Halhatatlan lény-e az ember, ha igen, miért halandó?

Lol, Súr beindult megint...

Meghal az ember? Igen.

Van értékelhető megfigyelésünk, leírásunk, információnk a lélekről? Nincs.

Tudjuk, mi az a lélek? Nem.

Van logikus okunk feltételezni a lélek létezését? Nincs.

Van értékelhető megfigyelésünk, leírásunk, információnk a halál utáni életről/reinkarnációról? Nincs.

Van okunt feltételezni a halálon túli élet/reinkarnáció létezését? Nincs.

Fél-e az ember a végleges elmúlástól, és készséggel eteti-e magát különböző reményt adó kitalációkkal, hogy csillapítsa eme félelmeit? Naná!

Szerintem egyszerű a képlet.

Súr, tetszik a felfogásod, így szívesen elmondom véleményem, és kíváncsi vagyok, megértettem e kérdésedet.

A halált és a halhatatlanságot többféle képen lehet felfogni. Nem vagyunk halhatatlanok abból a szempontból, hogy ha a létfontosságú sejtek túl sok ideig nem kapnak oxigént azért, vagy másért elhalnak akkor az agyba futó elektron áramlások megszűnnek. Mi, mint személyiség, mint lélek csupán felvett és letárolt adatokból levont tapasztalatok alapján végrehajtott döntések sokasága vagyunk. Memóriánkat elveszíthetjük, még mi maradunk. De csupán egy, az agyban futó elektron halmaz vagyunk. Ebből kiindulva mi meghalunk, memóriánk meg lassan elrohad.

Másik szempontból viszont. A testünk csak különböző minőségű atomok halmaza, melyek lebomlás után átszerveződnek, és később akár új életcélt nyerhetnek egy másik emberi testben, aki felvette azt, mint tápanyagot. Tudom, ez bizarrnak tűnik, de megesik. Ebben az értelemben halhatatlanok vagyunk. Bár itt mi, mint a mi testünk vagyunk emlegetve.

Hogy miért lettünk halandók?! Biztos megvan a logikus magyarázata. A lények különböző élethosszúságot élnek meg, az oka pedig kézenfekvő. Persze mi emberek ezt is elsz*rjuk. Hogy mit is? Az élőlények tapasztalatok alapján tovább fejlődnek, de valamit már csak egy új utódban lehet alkalmazni. A másik, hogy csak a ivaros szaporodás ad esélyt a különböző egyedek tapasztalatainak cseréjéhez. Így a szaporodás szűkséges. Ám ha szaporodunk egyensúlyban kell lennünk. Mivel a föld ellátó képessége nagyon is véges. Ha nem halnának meg a régi egyedek hamar megtelnénk és az okozná a vesztünket. Persze nekünk csak azért is fel kellett borítani a rendszert. Ahogy nőtt a népesség, úgy csökkent az átlag élettartam. Most elkezdett növekedni mivel az ellátást már mesterséges úton is befolyásolni tudjuk, de csak az a szervezet reagál az élethosszal, amelyik tisztában van a gonddal. Értelem szerűen a bennszülöttek még sokáig élnek a kínaiak meg... Ezt nem tudom pontosan. A lényeg, hogy a halál szűkségszerű a fajfenetartás szemszögéből.

Remélem megértettem kérdésed.

Ha nem gond én egy kicsit tudományosabban közelíteném meg a kérdést. (mivel ateista vagyok)

Na akkor az elméletem:

-Minden élőlény a világon alapból örök életűnek születik meg. Ezalatt azt értem hogy egy giliszta is elélhetne több száz évig. CSAK minden élőlény testét az idő haladtával sérülések érik illetve betegségek támadják meg. Ezeket a testünk kijavítja azaz regenerálódik DE idővel olyan sok 'sérülés' fog minket érni, hogy lassabban fognak azok regenerálódni. Mialatt testünk éppen gyógyítja magát addig egyre több és több gondja lesz mivel a MÉG nem kezelt sérülések összeadódnak és mire végez pl. egy vágásnyom eltüntetésével akkor hát maradt még 6 másik vágásnyom amire nem volt ideje. Ehhez még hozzáadódnak a nem megfelelő táplálkozás a levegő a víz stb.

