Egy ideje mintha csak csúsznék le a lejtőn mit javasoltok?

Barátkozz meg a magánnyal, nem olyan rossz az.

Arról tudok nyilatkozni, hogy éreztem úgy, hogy nem bírok felkelni az ágyból, nincs miért. Az én életem is egy nagy lejtő, és elég valószínű, hogy nem fog változni, csak lefele megy, de én beletörődtem, elfogadom.

Te látom nem akarsz, akkor talán próbálj újból olyan lenni, mint régebb. Találj, tűzz ki célokat, akár kicsinyeseket is, és csináld meg. Ezeken kívül nagyon sokat nem tehetsz.

Teljesen így érzek én is, viszont én már 27 éves vagyok, és ha visszanézem az elmúlt 7 évet, akkor tulajdonképpen így is éltem le. Persze rengeteget próbálkoztam, hogy jobb legyen, de most értem el azt a pontot, amikor már nem tudom értelmezni az egészet, mi is folyik körülöttem. Konkrétan arra gondolok, mintha lenne egy külső behatás, aki nem szeretné hogy nekem boldog életem legyen. Totális, semmi üres az életem. 3 hónapja felmondtam a sz@r munkahelyemen, nincsenek barátaim, barátnőm hosszú évek óta, már nem is tudom milyen az a ölelés, vagy jó szó. Egyedüli ember akivel jól kijövök, és nagyjából megtudom beszélni a dolgaimat az anyám, de ez meg milyen már? Oké, nem szégyellem, de minimum én már ilyen idős korra azt vártam el, hogy legyen egy barátnőm akivel a jövőnket tervezgetjük. Hol fogunk lakni, milyen kert lesz, hány gyerek, milyen munkába bele fogni stb. Néha meg összejönni a haverokkal egy délutánra dumálni, esetleg közös programokat szervezni. Sajnos ez nagyon elszomorít, ma kifejezetten ilyen depressziós hangulatom volt, főleg hogy ma volt a születésnapom, és gyakorlatilag a szüleimen kívül senki nem köszöntött fel. Hány inger, hasmenés, émelygés volt rajtam egész nap, most meg úgy fel pangáltam magam, hogy aludni se tudok.

Őszintén nem tudok mit tanácsolni neked, de egy nagy előny a kezedben van. Hogy mocskosul fiatal vagy, és még akármerre futhat az életed, bárki lehetsz. 19 év az még semmi. Oké, egy 40-es mondhatja ugyanezt nekem, de az azért már nem olyan. Most kéne építenem a karrierem és a kapcsolataim. De még egy darab szerszámom sincs hozzá, olyan mintha a nagy üres puszta közepén léteznék.

Barátok, nekem is ilyenek voltak, csak sajnos én túl sokáig kitartottam mellettük, utána meg már nem tudtam egyszerűen új barátokra lelni, mikor ők kiszakadtak az életemből. Hagyd őket a francba, engedd el őket, vagy épp ellenkezőleg fogd őket össze, erősítsd meg a baráti kört. De azt már csak te érzed, hogy melyiket kell tenned, a kettő között nem jó tengődni.

19 éves vagy, gondolom, már leérettségiztél. Nem mentél továbbtanulni, vagy valami szakképzésre? Mindenhol lehet új embereket megismerni. Attól, hogy nem vagy párkapcsolatban, nem kell egyedül lenned és a barátaidat is megválogathatod. Én még gimibe járok, de az utóbbi évek alatt sok változáson estem át. Rádöbbentem, hogy eléggé "egyedül" vagyok úgymond, hát a magam szerencséjének a kovácsa lettem. Igaz, nem vagyok mindenkivel puszipajtás, de jó barátokra leltem.

Igyekezz az emberekkel mélyen beszélgetni és sose hagyd, hogy csak felszínes kapcsolatokkal kötődj a környezetedhez. Időnként csinálj magadnak Te egy programot. Én is gyakran elhagyom magam, ha nincs semmi kitűzött kötelességem vagy találkozóm az ismerőseimmel. Az időbeosztás és a céltudatosság fontos ilyenkor. A legfőbb célodat pedig éppen ezért nem szabad feladnod! A családod biztosan melletted áll, hát meríts belőlük erőt. Közben pedig ismerkedj a környezeteddel és légy nyitott! Én még ismerkedem a nagybetűs élettel, de Te már ott állsz a küszöbén! Most kell megalapoznod a jövődet, nem szabad csak úgy kóvályogni! Menj, tanulj vagy dolgozz (elsődleges kötelesség) és mellette szólítsd meg azokat, akikkel gyakran találkozol a mindennapjaid során és jó lenne megismerni őket. A régi (igazán jó) barátaiddal pedig tisztázd a dolgokat. Mondd el nekik, hogy nehéz számodra ez az időszak és szükséged van a támogatásra. Az őszinteség meghatja az embereket és elgondolkoztatja (de akkor se szánakoztasd meg őket, mert akkor tényleg könnyen kihasználhatnak - ha minden fél egyenlő, akkor nem lehet ilyesfajta probléma).

A rossz múltadat pedig csak akkor titkold, ha tényleg szükséges. Az a múlt, és ha tanultál belőle és már megváltoztál, ha nem esel ugyanolyan hibákba, akkor nem számít. Néha mindenki csinál rosszakat (ki nagyot, ki kisebbet).

Remélem tudtam segíteni! Sok sikert az életben!

Fejleszd az érzelmi inteligenciád. Tanuld meg feldolgozni az érzelmeid. Felülkerekedni rajtuk. Éld át a dolgokat és nem fogsz mindenhonnan menekülni,ha előkerüla multad. Elfogadod. Együtt tudsz vele élni. És ha így lesz nem érzed kellemetlenül magad,hogy elbújj.

Ha kell menj pszihológushoz. Talán segít elérni ebben a irányban fejlődést.