Minden összeomlott? Valóban nincs tovább? vagy csak mint mindig, "rosszul állok hozzá"?

Megpróbálok saját tapasztalataim alapján néhány támpontot írni, de ezt ne vedd teljes válasznak.

Hozzáállás: ez kb. olyasmit jelent, hogy megfogalmazod magadnak, hogyan akarod élni az életed, mit tartasz fontosnak, és mi az, amit csak a környezet próbál ráderőltetni, mint szerintük fontos dolog, de neked igazából nem az.

Ha tudod, mi az, amit te akarsz, és mi az, amit csak azért akrsz, mert "ezt tanultad kisgyerekkorod óta, hogy így kell lennie" (=szocializáció), akkor az, hogy mi bánt téged, és mi sem, magától át fog alakulni.

Egy példa, csak hogy értsük, mit hadoválok: ha beléd azt súlykolták kiskorod óta, hogy egyetemi diploma és doktori cím kell, különben egy trágyadombra való hülyegyerek vagy, akkor hajlamos lehetsz elhinni, hogy tényleg az vagy. De ha pl. üvegfújó akarsz lenni, mert az okoz örömöt, és mesteri szintre akarod fejleszteni, saját magadért, mert ezt akarod, akkor nem fog érdekelni, hogy szüleid milyen pályát szánnak neked.

A lényeg annyi, hogy ha te magad akarsz valamit, és felfogod, hogy egy életed van, ami túl rövid ahhoz, hogy mások hülyeségei szerint ugrálj, akkor a környezeted nem fog tudni annyira lehúzni, mint amilyen állapotban most vagy.

De az is igaz, hogy "akarni" valamit az életben egy elég nehéz dolog, és sokat kell keresni, mi is az, amit te akarsz.

De ha már élsz, én a helyedben adnék egy esélyt a lehetőségnek.

Tanulás:

Amit soha nem mondanak el a felnőttek a diákoknak: a jó jegy fontos, de sokkal fontosabb, hogy megtaláld, téged mi érdekel. Mert ha úgy mész egyetemre, hogy fogalmad sincs, mit akarsz csinálni, csak bejelöltél valamit, akkor:

1) utálni fogod az egyetemet

2) úgy kivágnak, mint...

3) lesz egy diplomád ,ok. Lesz egy munkád (talán), ok. De komolyan úgy akarod tölteni az életed, hogy azt várod, mikor lesz vége a munkaidőnek, hazaérve olyan fáradt leszel, hogy semmi erőd nem marad másra, a hétvégéd elmegy a hét kipihenésével, és azt veszed észre, hogy 5 évvel idősebb lettél?

Nem ajánlom.

Az, hogy a jegyeid rosszak, csak egy tünet, amin ha javítani akarsz, akkor ne a tünetet kezeld, hanem a baj forrását. Hogy mik a forrásai, azt meg te tudod feltárni.

Ok, a család is egy jó tipp, mint egy forrás a sok közül, de az, hogy téged mi érdekel, és hogy azt megtaláld, az nem a családod dolga, hanem a tied.

Család:

Ebben sajnos nem tudok sokat mondani, de 15 évesen már elé nagy vagy, hogy belásd, hogy a szülők is csak emberből vannak. Márpedig én még életemben nem láttam tökéletes embert.

Inkább az a jellemző, hogy ha valakinek baja van, azt szereti másokon levezetni.

Vagy magába folytja, és mikor nem bírja tovább, akkor minden egyszerre tör ki belőle.

Apukád ezek szerint az a kategória, aki másokon vezeti le a bajait.

Te meg valószínűleg a másik vagy.

Tipp: ne hagyd, hogy felgyűljenek a bajok, ha valami zavar, vezesd le valamivel, amilyen gyorsan csak tudod. Pl. beszélgetés is egy mód, van aki sportolástól érzi magát jobban, rajtam az segít, ha megoldási terveket gyártok a problémára, vagy ha nagyon kiakaszt valami, teljes hangerővel éneklek vagy animét nézek, elhatározásokat gyártok.