Végeztek kísérleteket miszerint: egy embert szó szerint bezártak egy üvegházba vagy mondhatni cellába és infúzión kapta a tápanyagot. Előírt beosztás szerint edzett, aludt, játszott s, minden egyéb. Azzal hogy kizárták a káros környezeti hatásokat az illető a felmérések szerint 10X-szer lassabban öregedett mint akik egyszerű életet éltek.

A kutatások szerint, így az illető akár 200 évet is élhetett volna ÚGY hogy 180 évesen, egy most élő 60 éves embert is lepipált volna fizikailag.

A kísérleteket nagy részben felfüggesztették mivel a drasztikus életmód váltás az alanyon rossz közérzeted alakított ki (mondjuk ez nem meglepő hisz hosszú-hosszú ideig konkrétan bezárva élt.)

Nos igaz ez még nem garancia a halhatatlanságra, de érdemes elgondolkodni rajta, hisz 200 év mégsem hangzik olyan rosszul :) (már akinek)

Nagyrészt értem amit írsz, de egy fontos dolgot nem szabadna elfelejtenünk. A szaporodás létszükséglet. Ha nem lenne szaporodás, már mi sem lennénk itt. Az ember idővel meghal, és ha nincs aki pótolja az a fogyás, a létszámcsökkenés. Márpedig az idővel az elfogyáshoz, a kihaláshoz vezet. Jól értem, a skála elve alapján akinek hosszabb az élete az fentebb van, és egyúttal kevésbé is szaporodik?

A világon az állítólag legidősebb emberekkel megáldott törzsében(140-150 éves átlag életkor) úgy szaporodnak mint a nyulak. Csupán sokan a vadvilág áldozataivá válnak. Akkor ez nem ütközik. Én sejtem mit akarsz a skálával kifejezni, de remélem te is érzed, hogy ez ilyen értelemben sántikál.

A hallhatatlanságot meg nem illő összetéveszteni az időtlenséggel. Míg a halhatatlan soha nem hall meg(meg sem ölhető) addig az időtlen nem öregszik, de megölhető. Ha még így is ezt akartad írni akkor nem szóltam.

Ha te a reinkarnációra, vagy egy ahhoz hasonlóra gondoltál azt fejtsd ki kérlek. Ha meg a másokban élő emlékeinkre utaltál azt meg konkrétabban bár kétlem, hogy ez lenne a titka. Az elmúlástól való félelem mindig is nagy volt az emberben így nem csoda, hogy a halálutáni életet próbálták bizonygatni. Mindazon által még nem igazán tudok egy bizonyítékról, sőt egy normális magyarázatról sem ami valóját igazolná. Van egy pillanatnyi esély rá, mivel nem rég találkoztam egy igen tudálékos emberrel e téren egy másik kérdésben, aki állítólag kutat utána Afrikában. Az ő levelét várom az eddig megtudott dolgokról itt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__reinkarnacio-es-karm..

Azt meg, hogy a hitünk bármit igazsággá tesz az egy dolog, de nem valóssággá! Attól, hogy egy robotnak hisszük magunkat, még nem vagyunk azok. Az elmegyógyintézetben sok ilyennel találkozhatsz. Szóval ez így veszélyes kijelentés.

Tartsál konoknak, de amíg nem tudok meg olyat, ami ezek mellett, és nem ellene szólna majd fontolóra veszem. Persze, ha tudsz bármit e téren felnyújtani azt örömmel várom! A célom az, hogy az igazságom hasonuljon a valósághoz amennyire azt a korom és környezetem tudása engedi. nagyon is vevő vagyok a álláspontom megváltoztatására, csak adjon rá okot. Egy jó és kielégítő magyarázat példaként sokat segít.

„Mindazon által még nem igazán tudok egy bizonyítékról, sőt egy normális magyarázatról sem ami valóját igazolná.”

-Kívülről sosem kapod meg, kizárólag benned ébredhet fel. Kívül (eleven) képek vannak. (ne imádj faragott képeket!)

Ez már megint csak egy olyan kijelentés amit azért mer az ember kiejteni a száján mert tudja, hogy úgysem lehet rácáfolni! (még)

De hanyagolva ezeket inkább válaszolok a kérdéseidre vagy inkább a kijelentéseidre:

„-Minden élőlény a világon alapból örök életűnek születik meg. Ezalatt azt értem hogy egy giliszta is elélhetne több száz évig. CSAK minden élőlény testét az idő haladtával sérülések érik illetve betegségek támadják meg. Ezeket a testünk kijavítja azaz regenerálódik”

-a test nem használ semmit. A lélek az, ami megelevenít. (=megeleveníti (áthatja) a testet). A lélek (= valódi ID-entitás) Istentől való.

