Titeket is dühít, ha hazugságon kapnak? Miért?

Engem igen, mert az, hogy kiderül, többnyire abból adódik, hogy a másik fél nem bízik bennem, ezért tesz azért, hogy lebuktasson. Konkrétan felidegesít, hogy azért buktam le, mert a másik ember bizalmatlan volt. És az is idegesít, hogy mindig az van kihozva, hogy a hazugságnak az az oka, hogy én egy xar ember vagyok, miközben semmi szükség nem lett volna a hazugságra, ha tudom, hogy úgy állna a helyzethez, ahogy normális lenne.

Ti is szoktatok így érezni? Hogy azért dühít a lebukás, mert a másik ember tett róla, hogy lebuktasson?

Konkrétabb személyes példa(ha nem érdekel, akkor enélkül is lehet válaszolni)

Csak a családtagjaimnak hazudtam, leginkább csak anyámnak, magáért a hazugságokért soha nem volt bűntudatom, amiket anyunak hazudtam, nem gondolom, hogy azokról a hazugságokról én tehetek. Igaz, soha nem hazudtam azért, hogy megkárosítsak valakit, a legtöbb olyan volt, hogy segíteni akarok, de nem hagyja, nem lehet megbeszélni, ezért inkább elintézem hazugságról, hogy ne tudjon a segítségről, vagy azért hazudok, hogy elkerüljek egy indokolatlan lebaxást. Mármint olyanokat hazudtam, hogy egy jegyemet még nem írták be, elmaradt a vizsga, amikor tudtam, hogy az eredmény olyan, mint amin anyu kiakadna, de van reális esély arra, hogy egy javító vizsgával jobbat is tudok. Általánosban pl a legtöbb hazugságom az volt, hogy nem mondtam el az ötösnél rosszabb jegyeket, mert mindig meg lettem büntetve, letten baxva, hogy meg fogok bukni, mert kaptam egy négyest (Magyarországon, a magyar osztályozási rendszerben). Meg egy ideig a vezetés órám áráról hazudtam, amikor még vezetni tanultam, konkrétabban elhallgattam a 2 ezer forintos áremelést és én fizettem a kis félretett pénzemből.

Ezekben az esetekben lebuktam. Általánosban megkértete a nagybénémet, aki rálátott a papír alapú naplóra, lévén, hogy tanította az osztályt. A vezetés-órák díjáról idővel elkérte azt a papírt, ami igazolja, hogy kifizettem az órákat, stb. Pedig ha megbízott volna bennem, akkor ezeket nem teszi meg.

Az ilyen eseteknél mindig én voltam kihozva a rossznak, pedig szerintem az egyik fele olyan, hogy jót akartam, a másik fele meg "önvédelem". Anyám szerint azért hazudtam, mert egy szr ember vagyok, ilyen a természetem, és ő nem tehet róla. Szerintem meg de, az ő hibája volt nagyobb részt. Az elmúlt hónapokban nem beszéltünk, megszakítottam a kapcsolatot, nem a vele való kapcsolatomról szól a kérdés, ahovz korábban is írtam, ez csak egy személyes példa.