Ti ezt hogy élitek meg? (magány)
Sziasztok!
20 éves srác vagyok és a Gimnázium óta szinte senkivel nem tartom a kapcsolatot mindössze 1-2 alkalommal voltam 1-1 barátomnál (kb félévente).
Dolgoznom kellett, hogy segítsem a családomat az anyagiakban de időközben azt vettem észre, hogy egyre csak veszítem el a kommunikációs képességemet és lassan már beszélni sem tudok pedig a suliidő alatt be nem állt a szám és nagyon népszerű srác voltam a baráti társaságomban.
Most egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány emberrel tartom a kapcsolatot akiket a barátaimnak tudhatok de mégsem találkozom velük mert mindenki dolgozik és senki nem ér rá amikor épp nekem van egy szabadnapom.
Én mindig is egy erős személyiségnek tartottam magam akit nem lehet megtörni vagy ilyesmi de ez a helyzet ami lassan már egy éve megy ez nekem olyan új, hogy nem tudok vele azonosulni.
Ti ezt hogy élitek meg akik velem egy idősök vagytok és hasonló helyzetbe kerültetek? Hogy lehet kibírni barátok nélkül? (barátnőről nem is beszélve)
válasza:Te annyival előrébb voltál mint én hogy pl nekem szakmai sulim volt 20 éves koromig, csak srác osztályok voltak.
Kibírtam az éveket, amikor munkába álltam, volt egy csaj kavartunk valameddig, utána ráuntam. Lett jogsim az autózás leköt, vannak kisállataim, egy macskám, velük jól érzem magam.
Senki nem mondta hogy ki kell bírni, csak én azt vallom hogy ha nincs lehetőség ismerkedni(gondolok itt olyan barátságra ami munkán kívül is fenntartható) akkor nem sok értelme van erőn felül keresni kutatni. Sokszor jobb egyedül.
25F
válasza:komoly milyen világot élünk....
tudod én mindig próbálok pozitív lenni de az esetek 90%-ában nem úgy jönnek a dolgok ahogyan azt eltervezem
neked is kívánok bármi ennél jobbat ;)
válasza:20 éves vagyok tehát (matematikai alapon) egyértelműen nincs felsőfokú végzettségem és az a tapasztalatom, hogy egy munkáltatót sem érdekli, hogy érettségizett vagy nekik csak az számít, hogy mennyi a munkatapasztalatod vagy milyen szakmád van stb...
Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy sehol nem tudtam megmaradni mert hiába végeztem a munkámat 200%-os teljesítménnyel és odafigyeléssel mindig én voltam az új gyerek akibe bele kell rúgni napi szinten és ezért sűrűn kényszerültem arra, hogy munkát váltsak remélve, hogy találok jobbat, kedvezőbbet és testhezállóbbat.
A munkában nekem amúgy sem az volt a célom, hogy barátokat szerezzek, hanem egyedül a megélhetés tartott ott. Le is írtam, hogy a fő gondom azzal van, hogy az állítólag meglévő barátaimmal szinte alig tartok fenn szorosabb kapcsolatot és ez két éve így van már de egy éve érzem igazán a súlyát...
válasza:Engem kb 4 éve közösítettek ki a haverjaim. Azóta próbálkoztam más emberekkel barátkozni, de nem sikerült. Nem voltam nekik szimpatikus vagy nem tudom.
Én még "legalább" nem is azt csináltam hogy vártam a csodát, hogy majd valaki barátom akar lenni, hanem úgy gondolom tettem is érte, próbálkoztam barátkozni, eredménytelenül. Én már beleuntam. Nem tudom hogy pont csak rosszaknál próbálkoztam-e, de már nem is érdekel. Nincs senkim akit barátnak/havernak nevezhetnék.
Szóval válaszolva a kérdésre, elég kilátástalanul. Kezdek lelki betege lenni ennek, legszívesebben nem is élnék (ezt más problémáimból adódva mondom, nem azért akarok kihalni mert nincs egy haverom se).
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!