Hogy érted, hogy a test nem használ semmit? Ez olyan mintha azt mondanád, hogy a betegségeket nem a test és nem is a gyógyszer hanem a lélek hozza rendbe.

-Milyen istent imádjunk?

-...ha képes vagy rá: Semmilyet. Törekedj inkább az Igazságra!

Na jó van! Az előbb még azt mondat, hogy van lélek és az Istentől van! Most meg szinte azt állítod, hogy törekedjünk az igazságra holott minden igazságot Istennek cáfolsz meg! Ha még nem is pontosan fogalmaztam meg a mondandómat az tény hogy nagyon ellentmondásosak a szavait.

„DE idővel olyan sok 'sérülés' fog minket érni, hogy lassabban fognak azok regenerálódni.”

-Miért?

Nos igen itt jogos a kérdés mivel rossz volt a megfogalmazás. Így kellett volna megírnom:

Idővel olyan sok sérülést fog elszenvedni a testünk, hogy nem tudja majd azokat elég hamar begyógyítani. Legalább is nem elég gyorsan ahhoz, hogy majd a friss sérülésekkel is tudjon majd foglalkozni.

Ez olyan mintha olyan sok házit kaptál volna, hogy még jövőhéten is azon ügyködsz, pedig ezalatt az idő alatt még több házit kaptál, csak azokat meg nem tudod megcsinálni mivel még az előzővel sem vagy kész.

-Azért, mert a Lény elhitte a világokat és az időt (=a változást, az öregedést, az elmúlást).

Adatik néktek a ti hitetek szerint.

Hát az időt meg a világot nem elhittük hanem tudjuk, hogy van. Ha nem lenne akkor abszolút nem lehetnénk ilyen "fejlettek". Tegyük föl hogy ez nem igaz csak azt hisszük. Ahhoz képest, hogy az idő meg a változás meg a világ nem létezik mégis benne vagyunk és segítségükkel alkotunk egyre jobb dolgokat.

„Végeztek kísérleteket miszerint: egy embert szó szerint bezártak egy üvegházba vagy mondhatni cellába és infúzión kapta a tápanyagot. Előírt beosztás szerint edzett, aludt, játszott s, minden egyéb. Azzal hogy kizárták a káros környezeti hatásokat az illető a felmérések szerint 10X-szer lassabban öregedett mint akik egyszerű életet éltek.”

-de mit ért az élete? :-)

Nem elég, hogy be lett egy testbe zárva, még bezáratja magát egy üvegházba is? :-)

A testet elhitte, az üvegházat is el fogja hinni.

Mi az, hogy testbe lett zárva? Ha itt megint csak a lélekre gondolsz akkor azt Istennel vitast meg, hogy miért zárta egy testbe. Meg aztán szerintem nem lett "zárva" akármikor kiszabadulhat, de minek tenné? Ahhoz képest, hogy a test egy börtön elég jól viseljük sőt még boldogok is vagyunk érte. Igaz vannak létszükségleteink amiket ki kell elégíteni, de Nincs rózsa tövis nélkül.

Az üvegházról meg annyit, hogy csak a kísérletben volt olyan rossz. Az emberek sok mindent megtesznek az öregedés ellen, de ha arról van szó, hogy ehhez egy üvegházban kell élni az nem nagy cucc. Elvégre nem kell egyedül lenni abban a házban :)

Ennyit akartam...Viszont nagyon azt hiszem, hogy eltértünk a tárgytól. Én felhoztam egy nagyon logikus nagyon áttekinthető és érthető érvet, de ahogy látom nem vagy objektív. Olyan dolgokat keversz bele, amiknek semmi köze a kérdéshez. Ez nagy részt megnehezíti a válasz adást mivel azt sem tudjuk, hogy mire válaszoljunk. A többibe én nem fogok bele szólni mivel ennyire tellett tőlem.(Nem vagyok egy géniusz sőt még csak szakértője sem, csak felhoztam az elméletemet ami ha rossz akkor nem megkérdőjelezni kell hanem lepontozni)

Azt hiszem végre sikerült átlátnom a világod lényegét. Nem is igazán tudom elképzelni mégis, hogy a tevehátba jutottál el ideáig de végül is mindegy. Mivel te nem igazán szándékozol akár csak egy kicsit is fontolóra venni más elméleteket így ne várd, hogy mások egy szemernyit is komolyan vegyenek. Én megértem, hogy az igazadat igaznak véled különben nem mondanád, de ne feledd.

