A leendő párunk elől érdemes eltitkolni ha mentális betegségük van?

Nem, nem érdemes.

Egyrészt idővel kiderül, másrészt felesleges másnak mutatni magad, mint amilyen vagy. Gyakorlatilag hazugságra építeni egy kapcsolatot felesleges..

Amit viszont érdemes:

Tenni azért, hogy a legkevésbé legyen rád hatással a betegséged.

Nagyon nem érdemes. Egyik részről egyébként is ki fog derülni, ez nem olyasvalami amit el tudnál titkolni a partnered elől. Másik részről hazugsággal kezdeni egy kapcsolatot és arra építeni sose lesz működőképes.

Saját tapasztalatból mondom hogy ténylegesen sok stigma és előítélet irányul a mentális és pszichiátriai betegek és betegségel felé, ez egy általános és sajnos létező jelenség. Munkakeresésnél például néha ajánlgatni szoktam hogy inkább ne említse az adott betegségét ami van, persze csak akkor hogy ha maga a munka betölthető biztonságosan. Példának okáért nem mondanám egy skizofrénnek hogy menjen kamionozni nyugodtan, mert a gépkocsivezetés húzós lenne.

Viszont, párkeresésnél és párkapcsolatnál nagyon nem ajánlom, inkább legyen veled egy olyan nő aki tudja az állapotod és elfogad, mint legyen melletted valaki akinek hazudsz, csak azért hogy szakítson akkor ha rájön vagy kiderül utólag. Jól semmiképp sem sülhet el, a hazugságokat senki sem szereti és egyenes út a bizalom teljes elvesztéséhez. Lehet lenne olyan nő akit mondjuk hidegen hagyná a betegséged, viszont szakítana veled még így is, mert már élből hazudtál neki. Nem maga a betegség miatt, a hazugság miatt. Ez kicsit olyan mint amikor valaki régi vagy kamuképeket rak ki társkeresőre de mégis belemegy a randiba tudván hogy nagyon nem úgy néz ki mint ahogy a képeken. De reméli azért hogy a másiknak esetleg így is megtetszik és vele marad. Szerintem te is hasonlóban reménykedsz, hogy ha hazudnál is akkor is veled maradna a másik hogy ha már úgy is megismert. Spoiler, nagyon nem fog - A hazugság miatt semmiképp sem.

Amúgy nincsen minden elveszve, nekem speciel több ismerősöm van akik változó súlyosságú betegségekben szenvednek, többnek van párja is, házas, vagy épp a gyerekvállaláson gondolkodnak. Egyikről sem tudom hogy hazudott volna a partnerének.

"Amúgy nincsen minden elveszve, nekem speciel több ismerősöm van akik változó súlyosságú betegségekben szenvednek, többnek van párja is, házas, vagy épp a gyerekvállaláson gondolkodnak."

Amúgy ez tök jó... Itt "elhangzik" biztatásként, más kérdések alatt meg azt kapják a - jellemzően a külsejük miatt - társkeresési nehézségekkel küzdők, hogy rakják rendbe magukat, mert addig nem lesz senki és semmi, meg hogy áh, biztos nem a kinézetük a gond, hanem a pszichés állapotuk és a személyiségük. Akkor hogy is van ez? Másoknak hogyhogy komoly problémákkal is lehetőségük nyílik házasodni, gyerekvállaláson gondolkodni? A kérdés természetesen költői. Borderline diagnózisú, csak gyógyszerrel megfelelően funkcionáló, magát autizmusban is érintettnek sejtő, egyébként diagnosztizált autista gyerekkel rendelkező nőről is tudok, akinek soha nem volt társkeresési problémája, és sosem gáz pasijai voltak, a mostani sem az. Csak hát ugye ő jól néz ki... Ennyi.

- Bocs az offért, csak ocsmány és ebből kifolyólag foreveralone nőként a bakancsom tele már a sok mellébeszélő bullshittel -

Szerintem meg nemtől függetlenül a jól kinézőek találnak párt mentális betegséggel is. Itt is olvasni sokszor nőktől, milyen exeik voltak vagy a jelenlegijük "viselt dolgairól"...

Nekem pl. az említett nőhöz képest csak némi helyzetemből fakadó depresszióm van. Semmi durva, nincsenek indulatkitörések vagy egyéb hajmeresztő, nehezen tolerálható dolgok, tőlem max az enerváltságot, bizonyos fokú el- és bezárkózást "kellene" elviselni. Nem teszik, mert nincs szép pofi meg jó test. Akinek van, annak meg ezerszer meredekebb dolgai sem jelentenek problémát.