Miért mondható kevésnek az ismertsége a társadalomban annak, hogy a kvantumfizika bizonyította a tudat elsődleges szerepét az anyag felett?

A kvantumfizikat olyanok ertik altalaban akiknek volt valamilyen spiritualis, misztikus, pszichedelikus vagy hasonlo benso atelesuk, elmenyuk. Az emberiseg nagy resze vallasos vagy ateista es nincs ideje (gurcolnek) se kedve (lustak) ilyen dolgokkal foglalkoznia.

Magyarorszagon raadasul olyan a beallitottsag, hogy a multat ajnarozzak; a kvantumfizika/spiritualitas pedig a jovo fele nyit.

aham, jó a kisfilm.. Bohr leírta többször is: a részecskék máshogy viselkednek, ha figyelik őket:)))

Nagy tudat. Talán mindenkinek vannak olyan élményei, amikor nem tükrözött, nem duális élő tudati folyamatot él át. Az ihlet, az intuíció pillanatai. A kérdésre: mert elborította a világot a materialista semmitmondó áltudomány, azért. Tudati eredetű minden létező. Akkor is, ha most minden kisstílű materialista áltudós lepontoz, akkor is.

Zoltán

Nagyon remélem, hogy valójában nem kvantumfizikával foglalkozol, mert rohadtul semmit nem konyítasz hozzá.

A (késleltetett választásos) kvantumradír kísérlet a dekoherenciáról illetve rekoherenciáról szól, és semmi köze a tudathoz. A lényegük, hogy ha képes vagy egy két makroszkopikus állapot szuperpozíciójában lévő kvantumfizikai rendszer állapotáról szóló információt még annak makroszkopikus szintre történő kikerülése előtt (azaz a dekoherencia megtörténte előtt) megsemmisíteni (vagyis kiradírozni - innen a kísérlet neve), akkor az nem ugrasztja be a rendszert a szuperpozícióból egyik makroszkopikus állapotba sem. Mindkét kísérlet erről szól, semmi másról. Csak a késleltetett választásban megvan az a pikantéria, hogy az információ kitörlése a szignál fotonok detektálása után történik. Mivel azonban addig nem tudsz ránézni ezen szignál fotonok által kirajzolt képre, amíg az idler fotonokból származó infóval nem rendelkezel (vagyis, hogy melyik mérés előtt volt törlés, és melyik előtt nem), addig az interferenciaképről szóló információ a rendszerben marad. A mérés tehát akkor fejeződik be, amikor az idler fotonok is becsapódtak, és te utólag ki tudod válogatni, hogy mely szignál fotonok alkotják az interferenciaképet, és melyek a sima diffrakciósat.

Az a kérdés, hogy a kvantumfizikai rendszerek mérésekor miért csak mindig egy makroszkopikus állapotban látjuk a rendszert, és sosem ezek szuperpozíciójában, egy ettől független kérdés, és éépen ennek magyarázatára születtek meg a dekoherencia elméletek. Talán ajánlanám Maximilian Schlosshauernek a "Decoherence and the Quantum-to-Classical Transition" című könyvét. Az majd ráncba szedi a felületes ismereteidet a témáról.