Az ember lehet őszinte, még attól nem biztos, hogy igaza is van.

Csak gondolj bele. Itt van csak ezen a fórumon 4-5 komolyabb gondolkodó ember, akik kivétel nélkül a saját igazukat vélik igaznak. Te beismernéd, hogy tévedsz?! Hát ők sem. Legalábbis így nem. Az ember csak úgy tanulhat, ha meghallgatja és megérti a másik mondandóját, ha szűkséges lemond a saját igazáról. De te erre nem lennél képes, ami okozza a fölösleges konfliktust. Én, és szerintem "Sörpocak" is meggyőzhetőek vagyunk, csak ahhoz kölcsönös hozzáállás szűkséges. Csak, hogy megértsd mire célzok.

Jómagam istennek még a feltételezését is tagadtam. Egészen addig, míg nem beszéltem egy igen korrekt emberrel, aki amúgy ízig vérig deista volt. Bár teljesen ütköztek elveink egy kisebb eszmecsere után közös megegyezésre jutottunk. Ő belátta, hogy a tudomány valóban nem alaptalan, én meg beláttam, hogy isten(ek) valóban elképzelhetőek, csak nem abban a formában, ahogyan azt a mai vallások mondják.

A kölcsönös hozzáállás hiányában nem lehet eszmecserét folytatni, mert azt prédikációnak hívják. Ez nem feltétlen "Súr"-nak szólt, bár az ő válaszaiban is érezni egy cseppnyit az elvakult hitet.

Itt amúgy rajtad kívül senki nem állítja, hogy neki van igaza. Bár te sem, de az írásmódod erősen erről árulkodik. Ha tévednék nézd el.

Ami viszont ténylegesen szemet szúr az amúgy igen összetett válaszodban, hogy igen csak furcsán értelmezed az igazság és a hazugság közti határt.

Hogy rátapintsak a logikád hibájára.

Az igazság az emberenként más a valóság meg az ami a valódi.

Példaként igazság a rendőrnek ha a bankrabló a börtönbe kerül, ugyanakkor igazság a bankrablónak, hogy az általa elrabolt pénz az övé lesz.

Az ateistának a tudomány az igaz, a deistának meg a biblia.

A terroristának a bombával való hitterjesztés az igaz, a katonának meg a civilek megvédése.

Igaz, hogy a piros toll tintájának színe piros, de valójában csak a róla visszaverődő fényhullámok hullámhossza az amit mi pirosnak hívunk.

Persze ez utóbbi kijelentés mögött rejlő tényt egy abban nem jártas embernek igen nehéz, szinte lehetetlen felfognia.

Remélem megértetted a különbséget. Mert bár sok okosat tudsz, ne hidd, hogy tévedhetetlen vagy. Ahogy én is, húgy te is tévedhetsz.

Hasonulhat az igazság a valósághoz, a valóság az adott, csupán nem sokat tudunk róla.

Nem csak az "istenek" élete végtelen. Ezt még úgy sem szabad kijelenti, hogy valószínűleg nekik pont nem az. Végtelen az idő, mert már akkor volt mikor minden elkezdődött, és lesz, amikor már mindennek vége. végtelen a tér, mivel bármilyen véggel is találkozunk biztosan van mögötte valami.

Remélem e kettő példa elég ide, mert ezeken kívül nem sok, amúgy nagyszabású dolog végtelen. Viszont a tér is az idő az, mint ahogy a hozzájuk kapcsolódó fogalmak nagy része is.

Tőled is tanultam jó pár dolgot, változtattam nézetemen, de messze nem vagy te sem tökéletes, sok dologban tévúton jársz, és az egyetlen dolog ami megakadályoz a fejlődésben az a makacs igazságérzeted. Mivel sosem lehet elég okos az ember, hogy igaza valósággá váljon. De mindent megtehetünk, hogy legalább hasonlítson.