Ez csak a tinédzserkor átka, vagy tényleg ilyennek születtem? (több lent)

Szia!

Elég jól értek az emberek megváltoztatásához, ha gondolod, szívesen segítek, csak írj privátot, persze csak ha akarod. :D

(Sok gyakorlatom van benne, például osztálytársamnak is én vagyok az egyik 'iránytűje', mivel a családjából nem él senki, valamint több embernek sikerült a gondolkodásmódját megváltoztatnom, ami által túl tudta tenni magát az ilyen problémákon.) ;-) Kitartás!

Részben ez a kamaszkor velejárója, de ez megközelítés kérdése.

Hogy mi okozza ezt? Azt nehéz megmondani. A legtöbb esetben gyermekkori traumák, a szülők kisajátító, kontrolláló viselkedése, a szülők kishitűsége, bántalmazás lehet az ok, ami miatt ezt a szerepet veszi fel valaki. A gyermekek könnyen befolyásolhatóak, és ezt a kisebbrendűségi komplexustól szenvedő szülők rendszerint ki is használják. Persze, gyermekként ebből semmi nem tűnik fel, hiszen a gyermek szemében a szülő önzetlen, megbízató és feltétlen szeretettel viseltet a gyermeket iránt.

A kamaszkorban viszont beállnak bizonyos változások a gondolkodásmódban. A szülő már egyre kevésbé látszik tökéletesnek. Fény derül a stiklikre, a szülők hazugságaira, a kihűlt kapcsolatra, bizonytalanságokra. A kamasz ilyenkor teljesen elveszti a bizalmat a szülőkben, főleg, ha erre a szülő még rá is játszik. A szülő dolga nem az, hogy korlátozzon, hanem az, hogy ellásson amíg gyermek vagy, és megpróbáljon némi tapasztalatot átadni. Fel kell készítenie az önállóságra. Ez egy hatalmas felelősség, nem csoda, hogy a gyáva, rossz lelkiismeretű szülő ilyenkor pánikolni kezd. Ilyenkor következnek az ordítozások, a gyermek bántalmazása, másokkal való barátkozás megtiltása, stb.

A helyzet javításához fontos, hogy a szüleidbe vetett bizalmad próbáld új alapokra helyezni - és ezzel nem azt mondom, hogy bízz bennük vakon, akkor is, amikor nem érdemlik meg. Az Ő hibáikról nem te tehetsz! A gyermeki ártatlanság és bizalom elmúlik - szerintem már érzed. És mi marad a helyén? Kétely és bizalmatlanság. Hazugság és önámítás. Ne hagyd hogy így legyen! Fogadd el, hogy sem te, sem a szüleid nem lehetnek tökéletesek. Ne akarj mindenben a szüleidnek megfelelni, engedd szabadon az egyéniséged. Ha el tudod fogadni a hibáikat, akkor idővel képes leszel egyenrangú félként, nem pedig "gazdaként" kezelni őket. Nem akarlak áltatni, ez évekbe telik, viszont kifizetődő, a felnőtté válás szempontjából.

"gépfüggő vagyok, hazajövök suliból rögtön az az első h kapcsolom be, és este 9-kor, vagy legkésőbb éjfélkor kapcsolom ki, akkor is azért mert álmos vagyok (de már annyira h fáj a fejem). Ez úgy ahogy "enyhítette" a fájdalmamat, tudtam hova menekülni a "tökéletes" emberek elől akik állandóan piszkálnak... "

Ezt nem a szüleid mondták neked? Egyébként, ez egy teljesen logikus és érthető menekülési folyamat. Nem hiszem, hogy 14 évesen még függőségről beszélnénk, viszont erre nincs tüneti kezelés. Ha szembe nézel a félelmeiddel, akkor elmúlik a fejfájásod, és aludni is jól fogsz, ellenben ha folytatod a menekülést, akkor tényleg függőség alakulhat ki. Én a helyedben erre nem koncentrálnék még annyira, 14 évesen, mert ahhoz hogy igazán ott tudj lenni, igazán élni tudj, és élvezi az életet, ahhoz nem az kell, hogy abbahagyd a gépezést, hanem az, hogy megszűnjenek a félelmeid. Emiatt én javaslom, hogy fontold meg a pszichológus felkeresését. Ha a szüleid nem nézik jó szemmel, hogy pszichológushoz akarsz járni, egyszerűen mondd meg nekik az igazat: ártanak neked azzal, hogy nem engedik.

