, hogy valakinek elnyerd a kegyeit?

alapvetően semennyire sem, magamat adom,aztán eldönti mi legyen.

Ha azt látom rajta,hogy nem is érdeklem és csak játszik velem szemmel láthatóan, akkor belemegyek a játékába,és ott volt már olyan,hogy picit füllentettem valamiben. De ott már tisztán tudtam,hogy igazából semmit nem akar tőlem és nem is lesz semmi,csak jót tesz az egójának hogy játszhat velem...

Egyáltalán nem teszem az agyam, mert nem látom értelmét.

Viszont én is észrevettem, hogy a neten sokan teljesen mást adnak, mint a valós énjük. Mintha lenne egy elképzelésük, milyenek szeretnének lenni, és azt adják elő a neten. (Mint egy avatár)

Aztán élőben meg totál más, mintha nem is azzal az emberrel beszéltél volna.

Ez szerintem nem a társkeresőnek szól, hanem annak, hogy a neten el tudják adni magukat valaki másnak, aki jobb, szebb, sikeresebb, mert úgysem látod ki van a túloldalon.

Csak közben valahogy elsiklanak afölött, hogy elvileg az lenne a cél, hogy a való világban találkozva alakítsatok ki kapcsolatot.

Lassan el kellene kezdenem ismerkedni, vége lett egy hosszú kapcsolatomnak, de attól félek nem fogom tudni majd magamat adni. Mindenki csak a jó oldalát akarja mutatni ismerkedésnél, ez ösztönös szerintem. Mi úgy hívjuk viccesen hogy beetetési időszak :)

Erre valahogy oda kellene figyelnem, és azért remélem hogy sikerül majd magamat adni. 30 felett már azért tisztában vagyok dolgokkal, mit várok el a másiktól, mit tudok én nyújtani, felesleges nagyon belemenni ismerkedésbe ha különbözőek az elvárások és a tulajdonságok.

Amit írtál valóban nagyon fontos hogy ne akarjon az ember igazodni, elvárásoknak megfelelni. Mert akkor lesz igazán jó a kapcsolat ha mindetten magunkat adjuk és ez mindkettőnknek megfelel.