Mi volt a legörültebb, dolog amit megtettetek az exetekért, hogy vissza jöjjön ?

Figyelj, az ex olyan,mint egy kihúzott fog. Már nincs helye nálad és csak bajt okozna, ha visszaerőltetnéd.

Nem értem az embereket, miért kell megalázkodni, állandóan visszafelé nézni..Előre kell nézni, ami elmúlt, az elmúlt.Nem jön vissza és nem szabad visszahozni !!!

1 Ebben igazad van, de mondjuk a szakítás pillanatában vagy pár nappal/héttel a szakítás után még nem exként gondolsz a másikra hanem valakire akit szeretsz és aktív része az életednek.

A kérdésre válaszolva: ilyet sosem csináltam. Mindig az önérzetem az erősebb szerencsére. Olyan volt, hogy próbáltam megbeszélni, vagy rákérdeztem hogy tudok e valamit tenni a szakítás elkerülése végett de kutyába sosem mentem le. Ahozz túl nagy király vagyok.

Viszont volt egy csajom, aki eszbe jutott a téma kapcsán. Őt vagy 10x dobtam ki, és állandóan visszajött. Volt hogy szakítottam és tiltottam, majd egy hónapig írkált kamu facebookról, minden héten más hozzá állással. Egyszer bizonygatta hogy túl van rajtam, aztán fenyegetőzött aztán könyörgött hogy írjak már vissza. Egy üzenetére sem válaszoltam, és ahelyett hogy elfogadta volna nagyon le ment kutyába. Írkált a a rokonaimnak meg ilyenek. Végül párszor sajnálatbòl visszafogadtam. Jò, elismerem, hogy az is közrejátszott hogy a szex istenni volt vele. Csak emberként volt egy csődtömeg

Nem őrültség ugyan, de leírom

Dióhéjban: Letagadni, leplezni a szakítási fájdalmat.

Szakítás után olyan nőnek maradtam, aki erős, vidám, képes voltam szimpla baráti kapcsolatban maradni vele, aki soha nem sok, hallgatni a kövi csajjal a problémáit, es önzetlenul emberi gesztusból tanácsokat adni, segíteni, tartást nyújtottam (semmi szex, hiába is akarná), éltek mint hal a vízben, olyan voltam, mintha nem is az exe lennék, hanem csak egy kedves mosolygós, tartással rendelkező aranyos nő, aki nem is gondol vele semmire.

Mindezt ugy, hogy amugy a szakitassal majdnem öngyilkos lettem, olyan szinten fájt. Persze ezt sem tudta.

Amikor kezdeményezni kezdett sem adtam magam, hárítottam, hezitáltam, nagyon apránként adtam csak be a derekam, amolyan húzd meg ereszd el típusuan, kiszámíthatatlanul és lassan.

Voltaképp saját magamat küzdöttem le. Az érzéseimet, a fájdalmamat, azt hogy legszívesebben a karjába omlanék, a vállán zokognék; mindez helyett kedvesen mosolygósan otthagytam simán egy egy beszélgetés végén, hárítottam a közeledéseit, és stb.

17 évesen szünetet kért az akkori barátom, aki el 1 évig voltunk együtt. Hiába azt mondta, hogy csak szünet, én éreztem, hogy mi már nem fogunk összejönni ezért lépnem kellett. Hoztam létre egy kamu instát, ami jóslással foglalkozik. Küldtem neki egy üzenetet ott az instán, hogy feltörekvő jósló csapat vagyunk és ha küld egy SMS-t egy számra (barátnőm száma volt) akkor ingyen jóslunk neki. Küldött egy SMS-t, én meg vissza írtam egy jóslatot, amiben olyanok voltak, hogy "nemrég szakítottál egy lánnyal, aki a lelkitársad és emiatt sokáig nem fogsz hozzád megfelelő párt találni, ha találsz is, már soha nem lesz olyan mint ezzel a személlyel volt" (pontosan nem emlékszem már mi volt benne) 2 nappal később felhívott a pali, hogy újra össze akar velem jönni. Két évig voltunk együtt, és egy alkalommal elmesélte, hogy milyen szerencsés volt, hogy részegen jó ötletnek tűnt vissza írni annak a random oldalnak mert emiatt talált rám újra:D

Jaj, ezt akkor full komolyan gondoltam, de ma már csak röhögök hogy hogy csinálhattam ilyen hülyeséget:)

Nem direkt volt, de elértem, hogy rámcuppanjon, le nem lehetett vakarni.😅

Ő dobott ki, igazából érződött már hónapokkal előtte, hogy nem jó már sehogy, ez a tipikusan bármit tettem sehogy sem voltam elég jó, mert igazából már én nem voltam neki elég jó meg érdekes. Szóval azért megvártam hogy kidobjon, utána bepánikoltam, meg letargiába estem, de olyan szinten, hogy már az utolsó üzeneteit is szó nélkül hagytam, eltűntem mindenhonnan, nem tudott rólam semmit. Elkezdtem jobban magammal foglalkozni, tanulni, edzeni, kirándulni, sokkal több időt szenteltem a barátoknak. Mire helyrebillentem, elkezdtem visszaírogatni neki nyugodt stílusban, már nem lépkedtem tojáshéjon, tárgyilagos voltam, nem törődő, ő meg kapart, hogy legyünk újra együtt. Hát ez nekem elég nevetséges.

Ez a kérdés kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mindig én léptem ki a kapcsolatokból, engem sosem hagytak el 👀 Igaz, nem volt sok kapcsolatom, összesen 5, de mindegyiknek én zártam le a végét.

Volt egy nagyon hosszú kapcsolatom, ami 12 évig tartott. Na, ő aztán mindent megtett, hogy visszakapjon, csak nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan azt ő szerette volna. Pl. betört a lakásomba és alkoholos filccel mindent telefirkált a szekrényektől a falig, hogy "SZERETLEK!"