Hogyan tudom ezt a rossz tulajdonságom eltávolítani?

Nagyon undorító és visszataszító tulajdonságom van.

Kezdem az elején, hogy értsétek.

Elkezdtem szeptemberben az egyetemet és akadt néhány ember akivel egész jól kijöttem, egy embert pedig kifejezetten nagyon megkedveltem és sokszor csináltunk olyat, hogy óra után elmentünk kávézni/vagy épp vissza kísértem a koliba, de olyan is volt, hogy ő kísért ki engem a buszmegállóba. Szóval legjobb barátomként tekintek rá.

Egyetemen kívül is beszélünk, messenger/snapchat, mikor hol, eddig nem is volt probléma, viszont az utóbbi két hétben csak akkor beszélünk szinte ha én keresem. Van, hogy küldd nekem magától snapet, vagy messengeren egy tiktok videót, esetleg mémet, de korábban állandóan dőltek belőle a kilóméteres szövegek, meg mindig kérdezgette "miújság, mit csinálsz"

Most meg semmi. Csak akkor kérdezi meg ha én is.

Ami pedig a legjobban bántott, hogy tegnap bementem egyetemre, ott volt ő is, annyira észrevett, hogy köszönt, de mikor leültem mellé akkor rám sem nézett, meg se kérdezte miújság, hanem mással beszélgetett, illetve szó nélkül felálltak mellőlem.

Na értitek? És ezen problémázok. Pedig szerintem ha higgadt fejjel átgondolom egyértelmű, hogy csak annyi áll a háttérben, hogy ő velük nem sokat találkozik és szeretett volna velük beszélgetni. Ráadásul más barátja is van, nemcsak én.

De egyszerűen ilyen rossz tulajdonsággal áldott meg az ég. Azt hiszem, hogy csak én állok a középpontban és más ember nem is létezik. Ez egy visszataszító tulajdonság és szeretnék rajta változtatni.

De mégis hogy álljak neki?

Ha újra ezt fogom tapasztalni akkor megint ugyanott fogok tartani, hogy elönt a depresszió, mert úgy érzem el vagyok hanyagolva.

De egyébként az az érdekes, hogy ezt mindig azzal vélem felfedezni akivel a legjobban vagyok. Mással is vagyok nagyon jóba, de egyáltalán nincs ez az érzés, még akkor se ha köszönés nélkül elsétálnak mellettem.

Még szerencse, hogy egyébként élőben vissza tudom fogni magamat és ő nem látja azt amit olyankor belül érzek/gondolok mert akkor biztos letiltana azonnal mindenhonnan.

Nem tudom felfogni miért van bennem egy ekkora hiba. Sose voltam soha féltékeny vagy irigy senkinek a vagyonára, a sikerére, pedig én szegény vagyok, mindig elfogadtam, hogy vannak nálam gazdagabbak, a féltékenységet én nem ismertem és teljesen azt hittem, hogy én egy elfogadó, normális ember vagyok, aztán ilyenkor derül ki, hogy nem mert zavar az ha a legjobb barátom nem épp velem beszélget.

Agyam eldobom!

Hogy változtassak ezen?

Segítsetek légyszíves mert így az egyetemet is nehéz végezni, pedig vannak céljaim vele.

Egyszerűen csak ezt a tulajdonságot akarom magamból kiűzni. Olyan mint egy rossz démon.