Egyedül élők, vagytok így ezzel?

Igen,van több is, itt Pesten.

Duna part,ahol a vizet nézve elmélkedem, a budai Vár, ahol nagy sétákat teszek, vagy csak rejtvényeket fejtek meg, padon ülve. És a Normafa,ami szintén nagy kedvenc, a körbevevő erdőkkel együtt.

Úgy alakult,hogy ezekhez helyekhez nagyon szép ,egyben nagyon fájdalmas emlékek is fűznek...

De nem az emlékek vonzanak vissza, hanem a szép környezet. Igyekszem olyan helyeket kinézni, ami nyugisabb,ahol nem sűrű a nép.

F

Vidéken ilyen helyekre kevés lehetőség van, de el szoktam menni kerékpárral vagy épp gyalog a közeli erdőbe vagy a kis tóparthoz, de annyira nem túl gyakran.

F

Egyedül élek (külföldön) nőként, és szinte minden nap kimegyek sétálni. Van a közelben egy gyönyörű park, meg olyan szép ez a város, hogy csak úgy az utcák közt szoktam sétálni, nézem az épületeket, virágokat.

Meg van egy kávézó, amit imádok, oda is be szoktam ülni egyedül.

Tökegyedül nekem szinte semmi nem tud élmény lenni.

Egyedül a reggeli kávém olyan csak, hogy lemegyek egy bolthoz ahol mások is szoktak reggelente kávézni, de ott nincs terasz, vagy hasonló, így néha a közeli parkban iszom meg, padon. Aztán kezdődik a hajrázás, mint minden nap meg hétvégén. A munka plusz szitterkedés plusz háztartás. Életem kb nincs is semmi.

Elvileg "Ami a munka és család közt van, az vagy te", ebből kiindulva énidőm nekem a reggeli kávé és ennyi nem tudom mi mast tudnék belesűríteni..