Miért nem tettem meg?

Nem vagyok vallásos, de szerintem se megoldás az öngyilkosság. Az életben vannak rossz dolgok, de ahogy írod ezt nem kell bemutatni. Nem hinném, hogy az életed kioltásával bármi is javulna azon kívül, hogy te is egy üres űrt hagysz magad mögött.

A leírtak alapján gondolom az a tipikus szociális életet élő sem nagyon lehetsz, viszont szerencsére a mai világban már egy név mögé bújva tudsz beszélgetni emberekkel és tudsz könnyíteni a lelkeden. Hogy a gondjaid megoldják? Nem. Támogatni tudnak jó szavakkal? Igen.

A jogosítvány megszerzése az életedben csak egy kis kihívás, ami kezdetnek tökre jó lehet. Ne hagyd annyiba. Csináld meg csak azért is. Nem ismerlek és nem tudom mihez értesz, de szerintem tudsz még sikereket elérni abban amihez értesz. Főleg ahogy írtam itt az interneten. Nem azt mondom, hogy dráma show-t kell nyitnod TikTokra, de ha van egy jó szakmai ismereted csatlakozz ilyen közösségekbe és foglalkozz ezzel, legyen a hobbid és később a hivatásod. Szakmai kapcsolatok könnyen előre lendíthetik az életed.

Szerintem nem hibáztál, sőt jól tetted, hogy nem ártottál magadnak. Kitartást és minden jót kívánok neked anonim barátom.

Szia! Nekem életemben egyszer jutott eszembe az öngyilkosság, pár hónapja. Ugyan ezt éreztem. Csak ültem, nyugalmat éreztem és nem érdekelt semmi, még a kisbabám sem. Csak arra gondoltam, hogy megszűnik minden és vége, a többivel nem nekem kell foglalkoznom. Átgondoltam mindent (akkor hagyott el a férjem minket egy másik nőért, pedig rengeteget harcoltam érte). Szinte egész éjjel fent voltam. Reggel borzasztó hangulatom volt, egy kanalat nem volt erőm megemelni. Hívtam anyukámat, hogy jöjjön a babáért és értem. Több napig a gyerkemhez nem volt lelkierőm nyúlni. Viszont az öngyilkosság nem jutott eszembe többet azóta sem.

Szerintem mindenkinek az életében van egy nagyon mély pont, ami szinte csak egy pillanat, amikor azt gondolod, hogy belefáradtál és véget vetnél ennek az egésznek.

Valahogy mégsem tettük. Valami, egy kis remény még mindig él bennünk. Én sem mentem pszichológushoz, nem is szándékozom. Lassan exférjem mindezt nem tudja. Mondtam neki legutóbb, hogy szülés utáni depresszióm volt, háromszor összeestem, ő pedig nem foglalkozott velem egy percet sem, inkább viszonya lett mással.

Ami nekem segített, hogy most ámbár anyukámnál vagyok a gyerekkel, kerestem részmunkaidős állást, fogyókúrázom, mozgok és rengeteget vagyok a gyerekemmel. Össze kell szedni magunkat, olyan rövid az élet, hogy befordulva töltsük.

'Szerintem mindenkinek joga van eldönteni, hogy meg akar e halni, előbb utóbb úgyis meg fog.'

Szerintem igazad van, jogod van bármikor meghalni. Jogod van dönteni az életedről vagy a halálodról. Jogod van eldönteni, hogy le akarsz-e vizsgázni, akarsz-e még esőben sétálni, látni ezt-azt a világból, boldognak lenni? Ha úgy döntesz, hogy igen, akkor pszichológus, segélyvonal, vagy példaként a 3.

Ha úgy döntesz, hogy nem, akkor öngyilkosság. Mi ezzel a probléma? Ki akar téged meggátolni a szabad döntésben?

#5 vagyok. Hát nincs, persze.

Megpróbáltam úgy fogalmazni mint a menők mint azok akik szerint egy ilyen fajta mentális probléma annyival kezelhető, hogy elmegy buliba meg szed fel valami párt. Valamiért 0%-ot kaptam, pedig úgy álltam hozzá mint a társadalom az ilyen emberekhez lényegében nem fordítunk jelenőséget a mentális bajok felé , tele spameljük a híreket is a lelki segély teló számával meg fordítgatjuk szakemberhez , csak az a baj, hogy az nincs csak pénzért elég drága pénzért és aki valóban nehéz helyzetben van annak opciói kevesek ezt a problémát pedig szönyeg alá rakjuk.

Az a helyzet hogy semmi baj nincs veled a világ a sz@r amiben élünk aki pedig erre ráébred az "depressziós" és mehet a gyógyszer meg a terápia meg az a sok közhely amit mondani szoktak az élet "pozitív" oldaláról. Én már végig jártam ezt az utat régebben a pszichiátria volt a második otthonom annyit voltam ott hogy a személyzet már családtagként kezelt :D

Az öngyilkosság lehet a megoldás talán az egyetlen csakhát ugye megvagyunk áldva a legalapabb ösztönünkel ami a túlélésért felel és nem egyszerű azt felülmúlni puszta gondolatokkal hogy te megakarsz halni. Én is próbáltam 2 szer.

Szerintem nincs olyan ember aki ne gondolná meg magát mielőtt megtenné csak akkor már késő amikor beüt a gyógyszer vagy már zuhansz a 10edikről már nem birod vissza csinálni.

De mindenesetre ezt az állapotot fel lehet úgy is fogni hogy előnyödre váljon hisz nincs veszteni valód bármi is legyen ott a biztos halál ami megszabadít ettől az életnek nevezett börtöntől.

A létezésünk csupán csak egy rossz vicc és sajnos ezen már nem birok tovább nevetni

Olvasva a soraid majdnem sírva fakadtam.

Hány éves vagy?

Én nem értettem sose, miért látnak az emberek kiutat az öngyilkosságban.

Aki megteszi az gyáva és menekül az élete elől. Megszűnik létezni, de mi lesz utána?

Mi lesz azokkal akiket magadra hagysz?

Tessék felállni, küzdeni!

tegnap 13:00

Egyáltalán nem biztos, hogy gyáva. Ez egy beskatulyázó ítélkezés, pontosabban előítélkezés, hiszen nem is ismered őt.

Simán lehet, hogy csupán totál reménytelen, nincs semmi reménye, vagy ha úgy tetszik, teljes meggyőződése az, hogy nem lesz jobb az élete, sőt, az csak egyre rosszabb lesz, és ellehetetlenül, az idő meg totál részletkérdés.

Te gyáva vagy, ha én azt mondom, hogy bújj bele az égő kemencébe, de te azt mondod, hogy nem teszed? Éppen így lehet, hogy ő sem gyáva, csak nem szeret, nem akar szenvedni.

Vannak, akik egyáltalán nem tudnak örömöt, szeretetet érezni, nekik elég nehéz igazi motivációt adni az életben maradáshoz.

Lehet, hogy nem is szerették, lehet, hogy csak bántották, és lehet, hogy tök egyedül van.

Aztán szoktak egy könyvre is hivatkozni, amit sokan nagyon komolyan vesznek, sokan meg mesének tartják. Ez se biztos, hogy meghatja.