Nem szeretem ha valami negatívat megtud rólam akárki, nem szeretném ha látnák, hogy nekem valami fáj, valami rossz dolog történt velem. Miért lehet ez, hogy mindenki elől titkolni szeretném?

Konkrétan anyámnak nem szeretem bevallani, hogy ha valami nem sikerült ha pl ismerkedek egy sráccal de lekoptatott. Vagy most pl lábalok ki egy betegségből és tudom, hogy milyen rossz indulatúak az emberek nem szeretném senkinek mondani, hogy ez engem mennyire megvisel. A családomból is már mindenkivel kapcsolatban tapasztaltam olyat, hogy xy-on kárán nevettek és nem tudom ezek után senkiből azt kinézni, hogy majd az én káromnak nem fognak örülni. Alapból sem valami összetartó, minta családom van.

Tényleg se rokonnak se ismerősöknek már nem merek és nem is szeretnék semmit mondani amiről tudom, hogy örülnéken neki mert számomra rossz, vagy bosszankodnának rajta mert pont hogy szerencsém lett valamivel.

Ez a rossz érzés belőlem eredhet? Esetleg önbizalomhiány, üldözési mánia? Vagy rossz tapasztalat? Vagy csak tudom, hogy kiből max mit lehet kinézni?

Nem szeretnék titkolózni a saját családom előtt de azt sem szeretném ha kárörvendő lenne bárki is csak mert nekem valami nem jó