Egy okkultista honnan tudja, hogy létezik?

Èn nem igazàn tartom magamat okkultistànak csak nagyon régőta meditàlok. Soha nem foglalkoztatott ez a lètezès kèrdès egèszen addig ,amìg egy meditàciò közben meg nem làttam sajàt magamat.

Tudtam magamròl ,hogy az àgyon fekszem ès az a mâsik èn odajött hozzàm, belehajolt az arcomba a szemembe nèzett mosolyogva majd elfordult ès a fekete tèrben eltűnt. Ezek utàn elgondolkoztam ,hogy most akkor,hogy is van ez ? Mivel előtte màr az ellenkezőjèt is megtapasztaltam ,màr hogy làttam magam, ahogy fekszem az àgyon ès a plafon magassàgàbòl nèztem le magamra szòval ez az itt is vagyok ès ott is egyszerre èrzès. Inkàbb nem ìrom le milyen gondolatok kavarogtak bennem hetekig ezek utàn.

Mikor elbizonytalanodok ,hogy az a szituàciò èppen a fizikai testben törtènik e vagy sem ,amiben az adott pillanatban benne vagyok,jó erősen megcsìpem a sajàt karomat,a fàjdalomtòl aztàn mindig ràjövök ,hogy ez bizony a fizikai test .

Nem grimfox vagyok, de elmondom.

Mivel ez az egyetlen tapasztalatom, hogy létezek egy fizikális világban.

Mások is élnek rajtam kívül és nélkülem is léteznek.

Ennyire egyszerű.