Mindenhonnan kilógok a sorból és már nem bírom, mit tegyek?

Sok sikert. :)

szia :) velem ugyanez van.A szüleim psziológusok és az inteligencia szint ugyebár örökölhető nekem meg adatott az a szerencse hogy ez megkaptam tőlük.Mivel a családomban nagyon nagyon a problémák elég sok élettapasztalatot szereztem az utóbbi 2 évben így én is kilógok a sorbol mert az osztálytársaim értetlen barmok,de olyan szinten hogy egy ,,barátnőm" elkísér a fodrászhoz erre kidob egy virágcserepet az 1. emeletről vagy 13 éves létére belepisilt a kertünkbe :p.De megoldás mindig van: barátkozz nagyobbakkal.Nekem az úszócsapatomban 16-tól vannak az emberek és velük érzem a legjobban magam :)

*nagyon nagyok

Velem is ez van, mindig is ez volt. Múltkor elég jól elbeszélgettem a szünetben egy tanárral, utána oda mentem egy társasághoz ahol nem tudtam megszólalni, nem volt közös téma. Elég rossz az életem, a szüleim tehetetlenek és mindent nekem kell intézni iskola és néha még munka mellett is. Másoknak könnyű az életük, el vannak az egyetemen, reggel felkelnek, bemennek az iskolába, hazamennek, nekem suli után van mikor órákat kell csatangolni még vagy gyakran az is előfordul, hogy több településre kell egy nap bemennem vagy többször kell fordulnom. Mindezt 20 éves férfiként.

Annyit kell csak tenned, hogy NEM FOGLALKOZOL a környezeted véleményével...Amennyiben a MEGGYŐZŐDÉSED AZ, hogy AKÁRKI AKÁRMIT IS MOND, NEM TE VAGY A "HÜLYE" HANEM ŐK, akkor minek bosszantod magad a többiekkel??? Meg mit foglalkozol velük? Meg minek veszed még emberszámba is őket? Nézz át rajtuk valóságosan is, de legfőképpen LÉLEKBEN...Vedd úgy, hogy a környezeted holmi legyekböl áll csak, amik/akik tömegesen röpülnek a trágyára, és boldogan nyalják-falják, viszont TE nem "légy" vagy, hanem egy PILLANGÓ aki virágrol-virágra repül, és finom nektáron él...Ez esetben meg ugyan mit foglalkozol te holmi "legyekkel"??? Egyék ők is ami NEKIK ízletes, te meg edd azt, ami NEKED ízletes aztán így mindenki eszi azt, ami szerinte a finom...Te is, meg ők is,és így akkor gond egy szál se...ENNYI A LÉNYEG...Mással meg ne is foglalkozzál...Éshát legfőképpen SOHASE LEGYEN MÁSOK FELÉ MEGFELELÉSI KÉNYSZERED...MINDIG a saját utad járd csak, ne azt nézd, hogy más milyen úton indult el, és merre tart...

Ahogy elnézem, a fő probléma ott van veled, hogy NEM BÍZOL IGAZÁBOL MAGADBAN...Mert ha BÍZNÁL, fel se merülne ilyesmi nálad, hogy "gyakran nehéz leküzdeni a megfelelési kényszert, meg a mások leizélését"...Amúgy miként lehet az, hogy unatkozni szoktál? Nincs valami számodra kellemes hobbid semmi? ENNYIRE kötődöl más emberekhez? Ha meglenne nálad a "nem én vagyok a hülye hanem ők" életérzés, és bizonyosság, akkor szerintem nem hiányozna neked annyira mások társasága...Jól el lennél egyedül is a gondolataiddal-hobbiddal-kedvenc szokásaiddal, és CSAK OLYANKOR HIÁNYOZNA MÁSOK TÁRSASÁGA ha "rokonlélekre" lelnél véletlenül,valahol...De a jelek szerint nálad nem ez a helyzet, és ez okozza a problémáidat...

Továbbra sem értem hogy MIÉRT FOGLALKOZOL ENNYIRE MÁSOKKAL,meg hogy megpróbáltasd magad elfogadtatni másokkal...A jelek szerint a sajátos viselkedésed,és a természeted miatt tudat alatti komplexusaid lehetnek, és tudat alatti megfelelési kényszerek, meg titkos vágy arra, hogy ELFOGADJANAK, és befogadjanak a különböző baráti társaságok...A jelek szerint NEM ÉRTETTED MEG AZT, amiröl fentebb írtam...Hát ha egyszer TE TUDOD BIZTOSAN,hogy te egy "csodaszép pillangó vagy", aki finom nektárral táplálkozik, akkor vajon MIÉRT(!!) szeretnél BEILLESZKEDNI(!!) tudat alatt, vagy tudatosan holmi "trágyazabáló legyek csordájába"????? Ha egyszer az ilyen emberek FÖLÖTT ÁLLÓNAK ÉRZED MAGAD, akkor vajon MIÉRT szeretnéd az Ő TÁRSASÁGUKAT??? Van egy rossz hírem sajnos:ADDIG, amíg MAGADBAN nem fogod érezni azt, hogy TE FELETTE ÁLLSZ a többieknek, akik szerint TE KÜLLÖNC VAGY, és tulajdonképpen egy "hülye", és ezért kiközösítenek, addig nem fogod meglelni sohasem az egészséges önbizalmadat, és lelki nyugalmadat-szilárdságodat...Miért nem érzed azt, hogy FÖLÖTTE ÁLLSZ A TÖBBIEKNEK? Szégyenled talán a természetedet? Vagy barátokra vágyol MINDENÁRON? (Ha esetleg barátokra vágyol mindenáron, akkor állj a dolgokhoz úgy, hogy CSAKIS OLYAN SZEMÉLY ALKALMAS ERRE A SZEREPRE, aki olyan természetü mint amilyen te vagy...A többiekkel esély sincs baráti kapcsolat kialakítására, úgyhogy szerintem felesleges arra érdemtelenre pazarolnod a figyelmedet bármikor is...Szóval hagyd szerintem a különböző baráti társaságokat, és beszélgetőköröket, és inkább PRÓBÁLD MEG ÉLES SZEMMEL FIGYELNI a környezetedet, hogy HOL BUKKAN FEL OLYAN VALAKI, akinek OLYAN A TERMÉSZETE MINT A TIED...Aztán ha találsz valahol ilyen személyt, AZZAL AZ ILLETŐVEL PRÓBÁLJ BARÁTSÁGOT KIALAKÍTANI,a többieket észre se vedd, és csak annyit kommunikálj velük AMENNYIT FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES...)