Laknál falun vagy vidéken? Miért/Miért nem?

Egy pestinek Debrecen is vidék, nem?

Minden elérhető. Szeretek itt élni.

Én nem laknék nagyvárosban.Pesttől 30km-re lakom és tökéletes.Utáloma nyüzsgést,a nagy forgalmat,a szmogot,és a rohanást.Inkább kelek arra hogy nyírják a füvet a ház előtt,és az illata szivárog be az ablakon,közben csicseregnek a madarak,minthogy egy panelszarban lakjak a nagy szürkeségben. :)

Amúgy a pestieknek minden vidék,nekem az ahol tyúkok kapirgálnak a kertben,és öregasszonyok ordibálnak az utca egyik oldaláról a másikra. :D

Én vidéki vagyok, 30 ezres kisvárosban nőttem fel. Nagyon szeretem. 1,5 éve költöztem Pestre az egyetem miatt, előtte is járkáltunk fel, főleg a pesti éjszakába, de ott lenni 24/7-ben nagyon fura volt. Aztán mindig mikor hazajöttem pénteken, rosszul éreztem magam, nem volt nyüzsgés, alig volt ember az utcán. Mikor felmentem, meg hirtelen rossz volt belecsöppenni a nagyvárosba ismét, de mire elértem az albérletig megszoktam.

Ebben a tanévben kevesebb órám van, így nem költöztem fel. Heti 2-3x buszozok oda-vissza, és egy év ott élés után már nem is érzek különbséget a kettő között egyáltalán. Annyi idő alatt át tudok szellemülni, amég a buszon ülök. Mindkettőt imádom, mindkettőnek megvan a varázsa, nem tudom kijelenteni melyik a jobb.

Viszont egyik nagymamám egy kis faluban lakik, na azt nem viselném el semmi pénzért. Az nagyon rossz, 2-3 bolt van az egész településen, semmit se tudsz venni, nagyon elmaradottak az emberek, nincs egy normális szórakozóhely, egy normális iskola, nincs kórház, normális orvosi ellátás, rendőrség, semmilyen rendezvény, a legnagyobb épület is a 3 szintes családi ház. Na meg a mindenki ismer mindenkit, és mindenki tud mindenkiről mindent dolgot is eléggé visszataszítónak tartom. Kisgyerek koromban hetente, most 2-3 havonta járok arra, és olyan emberek akiket életemben nem láttam, jobb önéletrajzot tudnának írni mint én saját magamról. Nekem az abszolút nem jön be...

Utolsó vagyok. Még annyit, hogy azt vettem észre, ha falun vagyok, és olyan emberek között mozgok egész nap akiket ismerek, akkor is elveszettnek, egyedül érzem magam. Pesten pl. fél évente 1x futok össze véletlen ismerőssel, amint kilépek egy közösségből, senkit se ismerek, de mégsem érzem magam egyedül. Baromira tetszik, bkv járatokon, utcán mászkálva random embereket megnézni, ki lehet ő, ugyan mit csinál, honnan jön, hova megy, ha látok egy szép lányt, jó ránézni, talán vissza is mosolyog, ha meg flegmán vagy kellemetlenül viseli a szemkontaktot, nevetek magamba egyet a szituáción. Rengeteg hülye, bolond ember van, szinte percenként el tudnám röhögni magam. Megvan a veszélye is, tudnod kell milyen arcoktól maradj távol, folyamatosan pásztázod a terepet, és ez is kihívást jelent. Mindenféle emberrel találkozol, gazdag, szegény, szép, csúnya, kicsi törpe, 210-230 centis fazonok, néger, ázsiai, nagy mellű, vékony, kövér, 100kg száraz izom, bohócok, aluljárós bűvészek, utcai árusok, hírességek, prostituáltak, gengszterek, plázacicák, plázakandúrok, rengeteg vicces, kellemetlen, érdekes szituáció. Lehet úgy is közlekedni Pest utcáin, hogy csak a koszos büdös hajléktalant, bunkó, veszélyes cigányokat, agresszív bőrfejűeket veszed észre, meg meglátsz egy ku_át, és azon filózol, hogy fú ő most milyen rossz ember, mert hogy mit tesz. Meg lehet úgy is, hogy ezeket elkerülöd, ami számodra érdekes, vicces azt beengeded, és meglátsz egy prostit, nem fanyalogsz, hanem poénból még rá is vigyorogsz, aztán röhögsz egyet a reakción 2 perc múlva. SZERINTEM sokan rosszul kezelik a nagyvárosi közeget, és görcsölnek egész nap. Eleinte én is ilyen voltam, de kénytelen voltam megszokni, mivel 1 évig ott laktam. Most már jól érzem magam, szinte felér egy lórúgásnyi adrenalinnal mikor reggel 6-kor egyik pillanatról a másikra, beindul a nagyváros zaja, a nyüzsgés.

Falun kimegyek az utcára, és kiket látok? Semmi extra, mindenki egy egyszerű paraszt ember (nem rossz értelemben írtam), mindig ugyan azok a sztorik forognak, évtizedek múltán is, semmi nem történik az utcán, mivel konkrétan senki sincs az utcán. Unalmas, mint ha 4 fal között lennék. Bár mások meg mondhatják, én meg ezt a szitut nem kezelem jól. Végül is jogos, én ilyen vagy, ő meg amolyan.