Mit kezdenél vele, ezzel a helyzettel? Mit gondolsz róla?

Oké, értelek egyfelől, másrészt viszont létezik egy a kémiánál mélyebb dolog.

Arra gondolok, amikor valakivel nem rögtön úgy kezdesz ismerkedni, hogy lecsúszik a bugyi, hanem találkoztok, beszélgettek, esetleg összedolgoztok, megismeritek egymást, közben feltűnik, hogy a másiknak milyen szép a szeme, milyen kedves a mosolya. Ugyanis szerintem ez egy folyamat, ami nem első estés, hátsó üléses szexszel kezdődik...

Nyilván vagy van vonzalom első blikkre vagy nincs.

Viszont erre más önmagában nem nagyon alapozható szexkapcsolaton kívül. Ugyanakkor te láthatóan többre vágysz, aminek nincs realitása.

Szerintem élvezd, amíg tart, közben persze járj nyitott szemmel.

Nálam is úgy van, ahogy a #14-ben írtad, megfejelve azzal, hogy nagyon ritkán találkozom olyannal, aki iránt kialakul. Nálad a gyakoriság nem tudom, milyen, mert nem írod, de szerintem ez is lényeges szempont. Most annak semmi értelme, hogy őt ellököd, utána magányosan várhatod ki tudja, meddig a következőt, aki ilyen jó és így hat rád. A magányosant értsd jól, nyilván nem arra gondolok, hogy bezárkózva a 4 fal közé, emberi kapcsolatok nélkül. Egy életed van, ilyen partner és szexuális élmény nem sűrűn adatik meg, én nem mondanék le róla. 30 fölött amúgy sem könnyen jönnek a lehetőségek, lehet, hogy évekig kell "malmoznod", mielőtt belebotlasz valami/valaki hasonló jóba, és sajnos az is benne van a pakliban, hogy sosem fogsz már, hanem végül valami hozzá képest nullával kell beérned vagy berendezkedned a tartós egyedüllétre. Én is 30-as vagyok, és én sem "10 pontos", szóval nem bántásból, lehúzó szándékkal írom, amit, hanem tapasztalatból. Ne abból indulj ki, amikor itt más kérdések alatt egy-két hozzászóló beírja, hogy neki az anyja, nagynénje, szomszédja, akárkije 50 meg 60 fölött olyan férfit és szerelmet talált, hogy húúú...