Apáddal csak annyit tudsz tenni, hogy tisztában vagy vele, hogy neki sem úgy alakult az élete, ahogy szerette volna, te tanulhatsz a hibájából, és elhatározhatod, hogy te ügyesebb leszel, és jó életed lesz.

És nem hagyod magad tönkretenni senki által, még saját magad által sem.

Mások ha rosszkedvűek, téged is lehúznak:

Ebből azt sejtem, hogy megpróbálsz segítőkész lenni másokkal. Szép tulajdonság, de ha nem ismered a saját tűrőképességed határait, azzal te teszed tönkre saját magadat.

Mások nem tudhatják, hogy te mit viselsz el, és mit nem. Nem is szép dolog ezt elvárni, mert úgy nem fognak tudni megnyílni neked, ha nekik kell a te lelki világodra vigyázniuk.

A saját lelkedre csak te tudsz vigyázni.

Nekem is van egy barátom, aki annyira önfeláldozó, hogy külön háromszor át kell gondolnom, miről beszélhetek, és miről nem, nehogy úgy akarjon segíteni, hogy a saját dolgait elhanyagolja érte. Ez számomra hihetetlen fárasztó. Neki is mindig mondom, hogy nem vagyok telepata, ha valami baja van, mondja el, az áldozatokat felejtse el, és nem azon múlik a barátság, hogy hány pirospontot kap a viselkedésére.

Neked is ezt ajánlom: a kedvesség csak akkor jó, ha közben nem teszed saját magadat tönkre. Mert ha igazi barátod van, ő sem szeretné, hogy az ő lelkén száradjon, hogy te túl sokat áldoztál fel érte.

Barátok nem keresnek, nem hallgatnak meg:

Megpróbálhatsz rájönni, milyen fal van közted és a barátaid között, és javítani a kapcsolatotokon, vagy megpróbálhatsz új barátokat keresni. Én arra szavaznék, hogy mindketővel egyszerre próbálkozz. Sose baj, ha több embert ismersz, legalább több esélyed lesz igazi barátokat szerezni.

Talpraállás:

Van egy tipikus hiba, amit mindenki hajlamos elkövetni: hamar látni akarod a változást, és elkeseredsz, hogy még mindig nem változott semmi. És még ha változott is, akkor is elkeseredsz, hogy még nem az a végeredmény van, mint amit elképzeltél.

Ebbe én is mindig bele esek.

Néhány trükk:

A változás évekbe is telhet. Főleg ha saját magadon változtatsz. Az egy nagyon lassú folyamat. De megéri.

Mikor éppen visszaesel valami rossz szokásodba/tulajdonságodba, azt ne vedd kudarcnak. A változás nem egy egyenletes dolog, néha jobban mennek a dolgok, néha kifejezetten rosszul. Csak vedd tudomásul, hogy ez része a folyamatnak, és tarts pihenőt.

Ha olyan ember akarsz lenni, aki megáll a saját lábán, fogadd el, hogy néha le kell ülni pihenni, hogy utána megint mosolyogva tudja a lábadon állni.

A gondolkodás egy trükkös dolog: néha elég sokat kell azon gondolkodni, hogy mit is akarsz, hogyan, merre menj tovább, de ha túl sokat gondolkozol, tele leszel kételyekkel, és nem fogsz tudni elindulni. Mikor ott tartasz, hogy el kell kezdeni csinálni, amit kitaláltál, érdemes abbahagyni a gondolkodást, és csak csinálni.

Pl. hogy találod meg, mi érdekel?

Elkezdhetsz keresgélni, mik vannak a világon, pl. munkák terén, hobbik terén (mert ugye ügyes emberek a hobbijukból is meg tudnak élni, és az ügyesnek itt semmi köze a suliban szerzett jegyekhez), ha olvasol elméletekről, felfedezésekről, bármiről, amit találsz, mi az, ami megfog, és mi nem.

Első normál emberi reakció: "nekem ez nem fog menni".