"Már ott tartok, h tükörbe se merek nézni, mert egyből a hibákat látom, pl: nem áll jól a hajam, a bőröm is h néz ki, stb.. undorodok magamra mosolyogni a tükörbe, meg amúgy is, fogszabályzó kell, mert előre állnak a fogaim..."

Sajnos ez is tipikus. Nem akarok nyers lenni. 14 éves vagy. 14 évesen sokan ilyenek. Dr. Csernus Imre pszchiáter erre azt mondaná egyszerűen: lúzer. De én nem értek vele egyet. Abban igaza van, hogy ez egyéni döntés kérdése. Viszont nem lehet valakit megítélni a gyermekkori döntései miatt, hiszen akkor még minden a szülők körül forgott. Persze, ha 25 évesen még mindig itt tartasz, akkor már nagy baj van. De egyelőre ami zajlik, az egy teljesen érthető és normális folyamat, és az előre megjósolható válasz a szülők nevelési módszereire. Ellenben a szülőktől egyre kevésbé függessz, ami azt jelenti, hogy ezt a problémát is fokozatosan, évek munkájával le tudod küzdeni. És ehhez semmi nem kell, csak a hit szikrája. Az önhitet újra és újra el fogod veszíteni, és bizonytalanná válsz. Ellenben, amikor érzed a szikráját, akkor ragadd meg, és tápláld. Tápláld a tüzet, ahogy csak erőd tartja. Lehet, hogy újra és újra kihuny, de te majd újra és újra rájössz, hogy megvan még benned, és újra táplálni kezded. Idővel észreveszed, hogy természetes a jelenléte, és kezdesz boldog, elégedett lenni, igaz egyéniség. Így igazi vérbeli nő válhat belőled. Szóval két út van: 1. Küzdesz, kockáztatsz, és hatalmasat kaszálsz. 2. Nem változtatsz semmin, magadba fojtasz mindent. És itt következik az, amikor Csernus Imre pszichiáternek igaza lesz. De ettől te még távol állsz. Még választhatsz.

(folytatom)

(folytatás)

Hogy hogyan lehet a "tüzet táplálni", az önhitet fejleszteni? Vagy feltehetném úgy is a kérdést, hogyan lehet az önbizalmat fejleszteni? Nos, lehet hogy érdekes lesz a válasz, de úgy, hogy megbízható leszel. Ez egy hosszú folyamat, de ha megbízható vagy, akkor magadban is bízni fogsz.

Biztosan volt már olyan, hogy barátok, ismerősök hívtak volna valahova, de te otthon maradtál. Ez megrendítheti a bizalmat. Soha ne mondj igent olyan meghívásra, aminek nem is akarsz igazán eleget tenni. Ha előre tudod, hogy nincs kedved elmenni, ne is mond igent. Legyél megbízható. Biztosan volt már olyan, hogy éhes voltál, mégsem készítettél magadnak ételt, inkább éhes maradtál. Tanulj meg elkészíteni egyszerűbb ételeket, és ne légy rest magadról gondoskodni, ha éhes vagy. A főzés egyébként is felemelő érzés tud lenni, és önbizalmat add. Érdemes lenne kipróbálnod. Egyszerűen próbálj amennyire lehet, a korodnak megfelelően önálló és megbízható lenni. Ez egy hosszú folyamat, csak kis sikerélmények kísérik, viszont már hónapok után érezni fogod a változást. Évekbe telik, de a magbízhatóság elvezet az önbizalomhoz.