Mi nők tényleg ilyenek vagyunk?

Szia. Én nő vagyok, de ha nem baj, válaszolok.

Ez azért van, mert sok nő csak akkor érzi magát fontosnak, ha kinyalják a seggét, de közben meg "békén hagyják"

Az oka annak, hogy ellentétes dolgokat várnak el egyidejűleg, az az, hogy utána lehessen a barinőkkel csacsogni, hogy "minden férfi bunkó", meg hogy "elhanyagol", vagy éppen "túlságosan rám telepszik". Az ilyeneket én személy szerint nem nevezném nőnek, inkább valami izének (bocs, de frappánsabb nem megy....) Lehetetlen megfelelni néhányunknak, és utána meg sír a szánk (remélem, nevezhetem magamat kivételnek...)

A nőkkel (saját meglátásom szerint) sokkkkkkkkal nagyobb baj van, mint a férfiakkal.

A férfiak érzelmileg sokkal egyszerűbbek (meg ne bántódjon senki), ha szeretnek, akkor szeretnek, ha nem, akkor nem.

A nők meg, ha szeretnek, nyavajognak, ha nem szeretnek.......nyavajognak. Sajnos ez a helyzet, legalábbis szerintem.

Ez még annyira nem is gáz.

Nem véletlenül nézem le a nőket, elég szétnézni ezen az oldalon.

Aztán jobb esetben max kellemesen csalódok.

Pont ezeken a kérdéseken akadtam ki én is az előbb. Sajnos nem igazán tudok rajtuk röhögni, inkább azon gondolkodtam, hogy tényleg ennyire kifordult a világ, hogy az ilyen dolgokat a gyk-n kell megbeszélni vadidegenekkel, ahelyett, hogy azzal tisztáznák, aki elvileg a legfontosabb számukra?

Számomra nincs olyan probléma, amit ne a férjemmel beszélnék meg. Nagyon primitív dolog a családi dolgokat kibeszélni, az idegenek véleményét részesíteni előnyben, hisz az itt hozzászólók csak az egyoldalúan leírt dolgokra tudnak hagyatkozni. A változásokról talán mindkét fél tehet, de nem a mi dolgunk ezt megítélni.

Én, mint nő, olyan vagyok, hogy imádom, ha a férjem becéz, szeretget, gondoskodik rólam. Egyszerűen rajongok az ilyen megnyilvánulásaiért.

Igen, kicsit én is felelős vagyok ezért szerencsére, mert nem igazán az az ember, aki könnyen kimutatja az érzelmeit mások felé, ezalol én vagyok a kivétel.