Logikus válasz: jah, mivel eddig nem így élted az életed, ez a sok idegen tevékenység képtelenségnek tűnhet.

De ha nem gondolkozol azon, hogy lehetséges-e, csak elkezded csinálni, idővel rájössz, hogy semmivel nem nehezebb, mint reggel bevánszorogni a suliba, végigülni a napot, és azon agyalni, hogy mit keresel ott egyáltalán.

Az iskolai tananyag is adhat támpontot abban, hogy mik érdekelnek. Most biztos nem ad, mert valószínűleg csak megpróbálsz bemagolni valamit, amit nem értesz, és azon szomorkodsz, hogy nem marad a fejedben.

Pl. fizika. Számoltatnak egy csomó feladatot, amihez semmi közöd, max dolgozatra tudni kell.

De ha repülő makettet építesz, ami repül is, vagy hajót, ami úszik, "tengeralattjárót" (még mindig makett), aminek szabályozni akarod, milyen mélyen ússzon, hirtelen rájössz, hogy az a sok hülye képlet tök hasznos neked.

Vagy pl. ingaórát. Vagy csak animációt akarsz rajzolni, de olyat, amin a mozgás is jól néz ki.

Tudtad, hogy az angliai szerzeteseknél a 15. században olyan óra volt, ami hónaptól függően másmilyen sebességgel járt? Nem akarták folyton a napkeltéhez állítani :D

Csak érdekesség.

Remélem a századra jól emlékszem :)

Kémia is érdekes lehet, ha keresel pl. youtube-on kísérletekről videókat. Van néhány elég érdekes (amit otthon nem érdemes kipróbálni).

Irodalomból engem pl. csak a mitológiák érdekeltek, ezért néhány olyat is elolvastam, ami nem iskolai tananyag. És érdekesebbek voltak a görögnél, bár ez egyéni ízlés kérdése.

A biológia is tud érdekes lenni, én pl. csak mese szinten emlékszek néhány dologra, ami érdekesnek tűnt, de néha kiderül, hogy még így is többre emlékszek, mint szűkebb környezetem.

A mateknak is megvan a maga célja, amire kitalálták, ha éppen olyasmivel foglalkozol, amiben segítséget nyújtanak a matematika megoldásai, akkor jó, hogy van.

Matek jegyeidet pl. javíthatod, ha sok-sok feladatot oldasz meg, valaki segítségével, aki tudja, hogy jó-e a megoldás. Nyugodtan kérj meg jó matekos osztálytársakat, hogy segítsenek. Az én osztályomban még örültek is neki, ha valaki segítséget kért tőlük, mert ők meg szerettek róla beszélni. Valószínűleg nálatok is van egy-két ilyen diák.

Amúgy a többi tárgyból is kérhetsz segítséget.

Ne zavarjon, ha nem vagytok barátok az illetővel, attól még kérdezhetsz.

Egyéb stressztűrés, fájdalmak elviselése, stb:

Igazad van, hogy ami neked fáj, az fáj, és akárki akármit is mond, attól az még fáj.

Ugyanígy azt is csak te tudod elérni, hogy megküzdj a fájdalmakkal, és törekedj valami olyan életre, amit te kitalálsz magadnak.

Ilyen csuklógyakorlatokat mindenki tud ajánlani, mint ez a szép hosszú válasz, de ez még nem fog megoldani semmit. Csak ad egy adag gondolatot, amit úgy dolgozol fel magadnak, ahogy akarsz.

Mivel nem ismerem a helyzeted, és még ha ismerném is, akkor sem biztos, hogy teljesen sikerülne átlátnom, ezért én is csak saját életem tapasztalatait tudom felajánlani, amit a saját helyzetedre szabhatsz, és valószínűleg nem lesz elég így sem.

De ne add fel, ha neked nem sikerül élned az életed, más nem tudja leélni helyetted.

Ja, és ne zavarjon, ha sok a tenivaló az életeddel, próbálj meg arra gondolni, hogy ha találsz dolgokat, aminek örülsz, mennyivel jobb lesz neked.